Oktatás

Az oktatás feladatát a középkorban és a korai újkorban az egyházak vállalták magukra. A plébániák mellett működő iskolákban a hitbeli ismeretek mellett a gyerekek alapfokon elsajátították az írást, olvasást, a számolásban pedig némi jártasságra tettek szert.

Besenyőtelken iskolai oktatásról az első ismert adat 1728-ból található, amikor források az iskolamestert, Turzó Györgyöt említik. 1767-ben Eszterházy Károly egyházlátogatási jegyzőkönyve szerint a falu iskolamesterét és egyben kántorát a füzesabonyi plébános fogadta fel, aki saját szobájában tanította a gyerekeket. A római katolikus elemi iskolába 1770-ben 50, 1775-ben 59 gyerek járt, akiknek szülei tanulónként 40 krajcár fizettek a tanítónak. A hittan mellett írni, olvasni, fogalmazni tanultak, s a latin névszó- és igeragozást is elsajátíthatták. Tanítóik voltak 1767–1772-ben Kötényi István, 1774-ben Fejér Pál, 1775-ben Gibala Mátyás. A magasabb szintű oktatás a korabeli forrás szerint nem a tanítók felkészültségén múlt, hanem azon, hogy a tanulni vágyók az egri gimnáziumba mentek, s ott tanultak tovább. Az oktatásért a tanulók szülei évi 40 krajcárt fizettek a tanítónak, amit 1775-ben kiegészítettek még egy kenyér adásával.

1777-ben Mária Terézia a Ratio Educationis néven ismert tanügyi rendelete előírta, hogy a falvakban legalább egy tanítót alkalmazva anyanyelven kell oktatni a gyerekeket.

Az első önálló iskolaépületet 1792-ben építették, valószínűleg a plébánia mellé, ahol a kántor lakása is volt, majd 1810 után a régi kistemplom földszintje lett az oktatás helyszíne. Az iskolások száma 1822-ben 133 volt.

Az elemi népoktatásról szóló 1868. évi törvény bevezette a tankötelezettséget. A 6–12 éves gyerekeknek a 6 évfolyamos, úgynevezett mindennapi iskolába kellett járniuk, ezt követte a 3 évfolyamos ismétlő iskola, ahová a 13–15 éveseknek volt kötelező járni. A törvény 8 hónapos oktatási időszakot határozott meg, s előírta a heti kötelező óraszámot is: a mindennapi iskolában legalább 20 tanórát kellett megtartani, az ismétlőben hetenként télen 5, nyáron 2 óra volt meghatározva. A törvényben előírták a kötelezően tanítandó tantárgyakat is.

Az új római katolikus iskola építését 1887-ben befejezték. Ekkor 298 iskolást írtak össze. 1888-ban új tanítói állást szerveztek, így három tanteremben már három tanító oktatott, a mindennapi iskolába 316 gyerek tanult, az ismétlő osztályokban pedig 100 tanuló járt. 1893-ban a megnövekedett tanulói létszám miatt negyedik tanítót is felfogadtak, s oktatási célra és tanítói lakássá pedig a kocsma épületét alakították át. 1897-ben a gazdasági ismétlő évfolyamon is megkezdődött az oktatás, tanítók Kovács Endre és Csimó Nándor voltak.

Besenyőtelken 1901 óta községi gyermekmenhely működött, mely az 1901. évi VIII. törvénycikk rendelkezése szerint az elhagyott vagy a hatóság által elhagyottá nyilvánított gyermekek gondozását végezte. Az intézményt 1909-ben községi rendes kisdedóvóvá, azaz óvodává átalakították.

1905-ben új iskolát építettek, ahol két tanteremet és egy könyvtárszobát alakítottak ki, s a tanító számára is lakrészt biztosítottak. 1920-ban 476 tanköteles korú gyerek volt a nagyközségben, akik négy osztályban tanultak. 1927-ben még egy új iskola megépítéséről határoztak a község vezetői, s 1932-ben már állt a három tantermes, tanítói lakrészes épület. Így a településen a római katolikus elemi és gazdasági továbbképző népiskola 3 iskolaépületben, 8 tanteremben, 8 tanítóval működött.

1948-ban államosították az egyházi iskolákat, s az általános iskolákban nyolc évfolyamos képzést vezettek be.

Művelődés, társadalmi élet

Az iskolán kívüli művelődés, közösségi élet szervezett formái a 19-20. század fordulójától alakultak ki. A polgári fejlődés hatására jöttek létre azok a kisebb társulások, közösségek, melyek közéleti, szakmai, vallási, politikai és kulturális céllal országos vagy helyi kezdeményezésre egyesületekbe szerveződtek.

Besenyőtelken 1896. február 9-én alakult meg az Olvasóegylet. 1906-ban a helyi iparosok Czakó Kálmán malomtulajdonos kezdeményezésére létrehozták az Iparoskört. Az egyesület saját székházzal rendelkezett, melynek színpadán a helyi műkedvelők mellett vándorszínészek is tartottak előadásokat. 1910-ben Katolikus Olvasókör jött léte. 1911-ben megalakult a Besenyőtelki Katolikus Ifjúsági Egyesület. Az Önkéntes Tűzoltó Testület 1912-ben szerveződött meg.

1924-ben alakult a Levente Egyesület helyi szerve, mely az 1921. évi 53. törvénycikk értelmében a 12 és 21 év közötti fiatalokat kötelező jelleggel katonai szolgálatra készítette elő.

1930-ban alakult az Árpádházi Boldog Margit Leányegyesület. 1932-ben hozták létre az Országos Gazdasági Liga besenyőtelki helyi csoportját. 1935-től 1940-ig Polgári Lövész Egyesület működött a faluban. 1936-ban létrejött a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének (HONSZ) helyi csoportja. 1938. augusztus 7-én kezdte meg működését a Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet (KALOT).