Oktatás

Az oktatás feladatát a középkorban és a korai újkorban az egyházak vállalták magukra. A plébániák mellett működő iskolákban a hitbeli ismeretek mellett a gyerekek alapfokon elsajátították az írást, olvasást, a számolásban pedig némi jártasságra tettek szert.

A római katolikus plébánia mellett Tarnabodon 1770-ben már működött elemi iskola. Ekkor és 1772-ben is 8 gyerektanult írást, olvasást, latin névszó- és igeragozást, fogalmazást és hittant az intézményben. 1774-ben és 1775-ben 15-en jártak iskolába, a 6 fiú és 9 lány a hittan mellett csak olvasni tanultak. A tanító Bessenyei József volt, akinek az első évben a tanulók szülei fizettek egyenként 51 krajcárt. 1772-ben tanítói munkájáért már a községtől kapott javadalmat, ami ekkor 12 rajnai forint és 12 pozsonyi mérő búza volt. 1774-ben és 1775-ben a tanítói fizetés pontosan felére csökkent.

1777-ben Mária Terézia a Ratio Educationis néven ismert tanügyi rendelete előírta, hogy a falvakban legalább egy tanítót alkalmazva anyanyelven kell oktatni a gyerekeket.

A tarnabodi római katolikus iskolába 1819-ben 24 fiú és 19 fiú járt, holott az iskoláskorúak száma ennek kétszerese volt (75 fő). 1839-ben a római katolikus hitközség és Faigel Pál plébános költségén megépült az iskola épülete, mely egy tanteremből és folyosóból állt.

Az elemi népoktatásról szóló 1868. évi törvény bevezette a tankötelezettséget. A 6–12 éves gyerekeknek a 6 évfolyamos, úgynevezett mindennapi iskolába kellett járniuk, ezt követte a 3 évfolyamos ismétlő iskola, ahová a 13–15 éveseknek volt kötelező járni. A törvény 8 hónapos oktatási időszakot határozott meg, s előírta a heti kötelező óraszámot is: a mindennapi iskolában legalább 20 tanórát kellett megtartani, az ismétlőben hetenként télen 5, nyáron 2 óra volt meghatározva. A törvényben előírták a kötelezően tanítandó tantárgyakat is.

1857-től az elemi iskolában egy tanító oktatta a gyerekeket, 1884-ben egy segédtanító is segítette munkáját. A második tanítói álláshelyet 1900-ban szervezték. 1923-ban a két tantermes iskolában Molnár János és Borbáth Ilona tanított. 1924-től az iskolásoknak már három tanítója volt. 1933-ban az elemi népiskolai osztályok mellett általános továbbképző is működött.

1948-ban államosították az egyházi iskolákat, s az általános iskolákban nyolc évfolyamos képzést vezettek be.

Művelődés

Az iskolán kívüli művelődés, közösségi élet szervezett formái a 19-20. század fordulójától alakultak ki. A polgári fejlődés hatására jöttek létre azok a kisebb társulások, közösségek, melyek közéleti, szakmai, vallási, politikai és kulturális céllal országos vagy helyi kezdeményezésre egyesületekbe szerveződtek.

Tarnabodon az első egyesület az 1893-ban megalakult Római Katolikus Földműves Temetkezési Egylet volt. 1910. január 19-én 210 fős létszámmal létrejött a Tarnabodi Gazdák Szövetsége, más néven a Gazdakör. 1924-ben alakult a Levente Egyesület helyi szerve, mely az 1921. évi 53. törvénycikk értelmében a 12 és 21 év közötti fiatalokat kötelező jelleggel katonai szolgálatra készítette elő. 1930-tól 1940-ig Polgári Lövész Egyesület működött a településen. 1938. október 30-án Önkéntes Tűzoltó Testületet hoztak létre.

A helyi művelődést segítette még a két világháború közötti időszakban a községi népkönyvtár és a Gazdakör népháza, amely különböző rendezvényeknek adott otthont.