Oktatás
Az oktatás feladatát a középkorban és a korai újkorban az egyházak vállalták magukra. A plébániák mellett működő iskolákban a hitbeli ismeretek mellett a gyerekek alapfokon elsajátították az írást, olvasást, a számolásban pedig némi jártasságra tettek szert.
Erdőtelken a 18. század utolsó harmadában már biztosan működött iskola. Az 1768. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Török Ferenc iskolamester tanította a gyerekeket. Egy megyei összeírás szerint a római katolikus elemi iskolába járók száma 1770-ben 30 fő, 1772-ben 50 fő, 1774-ben 12 fő, 1775-ben 24 fő volt. A gyerekeket a fenti évek sorrendjében tanította Kovács József, Muhorai Mátyás. Kiss János és Holló Gergely. Őket a község fizette, évi 12 rajnai forintot kaptak munkájukért. Az iskolai tananyag az írás, olvasás és hittan volt, egyéb tárgyakat (számtant, fogalmazást, latin névszóragozást) azért nem taníthattak, mert a szülők mezei munkákra elvonták a gyerekeket.
1777-ben Mária Terézia a Ratio Educationis néven ismert tanügyi rendelete előírta, hogy a falvakban legalább egy tanítót alkalmazva anyanyelven kell oktatni a gyerekeket.
1820 körül három tanteremben folyt oktatás.
Az elemi népoktatásról szóló 1868. évi törvény bevezette a tankötelezettséget. A 6–12 éves gyerekeknek a 6 évfolyamos, úgynevezett mindennapi iskolába kellett járniuk, ezt követte a 3 évfolyamos ismétlő iskola, ahová a 13–15 éveseknek volt kötelező járni. A törvény 8 hónapos oktatási időszakot határozott meg, s előírta a heti kötelező óraszámot is: a mindennapi iskolában legalább 20 tanórát kellett megtartani, az ismétlőben hetenként télen 5, nyáron 2 óra volt meghatározva. A törvényben előírták a kötelezően tanítandó tantárgyakat is.
1886-ban Tenk pusztán már folyt iskolai oktatás egy tanteremben. 1887-ben az itt élő 62 iskolaköteles gyerek mindegyike járt iskolába. Ugyanebben az évben a községi római katolikus iskolában két tanteremben 200 gyerek tanult, akiknek oktatója 2 tanító és egy segédtanító volt. 1897-ben a gazdasági ismétlő évfolyamon is megkezdődött a tanítás Veverán Lajos tanítóval. A 20. század elején három helyen működött iskola: Tenk-pusztán, Hanyi-pusztán és magában a községben is. 1901-ben a Hanyi pusztai elemi népiskola községi fenntartású lett, ahol egy tanteremben folyt a tanítás. 1920-ban Barna Irén tanítónő oktatta az iskolába járó 16 fiú- és 18 lánytanulót. 1924-ben bezárták ezt a pusztai iskolát, az iskolaköteles gyereket a Tenk-pusztán lévő iskolába járhattak. 1925-ben 4 tanteremben folyt elemi iskolai oktatás és 8 tanítót foglalkoztattak.
1925-ben nyári menedékházat is működtettek két nyári hónapban, ahol a 3–6 éves korú gyerekek felügyeletét és fejlesztését végezték szüleik munkavégzése ideje alatt.
1929-ben 6 új tanterem épült. 1935-ben Németh Béla, Hevesi János, Oláh Jenő, Oravecz Jánosné, Bodnár Józsefné, Kulcsár Ödön, Kulcsár Ödönné, Urhegyi Ferenc, Bitvay László, Ledneczky Erzsébet és Bátky Ilona tanítottak.
1936-ban az iskolakötelesek száma 729 volt. 1939-ben már 12 tanteremben 12 tanerő oktatott.
1948-ban államosították az egyházi iskolákat, s az általános iskolákban nyolc évfolyamos képzést vezettek be.
Művelődés, társadalmi élet
Az iskolán kívüli művelődés, közösségi élet szervezett formái a 19-20. század fordulójától alakultak ki. A polgári fejlődés hatására jöttek létre azok a kisebb közösségek, melyek országos vagy helyi kezdeményezésre egyesületekbe szerveződtek.
Erdőtelken 1909-ben alakult meg az Erdőtelki Gazdák Szövetsége, más néven a Gazdakör. 1914-ben hozták létre az Önkéntes Tűzoltó Testületet. 1924-ben alakult a Levente Egyesület helyi szerve, mely az 1921. évi 53. törvénycikk értelmében a 12 és 21 év közötti fiatalokat kötelező jelleggel katonai szolgálatra készítette elő. 1930-ban kezdte meg működését a Polgári Lövészegyesület. 1933-ban létrejött a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének (HONSZ) helyi csoportja. 1939. szeptember 19-én alakult meg a Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet (KALOT). 1942-ben két országos egyesület, a „Falu” Magyar Gazda és Földműves Szövetség (Faluszövetség) és az Országos Egészségvédelmi Szövetség helyi csoportja jött létre a településen. A Faluszövetségbe olvadt a Gazdakör. 1925-ben már működött a római katolikus Olvasókör és Dalárda is. Rendszeresek voltak ekkor a műkedvelő előadások, melyet az erre a célra alakult műkedvelő társaság tartott.
1925-ben már Népkönyvtár volt a településen.