Oktatás
Az oktatás feladatát a középkorban és a korai újkorban az egyházak vállalták magukra. A plébániák mellett működő iskolákban a hitbeli ismeretek mellett a gyerekek alapfokon elsajátították az írást, olvasást, a számolásban pedig némi jártasságra tettek szert.
Tarnaörsön az 1767. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Imre Mihály iskolamester tanította a gyerekeket, aki az 1770–1775 közötti időszak összeírása szerint 1772-ig vezette az iskolát. 1770-ben a római katolikus elemi iskolának 24 tanulója volt. 1772-ben az iskolások száma 22 fő, majd a következő években megkétszereződött a tanulói létszám: 1774-ben és 1775-ben is 50 elemi iskolás tanult a településen. A tananyagban írás, olvasás és hitoktatás szerepelt. A gyerekeket 1774–1775-ben Malina István tanította, akik évi 10 rajnai forintot és 10 pozsonyi mérő búzát kaptak a községtől fizetségül.
1777-ben Mária Terézia a Ratio Educationis néven ismert tanügyi rendelete előírta, hogy a falvakban legalább egy tanítót alkalmazva anyanyelven kell oktatni a gyerekeket.
1819-ben az oktatás céljára nem volt még külön épület, a kántor lakásához épített iskolaszobában tanultak a gyerekek. Az iskolamester egyben a falu jegyzői tisztségét is betöltő Thót János, segédtanító Bakó Sándor volt. A 103 iskolaköteles korú gyerek közül ekkor 62 tanult az iskolában. 1851-ben már külön iskolaépületben folyt az oktatás, a közepesen jó állapotúnak leírt iskola egy tantermében 74 tanulót, 42 fiút és 32 lányt egy kántortanító oktatott.
Az elemi népoktatásról szóló 1868. évi törvény bevezette a tankötelezettséget. A 6–12 éves gyerekeknek a 6 évfolyamos, úgynevezett mindennapi iskolába kellett járniuk, ezt követte a 3 évfolyamos ismétlő iskola, ahová a 13–15 éveseknek volt kötelező járni. A törvény 8 hónapos oktatási időszakot határozott meg, s előírta a heti kötelező óraszámot is: a mindennapi iskolában legalább 20 tanórát kellett megtartani, az ismétlőben hetenként télen 5, nyáron 2 óra volt meghatározva. A törvényben előírták a kötelezően tanítandó tantárgyakat is.
1868-ban az Orczyak támogatásával két új tanteremmel bővítették az iskolát. 1887-ben a 157 iskolába járó gyereket egy tanító oktatta. 1889-ben új iskolaépület került megnyitásra. 1902-ben Orczy Serafin özvegye, Biharini báró Piret Eugénia építtetett 2 tantermes iskolát, kő alapon, vályogból, zsindelytetővel. Az épület fatornyában lévő kis haranggal jelezték a tanórák végét. 1931-ben államsegéllyel 3 tantermes iskolát építettek, így összesen 5 tanteremben oktatták a 270–290 iskolást. 1935-ben tanítók voltak Dékány Lajos, Szente Tivadar, Francsik József, Medveczky Irén és Drózda Erzsébet.
1948-ban államosították az egyházi iskolákat, s az általános iskolákban nyolc évfolyamos képzést vezettek be
1925-ben már létrehoztak és működött nyári menedékház is a településen, mely a 3–6 éves korú gyerekek felügyeletét és fejlesztését végezte szüleik távolléte, azaz a nyári munkavégzésük, különösen az aratás ideje alatt.
Művelődés
Az iskolán kívüli művelődés, közösségi élet szervezett formái a 19-20. század fordulójától alakultak ki. A polgári fejlődés hatására jöttek létre azok a kisebb társulások, közösségek, melyek közéleti, szakmai, vallási, politikai és kulturális céllal országos vagy helyi kezdeményezésre egyesületekbe szerveződtek. Tarnaörs első egyesülete a Polgári Olvasókör volt, melyet 1903. december 23-án 26 fővel alakítottak. 1924-ben létrejött a Római Katolikus Ifjúsági Egyesület és a Levente Egyesület. 1926-ban megalakult az Önkéntes Tűzoltó Testület. 1930-tól Polgári Lövész Egyesület működött a településen. 1937-ben az Országos Stefánia Egyesület helyi fiókja jött létre és megalakították a Magyar Katolikus Nőegyesületek Tarnaörsi Leánykörét. Ugyanebben az évben hozták létre a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletet is.