Oktatás
Az oktatás feladatát a középkorban és a korai újkorban az egyházak vállalták magukra. A plébániák mellett működő iskolákban a hitbeli ismeretek mellett a gyerekek alapfokon elsajátították az írást, olvasást, a számolásban pedig némi jártasságra tettek szert.
A római katolikus elemi iskolába 1770-ben 34 gyerek járt, 1771-ben 40 iskolás volt, 1774-ben és 1775-ben is 30 volt a tanulók száma. Az írást, az olvasást, a latin névszó- és igeragozást, a fogalmazást és a hittant Muslai Imre tanította. Munkájáért fizetséget a községtől kapott, évi 12 rajnai forint és 12 pozsonyi mérő volt az illetménye.
1777-ben Mária Terézia a Ratio Educationis néven ismert tanügyi rendelete előírta, hogy a falvakban legalább egy tanítót alkalmazva anyanyelven kell oktatni a gyerekeket.
Egy 1851-ben készített összeírás szerint a káli római katolikus elemi iskolába 95 fiú és 65 lány, azaz összesen 160 tanuló járt, akiket két tanító oktatott.
Az elemi népoktatásról szóló 1868. évi törvény bevezette a tankötelezettséget. A 6–12 éves gyerekeknek a 6 évfolyamos, úgynevezett mindennapi iskolába kellett járniuk, ezt követte a 3 évfolyamos ismétlő iskola, ahová a 13–15 éveseknek volt kötelező járni. A törvény 8 hónapos oktatási időszakot határozott meg, s előírta a heti kötelező óraszámot is: a mindennapi iskolában legalább 20 tanórát kellett megtartani, az ismétlőben hetenként télen 5, nyáron 2 óra volt meghatározva. A törvényben előírták a kötelezően tanítandó tantárgyakat is.
1878-ban gróf Károlyi Gyula saját költségén két osztályos leánytanodát építtetett, ahol 1880-ban megkezdődött a tanítás. 1887-ben az iskolások száma 310 volt, akiket három tanteremben 2 tanító és egy segédtanító oktatott. Az ugyanezen évi összeírás a községben feltüntet izraelita felekezeti iskolát, egy tanítóval és egy teremmel, de tanulói létszámot azonban nem ad meg. 1894-ben új tantermet és két tanítói lakást építettek. 1901-ben megépítették az ötödik iskolai tantermet. 1923-ban 5 tantermes iskolában folyt az oktatás, tanítók Csapkovics Mária, Dutkay Lajos, O. Korponay Matild, Otterhalik Gyula és Kozma Sándor voltak. 1925-ben már hat tanteremben 6 tanítóval működött az iskola. A római katolikus elemi iskola mellett 1929. szeptember 1-jén nyílt meg a nyilvánossági joggal felruházott 7 tanerős magán polgári iskola. 1941-1942-ben Nagyút pusztán is új állami iskolát építettek. 1941-ben a Szent Vince Rend által fenntartott napközi otthonnal kapcsolatos óvoda is működött 2 óvónővel. Az iskola ugyanekkor már 8 tanteremmel rendelkezett és 8 tanító végzett oktató munkát.
1948-ban államosították az egyházi iskolákat, s az általános iskolákban nyolc évfolyamos képzést vezettek be.
Művelődés, társadalmi élet
Az iskolán kívüli művelődés, közösségi élet szervezett formái a 19-20. század fordulójától alakultak ki. A polgári fejlődés hatására jöttek létre azok a kisebb közösségek, melyek országos vagy helyi kezdeményezésre egyesületekbe szerveződtek.
Kálban 1910-ben Kisgazda Kör alakult, majd 1920-ban a Káli Gazdakör került bejegyzésre. 1924-től Levente Egyesület kezdte meg működését. 1925-ben hozták létre az Önkéntes Tűzoltó Egyesületet. 1926-ban a Káli Iparosok és Kereskedők Köre jött létre. 1931. november 30-án megalakult a Polgári Dalkör. 1932-ben megszervezték az Országos Frontharcos Szövetség helyi csoportját. Ugyanebben az évben már működött a Római Katolikus Leányegyesület is. 1936-ban megalakították a Magyar Vöröskereszt Egylet helyi fiókját. Ugyancsak 1936-ban jött létre a Káli Kaszinó. 1938-ban a Káli Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet (KALOT) megszervezésére került sor.
1925-ben Népkönyvtár már működött a településen.