Oktatás
Az oktatás feladatát a középkorban és a korai újkorban az egyházak vállalták magukra. A plébániák mellett működő iskolákban a hitbeli ismeretek mellett a gyerekek alapfokon elsajátították az írást, olvasást, a számolásban pedig némi jártasságra tettek szert.
1777-ben Mária Terézia a Ratio Educationis néven ismert tanügyi rendelete előírta, hogy a falvakban legalább egy tanítót alkalmazva anyanyelven kell oktatni a gyerekeket.
1845-ben Hentsch Márton tervezett kántorlakot és hozzá kapcsolódó iskolát. A két szobás lakórészhez egy tanterem kapcsolódott.
Az elemi népoktatásról szóló 1868. évi törvény bevezette a tankötelezettséget. A 6–12 éves gyerekeknek a 6 évfolyamos, úgynevezett mindennapi iskolába kellett járniuk, ezt követte a 3 évfolyamos ismétlő iskola, ahová a 13–15 éveseknek volt kötelező járni. A törvény 8 hónapos oktatási időszakot határozott meg, s előírta a heti kötelező óraszámot is: a mindennapi iskolában legalább 20 tanórát kellett megtartani, az ismétlőben hetenként télen 5, nyáron 2 óra volt meghatározva. A törvényben előírták a kötelezően tanítandó tantárgyakat is.
1933-ban egy római katolikus elemi népiskola és a hozzá kapcsolódó továbbképző iskola működött. 1939-ben az oktatás öt tanteremben folyt, s az iskolában dolgozó tanárok száma is öt volt.
1948-ban államosították az egyházi iskolákat, s az általános iskolákban nyolc évfolyamos képzést vezettek be.
Művelődés, társadalmi élet
Az iskolán kívüli művelődés, közösségi élet szervezett formái a 19-20. század fordulójától alakultak ki. A polgári fejlődés hatására jöttek létre azok a kisebb közösségek, melyek országos vagy helyi kezdeményezésre egyesületekbe szerveződtek.
Az első egyesület a településen a Borsodszemerei Önkéntes Tűzoltó Egylet volt, melyet1909. február 10-én hoztak létre. 1924. december 22-én alakult meg a Levente Egyesület helyi szerve, mely az 1921. évi 53. törvénycikk értelmében a 12 és 21 év közötti fiatalokat kötelező jelleggel katonai szolgálatra készítette elő. A „FALU” Országos Földmíves Szövetség helyi szervezetét 1928. november 25-én alakították meg. 1930. március 3-án létrehozták a Borsodszemerei Polgári Lövész Egyesületet. 1935. február 3-án Római Katholikus. Dalkör alakult, melynek célja „a magyar dalművészet ápolása, a karéneklés, zenei oktatás és karirodalom fejlesztése s ezen a réven a magyar kultúra és nemzeti eszme előmozdítása” volt. A Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet (KALOT tagja) 1939. február 12-én jött létre, s 1946-ig működött. 1941. június 24-én kezdte meg tevékenységét az Országos Egészségvédelmi Szövetség Borsodszemerei Fiókszövetsége. 1942. október 18-án megalakult a Borsodszemerei A. C. Leánycsoport (KALÁSZ tagja).