A település közlekedés-földrajzi helyzete kialakulása óta előnyös, bizonyosan a falu létrejöttében is közrejátszott. A Tarna völgykijáratánál stratégiai és kereskedelmi utak haladtak el, ezek vagy érintették Kápolnát, vagy a közelében futottak. Az eltérő gazdasági adottságú területek peremén húzódó ún. vásárvonal irányába is beleesett Kápolna (hegységperem-alföld találkozása).
Az ország központjaitól K-re, ÉK-re irányuló fűút/főutak a hegyek lábánál (kikerülve a Tisza feletti időszakosan járhatatlan utakat) a település közelében Kompoltnál haladtak el.
14-15. században a Pest felől jövő hadiútról Kompoltnál leágazás volt Sirok felé, mely áthaladt Kápolnán (az út nem a mai nyomvonalon haladt). A Heves felől jövő nagyút D-ről É-ra szintén Kompolton csatlakozott a K-Ny-i irányú nagyútba, forgalmi csomópontot képezve.
A török után a Habsburg birodalom program szerint tervezte kiépíteni az úthálózatot, ennek a programnak részeként válhatott forgalmi csomóponttá Kápolna is (három kőhíd volt itt, miközben a legjobb esetben is, használható fahidak a gyakoriak).
A 18. században nyugat-keleti irányban a megyén áthaladó postaországút Hatvan-Gyöngyös-Kápolna-Eger-Ostoros irányú volt. Tehát a 18. századra már Kápolna az a település, amelyen a főút keresztülhaladt (Kompolt elvesztette egyházi központi szerepét). Ez az útvonal nemzetközi összeköttetést is biztosított. A postaországút és a Hatvannál leágazó országút Kápolna és Kompolt magasságában megközelítette egymást, a két településnek és a két funkciójú útnak kapcsolat volt.
A 18. század második felében készült I. katonai felmérés (Josephinische Aufnahme 1783-85) a Kápolnán átmenő utat országútnak minősíti, de jelzi, hogy csak jó időjárás mellett alkalmas minden jármű számára.
Kápolnán 1746-tól postaállomás (Post Haus) volt, ezt BARKÓCZY FERENC püspök eszközölte ki Mária Teréziánál. Az országos postahálózatban 1790-től fontos állomáshelyként működött a Buda –Sátoraljaújhely közötti 6. számú főútvonalon.
A falun belül Tarnán és a Malom-árkon voltak kőhidak (1780-ban épült Kápolna legidősebb kőhídja a Malomárkon).
Az 1792-es mérnöki jelentés a postautat járhatatlannak minősíti.
Egy 1799-ben készült leltár szerint Kápolna katonai átkelőhely és postaállomás.
1804-ben az Anya-Tarnán (Tarna) összedőlt kápolnai hidat Rábl Károly (gyöngyösi kőművesmester) tervei alapján MAGURÁNYI JÓZSEF kőműves újjáépíti. Évek múltával elkészül egy végleges híd terve (1813, tervező: MARKMÜLLER KÁROLY). 1816-17 között épült meg a Tarnán a megye legnagyobb és legnevezetesebb hídja (ma már nem létezik, 1944. november 17-én a németek felrobbantották). A hidat ZWENGER JÓZSEF egri kőművesmester építette, MARKMÜLLER JÓZSEF megyei mérnök tervei alapján (apja MARKMÜLLER KÁROLY több módosító javaslatot tett a híd terveivel kapcsolatban). A híd a 1848-49-es szabadságharcban játszott nagy szerepet a kápolnai csatában (Megjegyezzük, hogy újabb hadtörténeti kutatások a faluban keletebbre lévő Malom-árok hídhoz kezdik kötni az említett szerepet).
1810-12 között átépítési terv készült a Hatvan-Eger közötti útról (hidak, átereszek), ennek az útnak egyik állomása Kápolna volt.
1828-29-ben Balpüspöki (aldebrői határ) és Kápolna határában új kőhíd épül.
1848-ban a felmérések szerint a Pest-Miskolc-Kassa-galíciai úton 29 km kiépített út volt, ennek egyik része a Kápolna-Kerecsend közötti szakasz volt.
1852-től Heves postájával heti négyszer gyalogküldöncön keresztül volt kapcsolata a falunak, Egerbe pedig szerdánként lovas-posta, a hét többi napján pedig kariol-kocsi hozta-vitte a küldeményeket.
1870. január 9-én átadták a forgalomnak a fővárost Miskolccal összekötő vasúti szakasz Hatvan-Miskolc közötti pályáját. Így Kápolna is közel került a vasút országos hálózatához.
A vasúti közlekedésbe a település 1887. július 31-én, a Mátra-Körösvidéki HÉV Kál-Kápolna-Heves-Kisköre-Kunhegyes-Kisújszállás közötti 74 kilométeres egyvágányú vonalával kapcsolódott be.
A vasúthoz kapcsolódó távíróhálózatba 1888. november 14-én kötötték be Kápolnát.
Az 1880-90-es években az Eger-Kápolna közötti úton nagyobb javításokat végeztek.
1892. év végén a községi közutak hálózatának megállapítására felszólító alispáni végzésre adandó válasz Kápolnán egyszerű volt: a Pest-kassai út állami út volt, a Kál, Tófalu felé vezető utak a megyei úthálózatba tartoztak így községi útja nem volt a falunak. 1897-re már lett: a Külső- (ma: Rákóczi u.) és a Németsor (ma: Szent István u.), melyek karbantartásáról a településnek kellett gondoskodnia.
Távbeszélő-kapcsolata 1910-től volt a falunak.
1928-ban döntött a képviselő-testület a villany bevezetéséről, melynek megvalósítása 1931-ben megtörtént.
1931-ben a Budapest-Kassa-zborói állami közút modernizálása kapcsán figyelmet fordítottak a községi átkelési szakaszokra. Ennek keretében került áthelyezésre a községi főút kápolnai szakasza. Az utat a Külső-sor utcába (ma: Rákóczi u.) helyezték át, a Baross (ma: Honvéd u.) és a Kossuth utcából. Az út bitumenes bevonással készült.
A II. világháborús (1939-45) károkat 1947-re javították ki a faluban.