A falu 1743-tól kezdődően létesült, a házakat Csaltól (elpusztult falu) északra az országút mindkét oldalán kellett felépíteniük a betelepülőknek.
A 18. század második felében a megyét észak-déli irányban összekötő országút vezetett át a településen. Délre, Kápolnára, Kálba lehetett eljutni, míg északi irányba Verpelét, Sirok, Pétervására és Istenmezeje vált ezen az úron közvetlenül elérhetővé.
A 18. század második felében készült I. katonai felméréshez (Josephinische Aufnahme 1783-85) tartozó országleírás itt az utakat rossz minőségűnek jellemezte. A Gyöngyösről Egerbe vezető (ország)út érintette a falut, majd egyesült a Pestről kiinduló postaúttal.
1810-12 között átépítési terv készült a Hatvan-Eger közötti útról (hidak, átereszek), ennek az útnak egyik állomása Aldebrő volt.
1829-ben Balpüspöki (aldebrői határ) és Kápolna határában új kőhíd épül.
1834-ben a levéltári mérnöki iratok tanúsága szerint Aldebrőn a Tarna-hidat javítják.
Az 1841. évi földkönyv leírja a falu határát, mely szerint a Fácános erdő sugarasan utakkal volt behálózva, a vadászat megkönnyítése céljából.
A legnagyobb területével Aldebrőhöz tartozó Balpüspöki elpusztult település határnévként tovább élt, itt 1859-ben a Tarnóca-patakon egynyílású kőhíd épült.
A postahivatal megnyitására 1885-ben került sor. Távbeszélő állomás 1910-től működött Aldebrőn.
A Tarna folyón 1925-ben már egy 20 m hosszú, 6 m széles vasbeton híd vezetett át (ez a híd 1942-ben is állt).
A falu a vasúti közlekedésbe a Mátra–Körösvidéki Helyi Érdekű Vasút megépítésével kapcsolódott be. Annak vonalán 1925-ben vasúti megállóhely a 21. sz. őrhelynél volt, melynél nem volt rakodóhely kiépítve. Áruszállításra így a Budapest–Sátoraljaújhely fővonalán lévő Kál–Kápolna állomást vették igénybe.
1933-ban a villamos közvilágítás már megvalósult a településen.