A korai középkorban (10-11. századtól) Heves vármegyén két hadiút vezetett keresztül. A Hevestől dél-kelet irányában haladó érintette Nánát (Ónána a legkorábbi településelőzmény 10. századi, a Tiszához a mainál 8 km-rel közelebb volt).
IV. Béla 1261-es oklevele az abádi rév (ma: Abádszalók) és Nána (Tiszanána) közötti utat nagyútnak említi.
A 14-15. században a Pest felől jövő hadi- és kereskedelmi út leágazott Adácsnál Heves felé, mely út az abádi révhez vitt és érintette Nánát.
A 18. század második felében készült I. katonai felmérés (Josephinische Aufnahme 1783-85) országleírása a Nánáról Körére vezető utat rossznak minősítette.
1838-ban a várfeneki kőhíd építéséről (földrajzi név a kiskörei és a nánai határban) a levéltári mérnöki iratok tanúskodnak.
Postaállomás 1870-ben nyílt a településen.
A vasúti forgalomba 1887-ben Kisköre vasútállomását használva kapcsolódott be a falu.
Tiszanána és Sarud között még a 20. század elején is vicinális földút volt.
A faluban távbeszélő állomását 1906 és 1910 között létesítettek.
A falu 1927 decemberében kötött szerződést a Heves Vármegyei Villamossági Rt-vel az elektromos áram bevezetéséről.
1929-ben a budapesti Vacuum Oil Company Rt. benzinszivattyút és benzinkutat létesített a faluban. Néhány hónappal később a budapesti Hazai Kőolajipari Rt. ifjabb Domjan Imre vegyeskereskedő üzlete előtt mozgó benzinkúthoz kért területet.
1932-re a Tiszanánát Saruddal összekötő (kövezett) út megépült.