Oktatás

Az oktatás feladatát a középkorban és a korai újkorban az egyházak vállalták magukra. A plébániák mellett működő iskolákban a hitbeli ismeretek mellett a gyerekek alapfokon elsajátították az írást, olvasást, a számolásban pedig némi jártasságra tettek szert.

A településen a 18. század végén már folyt oktatás. Az 1768-ban készített egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Major Jakab volt az iskolamester. A római katolikus elemi iskolában 1770 és 1775 között Balla András tanító oktatta írásra, olvasásra és hittanra a gyerekeket. 1770-ben 16 tanuló járt iskolába, két évvel később 15-en tanultak, 1774-ben 32 fő volt az iskolások száma. A tanító fizetését, az évi 10 rajnai forintot és 10 pozsonyi mérő búzát a község fizette.

1777-ben Mária Terézia a Ratio Educationis néven ismert tanügyi rendelete előírta, hogy a falvakban legalább egy tanítót alkalmazva anyanyelven kell oktatni a gyerekeket.

Az elemi népoktatásról szóló 1868. évi törvény bevezette a tankötelezettséget. A 6–12 éves gyerekeknek a 6 évfolyamos, úgynevezett mindennapi iskolába kellett járniuk, ezt követte a 3 évfolyamos ismétlő iskola, ahová a 13–15 éveseknek volt kötelező járni. A törvény 8 hónapos oktatási időszakot határozott meg, s előírta a heti kötelező óraszámot is: a mindennapi iskolában legalább 20 tanórát kellett megtartani, az ismétlőben hetenként télen 5, nyáron 2 óra volt meghatározva. A törvényben előírták a kötelezően tanítandó tantárgyakat is.

1887-ben 162 gyerek járt iskolába, akiket egy tanító oktatott egyetlen tanteremben. 1910-ben a mindennapi iskolások létszáma már 224, az ismétlőbe járók száma pedig 90 volt. 1923-ban egy római katolikus felekezeti elemi iskola volt a településen, ahol két tanteremben Rozmaring József és Zöldág József tanítók oktatták a gyerekeket. 1925-ben nyári menedékházat is működtettek két nyári hónapban, ahol a 3–6 éves korú gyerekek felügyeletét és fejlesztését végezték szüleik munkavégzése ideje alatt. 1927-ben határozott a képviselőtestület új iskola építéséről. 1935-ben négy tanteremben római katolikus elemi népiskola és a község által fenntartott gazdasági továbbképző iskola működött. Tanítók ekkor Suba József, Koren László, Suba Józsefné és Horváth Ilona voltak. 1940-ben az oktatás céljára szolgáló termek száma 5 volt.

1948-ban államosították az egyházi iskolákat, s az általános iskolákban nyolc évfolyamos képzést vezettek be.

Művelődés, társadalmi élet

Az iskolán kívüli művelődés, közösségi élet szervezett formái a 19-20. század fordulójától alakultak ki. A polgári fejlődés hatására jöttek létre azok a kisebb közösségek, melyek országos vagy helyi kezdeményezésre egyesületekbe szerveződtek.

Erken 1922. november 12-én megalakították a tagok vallási, nemzeti és kulturális összetartása, nevelése céljából a Római Katolikus Kört. 1924-ben jött létre a Levente Egyesület helyi szerve, mely az 1921. évi 53. törvénycikk értelmében a 12 és 21 év közötti fiatalokat kötelező jelleggel katonai szolgálatra készítette elő. Ugyancsak ebben az évben szerveződött meg a Római Katolikus Ifjúsági Egyesület. 1930-tól Polgári Lövészegyesület működött a településen, s ekkor jött létre a „Falu” Magyar Gazda és Földműves Szövetség (Faluszövetség) helyi fiókszervezete is. 1938-ban Önkéntes Tűzoltótestületet szerveztek. 1941-ben megalakították az Országos Egészségvédelmi Szövetség helyi szervezetét. 1942-ben a Magyar Parasztszövetség fiókszervezete alakult meg.