Oktatás

Az oktatás feladatait a 18. században a falvakban az egyházak vállalták magukra. A plébániák mellett működő iskolákban a hitbeli ismeretek mellett a gyerekek alapfokon elsajátították az írást, olvasást, a számolásban pedig némi jártasságra tettek szert.

Poroszlón jelentős számban éltek reformátusok és katolikusok, így  mindkét felekezet önállóan tartott fenn elemi iskolát. 1772-ben a református gyerekeket, szám szerint 140-et Gereb András tanította a hittan mellett olvasásra, írásra, számtanra, valamint latin névszó- és igeragozásra. A tanító évi 17 rajnai forintos fizetségér a községtől kapta, ehhez járultak még hozzá a tehetősebb tanulók szülei fél-fél pozsonyi mérő árpával.

1772-ben az önálló plébánia felállításával megszervezték a római katolikus elemi iskolát is. Mivel a katolikusok lélekszáma kisebb volt a településen, így az iskolába is kevesebben jártak, mint a reformátusokéba. A tanulói létszám 41 fő volt, akiknek tanítója Hangyási Lőrinc volt. Javadalmazására önkéntes alapon a szülők fizettek egy évre 1 rajnai forintot. Az elemi iskolások a hittan mellett olvasást tanultak.

1777-ben Mária Terézia a Ratio Educationis néven ismert tanügyi rendelete előírta, hogy a falvakban legalább egy tanítót alkalmazva anyanyelven kell oktatni a gyerekeket.

1851-ben a reformátusok a katolikusok és az izraeliták is tartottak fenn iskolát, ez utóbbiról azonban semmilyen információt nem közöltek az összeírás készítői. A tanítás két teremben folyt, 6 tanító oktatta a 341 gyereket. Az iskola épülete rossz állapotú volt.

Az elemi népoktatásról szóló 1868. évi törvény bevezette a tankötelezettséget. A 6–12 éves gyerekeknek a 6 évfolyamos, úgynevezett mindennapi iskolába kellett járniuk, ezt követte a 3 évfolyamos ismétlő iskola, ahová a 13–15 éveseknek volt kötelező járni. A törvény 8 hónapos oktatási időszakot határozott meg, s előírta a heti kötelező óraszámot is: a mindennapi iskolában legalább 20 tanórát kellett megtartani, az ismétlőben hetenként télen 5, nyáron 2 óra volt meghatározva. A törvényben előírták a kötelezően tanítandó tantárgyakat is.

1887-ben a református iskolában két tanteremben két tanító oktatta a gyerekeket, a római katolikus iskolának egy terme és egy tanítója volt, az izraelita iskolások egy teremben egy tanító vezetésével tanultak.1890-ben az alispán jelentése szerint iskolai építkezés történt a település református és izraelita iskoláinál. 1897-ban megépítették a községben a római katolikus iskola épületét. Ugyanebben az évben gazdasági ismétlő iskola kezdte meg működését a község fenntartásában négy tanítóval és egy tanítónővel.

1894-ban hoztak létre elemi népiskolát a Poroszlóhoz tartozó Kétútköz pusztán Graefl Jenő nagybirtokos anyagi támogatásával. A Graefl család az uradalmi cselédség tanköteles gyermekei taníttatására biztosította az oktatás céljára szolgáló tantermet és felszerelését, a tanító számára lakást. Vállalta az épületek karbantartását, szükség esetén bővítését és a tanító nyugdíjintézeti járulékának megfizetését. Az iskolába 20 fiú és 20 lány járt 1920-ban, akiket Kornhauser Anna tanított. Az oktatómunkát és a művelődést 93 kötetes ifjúsági könyvtár és 13 könyvből álló tanítói szakkönyvtár segítette.

Poroszló községben 1920-ban 2 tantermes római katolikus elemi iskola, és 5 tantermes református iskola volt. 1925-ben a református elemi iskola 6 tanteremben 6 tanerővel működött, a római katolikus iskolának 2 tanterme és 3 tanítója volt, és a község fenntartásában 2 tantermes 3 tanerős polgári (koedukált) iskola is volt. 1933-ban a polgári iskola megszűnt.

1899-ben óvoda nyílt meg, melyet a község tartott fenn. 1925-ben egy óvónő és egy gondozó foglalkozott a gyerekekkel.

1948-ban államosították az egyházi iskolákat, s az általános iskolákban nyolc évfolyamos képzést vezettek be.

Művelődés, társadalmi élet

Az iskolán kívüli művelődés, közösségi élet szervezett formái a 19-20. század fordulójától alakultak ki. A polgári fejlődés hatására jöttek létre azok a kisebb közösségek, melyek országos vagy helyi kezdeményezésre egyesületekbe szerveződtek.

Poroszlón az első egyesületet az Olvasóegylet volt, melyet 1877. február 20-án 20 fővel alakítottak. A könyvtáruk 95 kötetes volt. A szervezet 1904-től Polgári Olvasóegylet, illetve Poroszlói Olvasókör néven működött. 1889-ben létrejött az Önkéntes Tűzoltó Egylet. 1900-ban megalakították a Poroszlói Kereskedők és Iparosok Körét. A településen élő izraeliták 1901-ben Izraelita Jótékony Nőegyletet, 1906-ban Chevra Kadisát alakítottak. 1902-ben Poroszlói Gyermekbarát Egyesületet hoztak létre.1903-ban megalakult a Gazdakör. 1905-ben Temetkezési Egylet kezdte meg működését. A méhészkedéssel foglalkozó lakosok 1907. június 12-én Méhészegyesületbe szerveződtek. A református egyházon belül 1913-ban létrejött a Keresztyén Ifjúsági Egyesület helyi szerve és a Református Leányegyesület. 1925-ben alakult a Levente Egyesület helyi szerve, mely az 1921. évi 53. törvénycikk értelmében a 12 és 21 év közötti fiatalokat kötelező jelleggel katonai szolgálatra készítette elő. 1930 és 1940 között Polgári Lövész Egyesület is működött a településen. 1929-ben létrejött a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének (HONSZ) helyi csoportja. 1930-ban alakult meg az Ipartestület és a Gyümölcstermesztők Köre. 1932-ben létrehozták az Országos Stefánia Szövetség fiókszervezetét. 1941-ben Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet (KALOT) és Katolikus Asszonyok és Lányok Szövetsége (KALÁSZ) helyi szervezete alakult. 1942-ben bejegyzésre került a Poroszlói Temetkezési Biztosító Egyesület.

A település egyházaihoz kapcsolódóan két énekkar működött a településen, 1910-től a reformátusoké, 1921-től a katolikusoké, melyek évente többször felléptek. Az Olvasókör és az Iparoskör rendszeresen szervezett műkedvelő előadásokat.