A települést ANONYMUS váras helyként említi. Ennélfogva fel kell tételeznünk, hogy mint stratégiailag és gazdaságilag is fontos helyhez hadiút vezetett már a korai időkben. Az Eger-patak torkolatánál palánkvárral biztosított révhely és sóraktár kialakításával központi hellyé fejlődött Poroszló, feltételezhetően már a fejedelmek idején.
1248-ban IV. BÉLA a poroszlói vámok harmadrészét szárazon (út) és vízen (rév), az egri püspökségnek adományozta. A Tiszán túli területre vezető útvonal egyik legfontosabb folyami átkelőhelye volt már a középkorban is a Poroszló és Örvény közötti rév, melyet 1299-ben forrás is említ.
A 14. század elején két irányba is elágazott innen főút Heves, ill. Eger irányába, Szihalomnál pedig keletre, valamint nyugatra Pest felé további összeköttetést biztosító fő- és hadiutak haladtak, melyek Poroszlót bekapcsolták a főforgalomba (a Debrecen irányából jövő út elsősorban kereskedelmi útvonal volt, az állathajtás útvonala).
A Tisza fontos vízi közlekedési út volt, emellett a máramarosi bányákból is folyón szállították a kősót, s a faszállítmányokat is a vízen úsztatták nagyobb távolságokra. Poroszló egyik fontos kirakodóhely volt.
1460-ban Poroszló mezővárosként szerepel. A 15-16. században királyi sókamarai hivatal, a Tiszán rév, vám a városban volt.
A kincstár 1695 és 1715 között postaállomást létesített Poroszlón. A poroszlói rév, mint tiszai átkelőhely volt a Pest-Hatvan–Árokszállás–Tarnabod–Átány felől érkező postaút végpontja. Az itt szolgálatot teljesítő postamester a személy- és levélszállításra tartott lovak arányában kapott fizetést, amiből fedeznie kellett a postalovak vásárlását és tartását, s a postaszolga javadalmazását.
1730-ban pár száz méterrel arrébb került (a füredi határba) a rév (vízi átkelőhely). A Tisza északi partján lévő poroszlói révtől a déli oldalon lévő füredi révig partról vontatott kompjárat, ún. ’hidas’ bonyolította le a személy- és teherforgalmat. Ez fontos tiszai átkelőhelye volt a Felvidék és Erdély közötti személy- és teherforgalomnak. A 18. század közepén kirakodó és elosztóhelye lett a máramarosi épületfának és a sónak.
A 18. század második felében készült I. katonai felmérés (Josephinische Aufnahme 1783-85) a Poroszlón átmenő utat országútnak minősíti, de jelzi, hogy csak jó időjárás mellett alkalmas minden jármű számára, a Tisza áradásakor járhatatlan.
A Szartos-foki fahidat 1839-40-ben javították. A poroszlói hidak építésében a KÁROLYI és az ORCZY uradalmak jelentős részt vállaltak.
1834-ben Heves és Külső-Szolnok vármegye mérnökeinek iratai arról számolnak be, hogy a megye első Tisza-hídjának építését megkezdték a Poroszló-Tiszafüred közötti ősi átkelőhelynél. Az építtető JÓZSA ANDRÁS tiszafüredi földesúr volt (tervező: PANKOTAI JÓZSA GYÖRGY). A tölgyfából készült hidat egy jeges árvíz 1845 körül tönkretett, majd 1846-ban újjáépítették (BALTHASÁR JÁNOS tervei alapján, kivitelező: PFOZER JÁNOS). 1849. júliusában (1-e, vagy 29-e) a magyar kormány parancsára – stratégiai okból – a hidat felégették (a híd többé nem épült újjá).
1852-ben postaállomást létesítettek Poroszlón.
A 19. század második felében a Poroszló-Sarud közötti bekötőút fenntartása vármegyei feladat volt.
1891. évben építik meg Debrecen-Füzesabony-Óhat-Polgár közötti vasutat. Ennek révén bekerül a vasúti vérkeringésbe Poroszló is. Vasútállomása marha- és egyéb áruk rakodására is alkalmas volt. Az állomástól iparvasút vezetett Sarudra, mely a püspökségi birtokközpontot kötötte össze Poroszlóval.
1890-91-ben a Debrecen-Füzesabony közötti helyiérdekű vasútvonal építésének részeként hegesztett vas anyagú, rácsos hídszerkezet készült (terv: FEKETEHÁZY JÁNOS) Poroszló-Tiszafüred között, mely a közúti forgalmat is szolgálta (kivitelező: Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár Rt.). A híd Tiszafüred felőli részét 1919 nyarán a román csapatok előrenyomulásának megakadályozására felrobbantották, melyet ideiglenesen 1920 karácsonyára javítottak meg. A híd teljes helyreállítása 1923-ra készült el. 1937-ben a használat eredményeként újabb károsodásokat mutattak ki a hídon. 1941-ben új vasszerkezetű híd kivitelezést kezdték meg (1943-ban készült el). Ezen már nem volt közúti forgalom. A szinte még el sem készült hidat 1944 júliusában angol bombatámadás érte. 1944. október 27-én az időközben elkészült pontonhidat is felrobbantották a németek. 1945. novemberétől 1947-ig készült egy végleges híd, mely a közúti forgalmat is szolgálta (20 éven keresztül).
1906-ban távbeszélő állomás lett a településen.
1926-27-ben a Poroszló-Tiszafüred közötti hídhoz csatlakozó útszakasz fahídjai épültek át (vasbeton) az Eger-patakon (kivitelező: GAJDÓCZKY DEZSŐ és LÁSZLÓ), valamint a Bocskoros híd (eddig az időpontig ezek voltak a megye legnagyobb közúti hídja).
A poroszlói Eger-patak híd az ország leghosszabb vasbeton hídja volt (1927. május 28-án készült le).