Oktatás
Az oktatás feladatát a középkorban és a korai újkorban az egyházak vállalták magukra. A plébániák mellett működő iskolákban a hitbeli ismeretek mellett a gyerekek alapfokon elsajátították az írást, olvasást, a számolásban pedig némi jártasságra tettek szert.
Az első oktatásra vonatkozó adat 1699-ből található, amikor a források az iskolamestert, Szentkereszti Józsefet említették. Az 1768. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Fodor Pál iskolamester tanította a gyerekeket. 1771-ben és 1772-ben továbbra is ő oktatta az iskolában tanulókat, akiknek száma 1771-ben 29, egy évvel később pedig 23 volt. A gyerekek hittant írást és olvasást tanultak. A tanító javadalmát a község fizette, évi 12 rajnai forintot és 8 pozsonyi mérő búza volt a fizetése.
1777-ben Mária Terézia a Ratio Educationis néven ismert tanügyi rendelete előírta, hogy a falvakban legalább egy tanítót alkalmazva anyanyelven kell oktatni a gyerekeket.
1851-ben az iskola épületét igen rossz állapotúnak írták le, a 177 tanulót két tanító oktatta.
Az elemi népoktatásról szóló 1868. évi törvény bevezette a tankötelezettséget. A 6–12 éves gyerekeknek a 6 évfolyamos, úgynevezett mindennapi iskolába kellett járniuk, ezt követte a 3 évfolyamos ismétlő iskola, ahová a 13–15 éveseknek volt kötelező járni. A törvény 8 hónapos oktatási időszakot határozott meg, s előírta a heti kötelező óraszámot is: a mindennapi iskolában legalább 20 tanórát kellett megtartani, az ismétlőben hetenként télen 5, nyáron 2 óra volt meghatározva. A törvényben előírták a kötelezően tanítandó tantárgyakat is.
1887-ben 214 gyerek járt elemi iskolába. Az oktatásra két tanterem állt rendelkezésre, 2 tanító és egy segédtanító dolgozott a településen. 1901-ben kántortanítói lak és tanítónői lakás épült. 1910-ben 4 tanító oktatta a 330 mindennapi és a 125 ismétlő iskolást.
A Pély községhez tartozó Pusztahatrongyos és Kishatrongyos külterületen 1918-ban egy tanítói állással állami elemi népiskolát szerveztek. 1920-ban az egy tanteremmel rendelkező iskolában a 22 fiú- és 20 lánytanulót Dániel Miklós oktatta. 1935-ben három épületben négy tanteremben folyt tanítás, a tanítók Alberti Vilmos, Cserfalvy Ferenc, Jakab József, Törőcsik Joachim és Sallay Lászlóné voltak.
1925-ben nyári menedékházat is működtettek két nyári hónapban, ahol a 3–6 éves korú gyerekek felügyeletét és fejlesztését végezték szüleik munkavégzése, elsősorban az aratás ideje alatt.
1948-ban államosították az egyházi iskolákat, s az általános iskolákban nyolc évfolyamos képzést vezettek be.
Művelődés, társadalmi élet
Az iskolán kívüli művelődés, közösségi élet szervezett formái a 19-20. század fordulójától alakultak ki. A polgári fejlődés hatására jöttek létre azok a kisebb közösségek, melyek országos vagy helyi kezdeményezésre egyesületekbe szerveződtek.
1899. január 30-án 157 taggal Polgári Olvasókör alakult, s még ugyanebben az évben február 28-án Római Katolikus Olvasókör is létrejött 56 taggal. 1902. január 18-án jött létre a helyi Gazdakör 106 fő alakuló létszámmal. 1923-tól jegyezték be a Műkedvelő Társaságot az egyesületek közé, mely jelentős, 200 fős tagsággal bírt. 1923 és 1937 között működött a Pélyi Tornaegylet is a településen. 1924-ben alakult a Levente Egyesület helyi szerve, mely az 1921. évi 53. törvénycikk értelmében a 12 és 21 év közötti fiatalokat kötelező jelleggel katonai szolgálatra készítette elő. 1928. szeptember 12-én jött létre a Pélyi Önkéntes Tűzoltóegylet. 1930 és 1940 között Polgári Lövész Egylet működött. 1933-ban megalakult az Országos Gazdasági Liga helyi csoportja, s ugyanebben az esztendőben hozták létre a Pélyi Dalosok Egyesületét is. 1935-ben a Vöröskereszt helyi fiókja kezdte meg működését.