A települést Anomymus említi Gesta Hungarorum c. művében. E helyen érkeztek a honfoglalók a mai Heves megye területére, ahol ÁRPÁDnak leveles színt építettek (lombokkal fedett építmény). A település már a 9. század végén létrejöhetett, mint a honfoglalók szálláshelye.
A korai középkorban (10-11. századtól) a Hevestől északkeletre haladó hadiút átment Szihalmon.
A 14-15. században a Pest felől jövő hadi- és kereskedelmi út Szihalomnál hagyta el a megyét, ill. itt leágazása volt Poroszló felé. Szihalom a 15. századtól vámos helyként működött. A vám a Holt (Ős)-Egeren lévő Sós-révnél volt, melynek vámtarifájáról is információt kapunk 1558-ban.
A 18. század második felében készült I. katonai felméréshez (Josephinische Aufnahme 1783-85) tartozó országleírás a Szihalom-Mezőtárkány közötti utat jó állapotúnak minősíti. Ugyanakkor Füzesabony, Sósrév-Szihalom térségében az országleírás rossz utakról is ír, mely ellentmondás úgy oldható fel, hogy a felvételező (ellenőrző) tisztek más-más időjárási körülmények között járhattak a térségben. Az országleírás Szihalomnál a Rima patakon kőhídról tudósít, mely tény mindenképpen az itteni utak fontosságát mutatja. Ez időben országút halad át a településen.
1847-ben a levéltár mérnöki iratai a szihalmi közös híd építéséről szólnak.
1853-ban a Pest-kassai útvonal Hatvan és Szihalom között nagyobb részben kövezett, kis részben kavicsolt volt.
1870. január 9-én átadták a forgalomnak a fővárost Miskolccal összekötő vasúti szakasz Hatvan-Miskolc közötti pályáját. Így Szihalom is bekapcsolódott a vasút országos hálózatába, vasúti megállója volt.
Postaállomás 1870-ben nyitott. A Postatakarékpénztár közvetítőszolgálata 1886-től működött.
1896-ban az Eger-patakon vashíd készült el (tervező: TIMON BÉLA).
Távbeszélő állomás 1906 és 1910 között létesült.