Oktatás

Az oktatás feladatát a középkorban és a korai újkorban az egyházak vállalták magukra. A plébániák mellett működő iskolákban a hitbeli ismeretek mellett a gyerekek alapfokon elsajátították az írást, olvasást, a számolásban pedig némi jártasságra tettek szert.

Vezekény iskolai oktatásáról az első adat 1767-ből van, mely szerint az itt élő gyermekek oktatását a hevesi Kovács János látta el.

1777-ben Mária Terézia a Ratio Educationis néven ismert tanügyi rendelete előírta, hogy a falvakban legalább egy tanítót alkalmazva anyanyelven kell oktatni a gyerekeket. 1866-ban Liptay Lajos tanított 42 gyereket alapismeretre.

Az elemi népoktatásról szóló 1868. évi törvény bevezette a tankötelezettséget. A 6–12 éves gyerekeknek a 6 évfolyamos, úgynevezett mindennapi iskolába kellett járniuk, ezt követte a 3 évfolyamos ismétlő iskola, ahová a 13–15 éveseknek volt kötelező járni. A törvény 8 hónapos oktatási időszakot határozott meg, s előírta a heti kötelező óraszámot is: a mindennapi iskolában legalább 20 tanórát kellett megtartani, az ismétlőben hetenként télen 5, nyáron 2 óra volt meghatározva. A törvényben előírták a kötelezően tanítandó tantárgyakat is.

Az 1870-es években a harangozó látta el a tanítói feladatokat, s az oktatás a lakásán folyt. 1875-ben a község képviselőtestülete kérvényt nyújtott be az egri érsekhez, melyben kérték iskola felépítését. 1887-ben az egy tanteremből álló iskolába a 80 tanköteles gyerek közül 51 járt, akiket egy tanító oktatott. 1890-ben a kocsmaépületet megvásárolták és átalakították iskolává.

A hevesvezekényi képviselőtestület 1902-ben határozott második iskola építéséről, s az intézmény állami kezelésbe adásáról. 1904-ben a két tantermes iskola a két szobás tanítói lakással elkészült. Ez és a régebbi, egy tantermes épület tanítói lakással szeptember hónaptól átadásra került azzal a feltétellel, hogy az új iskola egyik tantermét a község hivatali célokra használhatja mindaddig, míg más helyet nem tud erre a célra biztosítani. Az iskolába járó 120 gyereket két tanító oktatta.

1927-ben új iskola építéséről döntött a község vezetése. Itt kapott helyet a községi hivatal is, mely 1947-ben adta át oktatási célra az általa használt helyiséget. 1935-ben egy állami elemi és egy gazdasági továbbképző iskola működött, ahol Kékkőy Lóránt és Szinay Mária tanítók oktatták a gyerekeket. Ugyanebből az évből nyári menedékház meglétéről is van adat, mely a 3–6 éves korú gyerekek felügyeletét és fejlesztését végezte szüleik távolléte, azaz a nyári munkavégzésük ideje alatt.

1948-ban államosították az egyházi iskolákat, s az általános iskolákban nyolc évfolyamos képzést vezettek be.

Művelődés, társadalmi élet

Az iskolán kívüli művelődés, közösségi élet szervezett formái a 19-20. század fordulójától alakultak ki. A polgári fejlődés hatására jöttek létre azok a kisebb közösségek, melyek országos vagy helyi kezdeményezésre egyesületekbe szerveződtek.

A településen 1907-ben Polgári Olvasókör alakult. 1924-ben alakult a Levente Egyesület helyi szerve, mely az 1921. évi 53. törvénycikk értelmében a 12 és 21 év közötti fiatalokat kötelező jelleggel katonai szolgálatra készítette elő. 1930-tól Polgári Lövészegyesület működött. Ugyancsak ebben az évben szerveződött az Önkéntes Tűzoltó Egyesület. 1937-ben a „Falu” Magyar Gazda és Földműves Szövetség (Faluszövetség) országos hálózattal rendelkező egyesület helyi szervezete jött létre.