Oktatás
Az oktatás feladatát a középkorban és a korai újkorban az egyházak vállalták magukra. A plébániák mellett működő iskolákban a hitbeli ismeretek mellett a gyerekek alapfokon elsajátították az írást, olvasást, a számolásban pedig némi jártasságra tettek szert.
A római katolikus plébánia mellett 1769-ben már működött elemi iskola, Csőke Mátyás tanított itt 20 gyereket írásra, olvasásra és hittanra. A tanító fizetésére az iskolába járó tanulók szülei 30-30 krajcárt adtak. 1772-ben az iskola tanulói létszáma 40 fő volt, tanítójuk Markovics Pál volt. Az ő javadalmazását már a község állta, munkájáért egy évre 10 rajnai forintot és 10 pozsonyi mérő búzát kapott.
1777-ben Mária Terézia a Ratio Educationis néven ismert tanügyi rendelete előírta, hogy a falvakban legalább egy tanítót alkalmazva anyanyelven kell oktatni a gyerekeket.
Az 1851-ben készített összeírás szerint az iskola épülete rossz állapotú, egy tanító oktatta az iskolába járó 120 tanulót.
Az elemi népoktatásról szóló 1868. évi törvény bevezette a tankötelezettséget. A 6–12 éves gyerekeknek a 6 évfolyamos, úgynevezett mindennapi iskolába kellett járniuk, ezt követte a 3 évfolyamos ismétlő iskola, ahová a 13–15 éveseknek volt kötelező járni. A törvény 8 hónapos oktatási időszakot határozott meg, s előírta a heti kötelező óraszámot is: a mindennapi iskolában legalább 20 tanórát kellett megtartani, az ismétlőben hetenként télen 5, nyáron 2 óra volt meghatározva. A törvényben előírták a kötelezően tanítandó tantárgyakat is.
1872-ben 2 tantermes iskolában folyt az oktatás, 1884-ben Hizsa Károly és Zeley Gyula tanították a gyerekeket. 1887-ben a településen 230 tanköteles gyermeket írtak össze, akik közül 187 járt iskolába. 1891-ben a szatmári püspök, Meszlényi Gyula segítségével új iskolát nyitottak és egy új tanítói álláshelyet is létesítettek. Az 1897-es tanévben megkezdődött a gazdasági ismétlő évfolyamon is a tanítás Szabó István és Várallyay József tanítókkal. 1902-ben a szatmári püspök támogatásával megépült a puszta-hatházi iskola és tanítói lak. 1910-ben a mindennapi iskolába járók száma 376, az ismétlő iskolába járóké 140 volt. 1925-ben négy tanteremben volt oktatás a településen, ahol öt tanító foglalkozott a gyerekekkel. 1927-ben kezdték el építeni az új, emeletes iskolát 5 tanteremmel, mely a Szent Imre nevet vette fel. 1935-ben a két épületben hét pedagógus tanította az iskolásokat.
1948-ban államosították az egyházi iskolákat, s az általános iskolákban nyolc évfolyamos képzést vezettek be.
Művelődés, társadalmi élet
Az iskolán kívüli művelődés, közösségi élet szervezett formái a 19-20. század fordulójától alakultak ki. A polgári fejlődés hatására jöttek létre azok a kisebb közösségek, melyek országos vagy helyi kezdeményezésre egyesületekbe szerveződtek.
Kisköre első egyesülete a Polgári Olvasókör volt, melyet 1900-ban alakítottak. 1903-ban jött létre a Kiskörei Általános Népkör. Az Önkéntes Tűzoltóegylet 1905-ben alakult meg. 1912-ben 40 fő induló létszámmal létrehozták az Iparosok és Kereskedők Olvasókörét. 1922-ben kezdte meg tevékenységét a Sport Club. 1924-ben alakult a Levente Egyesület helyi szerve, mely az 1921. évi 53. törvénycikk értelmében a 12 és 21 év közötti fiatalokat kötelező jelleggel katonai szolgálatra készítette elő.1926-ban jött létre a Római Katolikus Ifjúsági Egyesület, 1927. február 5-én pedig Gazdakör alakult a településen. 1930-tól Polgári Lövészegyesület szerveződött, 1946-ban Vadásztársaságot hoztak létre.