A 13. században hadiút haladt keresztül Hídvégen (elpusztult falu Sarud mellett), mely Poroszlóról Heves felé vezetett (az út a 14. század elején is funkcionált). 1241-42. évi tatárjárás alatt a tatár seregek egy része a közelben futó hadiúton vonult el a Muhi csata helyszínére.
1327-ből Hídvégnél a Báb-erén lévő híd vámjáról és hídfenntartási kötelezettségről oklevél ír. Károly Róbert idején (1308-1342) Sarud és Hídvég egyházi birtok lett. A király átadta Hídvég vámjövedelmét is, olyan meghagyással, hogy a püspök köteles a hidat mindig jó állapotban tartani. Ugyanakkor rév jövedelméről is szó volt, mely rév valószínűleg a későbbi Csárdamajor helyén volt, ahol a Poroszlóról Kömlőre vivő utat a Laskó-patak metszette.
A 15. századtól is vannak írásos adatok arra nézve, hogy Hídvégen vám volt.
1750 és 1850 között a Pest-Debrecen közötti postaút egyik állomása volt Hídvég. Itt 1754-ben a meglévő kocsma mellé lóváltó-állomást is építettek.
A 18. század második felében készült I. katonai felmérés (Josephinische Aufnahme 1783-85) Sarudon „országút”-ról ír, mely valójában azonban közönséges kocsiút volt. Az itteni utakat a katonai felméréshez tartozó országleírás csak jó időjárás mellett tartotta alkalmasnak minden jármű számára.
1843-ban Heves és Külső-Szolnok vármegye mérnökeinek iratai Hídvég pusztán elárkolt útról tudósítanak.
A 19. század második felében a Poroszló-Sarud közötti bekötőút fenntartása vármegyei feladat volt.
Az 1880-as évek elején keskenyvágányú lóvontatású vasutat építettek, mely a majorságot (Jánosi-tanya, Hídvég) kötötte össze a poroszlói vasútállomással. A falu vasúti személy és áruforgalma Poroszló állomásán bonyolódott le.
1885-ben postaállomás nyílt meg. A Postatakarékpénztár közvetítőszolgálata 1889-től működött.
A Tiszához 1907-ben sem vezetett még út (kb. 5,5 km-es útra lett volna szükség).
Sarud és Tiszanána között még a 20. század elején is vicinális földút volt.
Az infrastruktúra bármelyik elemének meglétéről Sarudon csak a 20. századtól lehet beszélni. A telefont 1915-re vezették be, de csak közületek számára. 1935-ben részben bevezették a faluba az elektromos áramot, a közvilágításra 40 lámpát szereltek fel (a teljes kiépítés csak az 1950-es években fejeződött be). A posta és távirda már 1936 előtt működött a faluban. 1936-ban öt fúrt kéziszivattyús kút adott jó vizet a falunak.