A közép- és újkorban a faluban is keveset tettek az utak állapotának javításáért. A falun belül az esőzések és az olvadás idején sártengerré váltak az utak.
A 18. század második felében készült I. katonai felméréshez (Josephinische Aufnahme 1783-85) tartozó országleírás itt az utakat rossz minőségűnek jellemezte, melyek réteken vezetnek át.
A besenyőtelki postaállomás megnyitására 1868–ban került sor (e dátumot dr. Szecskó Károly Besenyőtelek történetének írója 1885-re teszi: 140. oldal).
A 19. század végétől a tisztifőorvos szorgalmazta a községben az artézi kutak fúrását, a rossz minőségű ivóvíz miatt. 1909–ben került sor két kút fúrására (melyet követett egy harmadik 1929-ben). A probléma további megoldására az 1950-es évek végén került sor.
A Laskó-patak szabályozására 1905-ben belvízelvezető társulatot hoztak létre.
Távbeszélő összeköttetés 1910-től volt a faluban (e dátumot dr. Szecskó Károly Besenyőtelek történetének írója 1911-re teszi: 140. oldal).
A község villamosítása 1914-ben CZAKÓ KÁLMÁN gőzmalmának köszönhetően megkezdődött (a malom biztosította a település árammal való ellátását). Először a Nagy Olvasó Körbe vezették be a villanyt.
Az 1920-as évektől a helybeli utak állapota és javítása ügyével a helyi elöljáróság többször is foglalkozott. 1927-ben a képviselőtestület határozatot hozott a meglévő műút (kőburkolatú) kijavításáról és a földutak kőburkolattal való ellátásáról, de a munkálatok csak lassan haladtak.
1927-ben már több utcai lámpát is felszereltek (Alsó telep, Hanyi u., Postaköz, Czakó Kálmán utcájában, Nagy Péter háza előtt). A település teljes villamosítása 1944 júliusától elkezdődött, de a II. világháború miatt megakadt. A megkezdett munkát 1947 nyarától 1962-ig fejezték be.
A település már a II. világháború előtt bekapcsolódott az autóbusz forgalomba.
1952-ben Besenyőtelek-Poroszló között előregyártott vasbeton híd épült.