A korai középkorban (10-11. századtól) a Hevestől délkeleti irányába haladó hadiút érintette Körét.
A 14-15. században a Pest felől jövő hadi– és kereskedelmi út leágazott Adácsnál Heves felé, mely tovább haladt Köre felé.
A 18. század második felében készült I. katonai felmérés (Josephinische Aufnahme 1783-85) országleírása a körei és a környékbeli utakat rossznak minősítette.
Az ország leghosszabb fahídja fenyőgerendákból Kiskörénél (túloldalon Taskony) épült meg, 1889-ben (780 m hosszú volt, a tartóoszlopok vasból készültek, három medernyílása 6,5 m magas volt). Ez volt az első Tisza-híd (a vasúti forgalmat is szolgálta). Ezt 1906-ban nagy részben folytvas anyagúvá építették át (kivitelező: Ganz-Mávag), mely hidat 1919-ben (a Tanácsköztársaság idején) a hadműveletek során az ellenség (románok) átkelésének megnehezítésére felrobbantották. A hidat fém anyagból 1923-ban újjáépítették (kivitelező: Ganz-Mávag), addig a forgalom szünetelt. A híd hossza 589 m-re csökkent (1944-ben újból felrobbantották, 1956-58-ban épült újjá, 1958. november 30-án adták át a közúti forgalmat is szolgáló hidat).
A vasúti közlekedésbe a település 1887. július 31-én, a Mátra-Körösvidéki HÉV Kisterenye-Kál-Kápolna-Heves-Kisköre-Kunhegyes-Kisújszállás közötti 74 kilométeres egyvágányú vonalával kapcsolódott be. Vasútállomása rakodóval kiépített volt. A szatmári püspökség birtokát lóvontatású vasút kötötte össze az állomással.
Postaállomása 1885-ben lett. A távbeszélő hálózatba a 20. század elején kapcsolódott be a település.
A körei komp és rév működéről 1925-ből vannak adatok.