Oktatás
Az oktatás feladatát a középkorban és a korai újkorban az egyházak vállalták magukra. A plébániák mellett működő iskolákban a hitbeli ismeretek mellett a gyerekek alapfokon elsajátították az írást, olvasást, a számolásban pedig némi jártasságra tettek szert.
Dormándon a 18. század végén készült összeírás szerint a kántor, Szabó András1772-1775 között a gyermekeket nem oktatta.
1777-ben Mária Terézia a Ratio Educationis néven ismert tanügyi rendelete előírta, hogy a falvakban legalább egy tanítót alkalmazva anyanyelven kell oktatni a gyerekeket.
Az elemi népoktatásról szóló 1868. évi törvény bevezette a tankötelezettséget. A 6–12 éves gyerekeknek a 6 évfolyamos, úgynevezett mindennapi iskolába kellett járniuk, ezt követte a 3 évfolyamos ismétlő iskola, ahová a 13–15 éveseknek volt kötelező járni. A törvény 8 hónapos oktatási időszakot határozott meg, s előírta a heti kötelező óraszámot is: a mindennapi iskolában legalább 20 tanórát kellett megtartani, az ismétlőben hetenként télen 5, nyáron 2 óra volt meghatározva. A törvényben előírták a kötelezően tanítandó tantárgyakat is.
1887-ben a 129 tanköteles korú gyerek közül 113 járt iskolába. Tanításukat egyetlen tanító egy teremben végezte. Új iskolát 1890-ben építettek. 1925-ben a római katolikus elemi népiskolában két tanteremben két tanító, Neszvadba Izabella és Gautz Ede oktatta a gyerekeket. A tanulást iskolai könyvtár is segítette.
1925-ben a településen nyári menedékházat is működtettek a nyári hónapokban, ahol a 3–6 éves korú gyerekek felügyeletét és fejlesztését végezték szüleik távolléte, azaz munkavégzésük ideje alatt.
1934-ben új iskolaépület és tanítói lak készült, így a tantermek száma három lett. 1935-ben felekezeti gazdasági továbbképző népiskolában is folyt tanítás. A két iskolában ebben az évben Orsovay Ede, Várhegyi Ferenc, Várhegyi Ferencné és Nagy Margit voltak a tanítók.
1948-ban államosították az egyházi iskolákat, s az általános iskolákban nyolc évfolyamos képzést vezettek be.
Művelődés, társadalmi élet
Az iskolán kívüli művelődés, közösségi élet szervezett formái a 19-20. század fordulójától alakultak ki. A polgári fejlődés hatására jöttek létre azok a kisebb közösségek, melyek országos vagy helyi kezdeményezésre egyesületekbe szerveződtek.
Dormándon a két világháború között jöttek létre egyesületek. 1924-ben alakult a Levente Egyesület helyi szerve, mely az 1921. évi 53. törvénycikk értelmében a 12 és 21 év közötti fiatalokat kötelező jelleggel katonai szolgálatra készítette elő. 1935-ben Polgári Lövészegyesület kezdte meg működését. 1938-ban szervezték meg a faluban az Önkéntes Tűzoltó Testületet.
1930-as években könyvtára volt az iskolának, a felnőtt lakosság számára pedig népkönyvtár működött a községházán.