A korai középkorban (10-11. századtól) a Hevesen délnyugatról északkelet felé vezető hadiút érintette a Szikszót (elpusztult település Füzesabony határában).
A 14-15. században a Pest felől jövő hadi- és kereskedelmi út érintette Szikszót.
A 18. század második felében készült I. katonai felmérés (Josephinische Aufnahme 1783-85) a Pusztaszikszón átmenő utat országútnak minősíti, de jelzi, hogy csak jó időjárás mellett alkalmas minden jármű számára, esős időben nehezen járható. Az Abonyon átmenő közönséges kocsiutat rossz minőségűnek jellemezte az országleírás. Az országleírás jelzi, hogy Abony környékén a vízfolyások száraz időben kiszáradnak, ill. gázlókon lehet átkelni rajtuk.
1814-ben elkészült az abonyi kőhíd tervrajza.
1852-ben heti háromszori postajárata volt innen Gyöngyösre, 1853-ban állandó postahivatalt állítottak fel.
A település az országos vasúthálózat kiépítése során vasúti központtá vált. 1870. január 9-én átadták a forgalomnak a fővárost Miskolccal összekötő vasúti szakasz Hatvan-Miskolc közötti pályáját. Így Füzesabony is bekapcsolódott a vasút országos hálózatába. A Magyar Állami Vasút úgy döntött, hogy új indóházat (állomást) épít Füzesabonyban, Pfaff Ferenc MÁV főépítész tervei szerint, 1893-ban.
1872. november 3-án adták át a forgalomnak a Füzesabony–Eger közötti mellékvonalat, majd 1891. augusztus 5-én a települést Debrecennel összekötő vasútvonalat is megnyitották (az építkezések, majd a MÁV munkalehetőséget biztosított az itt élők számára).
1893-tól távírószolgálat működött, telefonösszeköttetése 1906-ban lett.
1911-ben megkezdődött a község villanyvilágításának bevezetése.
1925-ben az Eger-patak hídjának terve készült el.
1926-ban vasúti felüljáró épült, melynek műszaki átadása a következő évben megtörtént.
1929-ben a Lakó-patak hídjának tervét TÓBIÁS LÁSZLÓ készítette el.
1930-ban elkészült az artézi kút, mely az 1932-ben épített ingyenes hatósági fürdőhöz is szolgáltatott vizet.
1931-32-ben a Laskó-patak hídjáról leírás készült.