Oktatás
Az oktatás feladatát a középkorban és a korai újkorban az egyházak vállalták magukra. A plébániák mellett működő iskolákban a hitbeli ismeretek mellett a gyerekek alapfokon elsajátították az írást, olvasást, a számolásban pedig némi jártasságra tettek szert.
Az 1767-ben készített egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint már volt a falunak iskolamestere, Hagymási Lőrinc, akinek az iskolába járó gyerekek után 1 forintot adtak fizetségképpen. A római katolikus elemi iskolában 1770 és 1775 között a tanulók lészáma18 és 26 fő között volt. Tanultak írást, olvasást, latin névszóragozást, de számtanra már nem tudta oktatni Hangácsi József tanító a gyerekeket 1772-ben, mert a szülők munkára elvonták őket. A tanító jövedelme a tanulók szüleinek évi 10-10 krajcár fizetségéből volt.
1777-ben Mária Terézia a Ratio Educationis néven ismert tanügyi rendelete előírta, hogy a falvakban legalább egy tanítót alkalmazva anyanyelven kell oktatni a gyerekeket.
Az elemi népoktatásról szóló 1868. évi törvény bevezette a tankötelezettséget. A 6–12 éves gyerekeknek a 6 évfolyamos, úgynevezett mindennapi iskolába kellett járniuk, ezt követte a 3 évfolyamos ismétlő iskola, ahová a 13–15 éveseknek volt kötelező járni. A törvény 8 hónapos oktatási időszakot határozott meg, s előírta a heti kötelező óraszámot is: a mindennapi iskolában legalább 20 tanórát kellett megtartani, az ismétlőben hetenként télen 5, nyáron 2 óra volt meghatározva. A törvényben előírták a kötelezően tanítandó tantárgyakat is.
1876-ra az iskolának otthont adó kántorlak épülete leromlott, így a következő évben 40 forintért béretek helyiséget a faluban oktatás céljára. Az új kántortanítói lak és iskola 1878-ban elkészült, az 50 négyzetméteres tanterem berendezését adományokból finanszírozták. 1901-ben szükségessé vált egy újabb iskolának és tanítói lakásnak a megépítése, melyet 1903-ra megépítettek. Bár már 1906-ban felmerült egy újabb iskola megépítésének szükségessége, csak 1924-ben került átadásra az új, két tanteremből és tanítói lakásból álló iskola. Három tanító oktatta ekkor a gyerekeket: Bereményi Gyula, Drávnyik Jenő és Péter Ilona. 1941–1942-ben már gazdasági továbbképző is működött.
1948-ban államosították az egyházi iskolákat, s az általános iskolákban nyolc évfolyamos képzést vezettek be.
Művelődés, társadalmi élet
Az iskolán kívüli művelődés, közösségi élet szervezett formái a 19-20. század fordulójától alakultak ki. A polgári fejlődés hatására jöttek létre azok a kisebb közösségek, melyek országos vagy helyi kezdeményezésre egyesületekbe szerveződtek.
Egerfarmoson 1924-ben alakult a Levente Egyesület helyi szerve, mely az 1921. évi 53. törvénycikk értelmében a 12 és 21 év közötti fiatalokat kötelező jelleggel katonai szolgálatra készítette elő. 1926-ban Önkéntes Tűzoltó Egyesületet szerveztek. 1930 és 1940 között Polgári Lövész Egyesület működött a településen. 1939-ben Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet jött létre.
Az 1935-ben önálló egyházközség létrejötte után kb. 30 fős római katolikus énekkart szerveztek.