Oktatás

Az oktatás feladatát a középkorban és a korai újkorban az egyházak vállalták magukra. A plébániák mellett működő iskolákban a hitbeli ismeretek mellett a gyerekek alapfokon elsajátították az írást, olvasást, a számolásban pedig némi jártasságra tettek szert.

Aldebrőn 1767-ben az egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint volt már oktatás, a tanítást Mislikovszki János végezte. A római katolikus elemi iskolában 1770-ben és 1772-ben 60 gyereket tanított Újfalusi Péter tanító és egyben kántor írásra, olvasásra magyarul és németül. Emellett a magyarokat német nyelvre, a németeket pedig magyar nyelvre is oktatta. 1774-ben és 1775-ben mindkét esztendőben 100 elemi iskolást írtak össze, tanítójuk Fogas Mihály volt. Az tananyagban ekkor a latin is szerepelt. A tanítót 1770-ben az iskolába járó gyerekek szülei fizették, fél-fél pozsonyi mérő búzát adtak fizetségként. 1775-ben a tanító javadalmazását magára vállalta a község, évi 12 rajnai forintot fizettek neki oktatómunkájáért.

1777-ben Mária Terézia a Ratio Educationis néven ismert tanügyi rendelete előírta, hogy a falvakban legalább egy tanítót alkalmazva anyanyelven kell oktatni a gyerekeket.

Az iskola épülete a 18. század végén már állt, de gondot nem sokat fordíthattak rá, mert 1851-ben rossz állapotban lévőnek írták le. Pedig ekkor már nagy létszámmal működött az elemi iskola, 208 tanulója volt, 115 fiú és 93 lány. Az oktatást egy tanító végezte.

Az elemi népoktatásról szóló 1868. évi törvény bevezette a tankötelezettséget. A 6–12 éves gyerekeknek a 6 évfolyamos, úgynevezett mindennapi iskolába kellett járniuk, ezt követte a 3 évfolyamos ismétlő iskola, ahová a 13–15 éveseknek volt kötelező járni. A törvény 8 hónapos oktatási időszakot határozott meg, s előírta a heti kötelező óraszámot is: a mindennapi iskolában legalább 20 tanórát kellett megtartani, az ismétlőben hetenként télen 5, nyáron 2 óra volt meghatározva. A törvényben előírták a kötelezően tanítandó tantárgyakat is.

1887-ben a római katolikus elemi iskolába 170 tanuló járt, akikkel továbbra is 1 tanító foglalkozott. 1924-ig a településen egy iskola működött, két tanteremben folyt az oktatás. Emellett 1901 és 1918 között Erzsébettér-pusztán is külön tanították a tanyákon élők gyermekeit. 1924-ben új épületet adtak át oktatási célra 3 tanteremmel, ahol a római katolikus elemi népiskola és községi gazdasági ismétlő iskola tanulóit 3 tanító oktatta.

1948-ban államosították az egyházi iskolákat, s az általános iskolákban nyolc évfolyamos képzést vezettek be.

Művelődés, társadalmi élet

Az iskolán kívüli művelődés, közösségi élet szervezett formái a 19-20. század fordulójától alakultak ki. A polgári fejlődés hatására jöttek létre azok a kisebb társulások, közösségek, melyek közéleti, szakmai, vallási, politikai és kulturális céllal országos vagy helyi kezdeményezésre egyesületekbe szerveződtek.

1909-ben megalakult az Aldebrői Gazdák Szövetsége, vagy más néven a Gazdakör, mely 1930-ban kultúrházat építtetett a faluban. Ebben az épületben kapott helyet a mozgóképszínház, és a Dalárda is, melyek 1930-ban kezdték meg működésüket.

1925-ben alakult a Levente Egyesület helyi szerve, mely az 1921. évi 53. törvénycikk értelmében a 12 és 21 év közötti fiatalokat kötelező jelleggel katonai szolgálatra készítette elő.

1935 és 1940 között Polgári Lövész Egyesület működött a faluban. 1926-ban kezdte meg munkáját az Aldebrői Önkéntes Tűzoltó Testület, 1933-ban pedig megalakult a Tarna-völgyi Vadásztársaság.