A korai középkorban (10-13. század) a főutak nem messze haladtak el Debrőtől (délre).
14-15. században a Pest felől jövő hadiútról Kompoltnál leágazás volt Sirok felé, mely áthaladt Debrőn. A későbbiek során is a falu fő közlekedési útja a Kál–Sirok közötti út volt.
1716-ban a vármegye elrendelte a Tarnán átvezető híd megépítését.
1741-ben Mária Terézia hozzájárult, hogy Verpelétről Debrőre helyezzék a postaállomást (az itteni utat országútnak nevezik ekkor), mely azonban rövid életű volt (1746-ban Kápolnára került a posta).
A 18. század második felében készült I. katonai felméréshez (Josephinische Aufnahme 1783-85) tartozó országleírás itt az utakat rossz minőségűnek jellemezte.
A 1882-ben a Mátra-Körösvidéki vasútvonal kapcsolta be a vasúti közlekedésbe a települést, de megállója rakodásra nem volt alkalmas, mely 1924-ben is problémát okozott Feldebrőnek (1914-ben tervbe vették megépítését, de az I. világháború, majd a gazdasági világválság a megvalósulást megakadályozta).
A postaállomás 1882-ben nyílt meg ismételten.
Feldebrő 1905 és 1910 között telefonösszeköttetést is kapott.
1927-ben kezdték el kikövezni a Vécs-Balpüspöki felé vezető utat. A ’30-as években szélesítették és javították a faluban az alvégi utat. Az Újsor utca vízelvezetését megoldották.
A település villamosítását 1930-ban kezdték, 1932-ben a közigazgatási tájékoztató jelentés szerint közvilágítás van a faluban.
1942-ben Milibák József és Fehér András a Kígyósra és a Bogarasra fahidat építettek.