Oktatás

Az oktatás feladatát a középkorban és a korai újkorban az egyházak vállalták magukra. A plébániák mellett működő iskolákban a hitbeli ismeretek mellett a gyerekek alapfokon elsajátították az írást, olvasást, a számolásban pedig némi jártasságra tettek szert.

Átány eddig ismert legkorábbi adata iskolai oktatásról 1768-ból van, mely szerint ekkor Kiss Mihály tanította a gyerekeket. A kálvinista egyház által fenntartott elemi iskolába 1770-ben 50 tanuló sajátította el az írás, olvasás alapelemeit, mellette névszóragozásra, fogalmazásra és természetesen hittanra is tanította őket Fodor Sámuel tanító. 1772–1775 között már nemenként külön oktatták a 88 fiú és 30 lány iskolást. A kötelező hittan mellett a fiúk tananyagában szerepelt az írás, az olvasás, a számtan, a fogalmazás, a latin névszó- és igeragozás, a lányok csak olvasást tanultak. Az iskolába járó gyerekek szülei 1770-ben fél-fél pozsonyi mérő búzát, 1774-től egy-egy pozsonyi mérő búzát adtak a tanítónak fizetésként.

1777-ben Mária Terézia a Ratio Educationis néven ismert tanügyi rendelete előírta, hogy a falvakban legalább egy tanítót alkalmazva anyanyelven kell oktatni a gyerekeket.

Az elemi népoktatásról szóló 1868. évi törvény bevezette a tankötelezettséget. A 6–12 éves gyerekeknek a 6 évfolyamos, úgynevezett mindennapi iskolába kellett járniuk, ezt követte a 3 évfolyamos ismétlő iskola, ahová a 13–15 éveseknek volt kötelező járni. A törvény 8 hónapos oktatási időszakot határozott meg, s előírta a heti kötelező óraszámot is: a mindennapi iskolában legalább 20 tanórát kellett megtartani, az ismétlőben hetenként télen 5, nyáron 2 óra volt meghatározva. A törvényben előírták a kötelezően tanítandó tantárgyakat is.

1868-ban a református egyház megépíttette a község iskoláját, mely két tanteremből állt. 1884-ben Dávid Károly és Izbéky Dezső tanítók oktatták az elemi iskolába járó fiúkat, a lányokat Konyha Ferenc tanította. 1887-ben a 306 tanköteles gyereket írtak össze a településen, akik közül 254 járt iskolába. Őket két tanító két tanteremben tanította. A megye legjelentősebb iskolai könyvtára Átányé volt, 1889-ben állománya 500 kötet volt. 1897-ben megkezdődött a tanítás a gazdasági ismétlő évfolyamon is.

1925-ben 3 tantermes református felekezeti elemi mindennapi népiskola működött a faluban, ahol három tanító oktatta az iskolába járókat, mellette egy tanyai községi elemi mindennapi népiskola működött egy tanteremmel és egy tanítóval Pusztaszárazbőn. Az idősebbek a községi vagy a református általános továbbképző népiskolában tanultak. 1935-ben az igazgató tanító Csík Mihály volt. 1939-ben a református egyház egy új négy tantermes iskolát építtetett, de mellette a régebbi épületekben is folyt tovább az oktatás.

1948-ban államosították az egyházi iskolákat, s az általános iskolákban nyolc évfolyamos képzést vezettek be.

Művelődés, társadalmi élet

Az iskolán kívüli művelődés, közösségi élet szervezett formái a 19-20. század fordulójától alakultak ki. A polgári fejlődés hatására jöttek létre azok a kisebb közösségek, melyek országos vagy helyi kezdeményezésre egyesületekbe szerveződtek.

Átányban 1884-ben a református lelkészi lakban 371 kötetes népkönyvtár állt a művelődni vágyók rendelkezésére. Így az elsőként megalakuló egyesület 1891-ben az Olvasó Egylet volt. 1892-ben Tűzoltó Egyletet hoztak létre. 1923-ban kezdte meg működését az Átányi Vadásztársulat.

1924-ben alakult a Levente Egyesület helyi szerve, mely az 1921. évi 53. törvénycikk értelmében a 12 és 21 év közötti fiatalokat kötelező jelleggel katonai szolgálatra készítette elő. 1926-ban Polgári Olvasókört szerveztek. 1930-tól 1940-ig Polgári Lövész Egyesület működött a településen. 1930-ban megalakult a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének (HONSZ) helyi csoportja. 1933-ban létrejött az Országos Gazdasági Liga Átányi csoportja, de a következő évben működése megszűnt. 1937. február 26-án alakítottak új egyesületet, a Mezőgazdák Körét, vagy más elnevezéssel a Gazdakört, s 1938-ban már Dalárda is működött a faluban.