A falu középkori és kora újkori gazdaságtörténetére vonatkozóan kevés történeti forrás áll rendelkezésre. A nemzetségi közös birtoklást követően kialakultak a nagycsaládi majd egyéni birtoktestek. A birtokjoggal rendelkező földesuraknak a 13. századtól jobbágyok a föld használatáért különböző, pénzben, természetben és munkában fizetendő – korszakonként változó – járadékot voltak kötelesek fizetni.

Az 1527-től az egri káptalan birtokában lévő falu a török hadjáratok idején elpusztult: az 1548. és 1549. évi dézsmajegyzékben lakatlan pusztának tüntették fel. 1556-ban 13 fő fizetett őszi és tavaszi gabonaterméséből egyházi adót, közülük egy fő bárányszaporulata után is adott dézsmát. A 16. század végén ismét elnéptelenedett, 1629-től poroszlói káptalani jobbágyok művelték határát. A 1685-ben a töröktől való visszafoglaló háború idején lakói ismét elhagyták, s 1751-ig lakatlan maradt. Határát 1718-ban az egri káptalan bérbe adta gróf Buttler Lajosnak, melyet ezt követően legelőként használtak.

1751-ben a falut újratelepítették. A káptalannal kötött szerződés szerint a betelepülők a határhasználatot 500 Ft készpénzzel és ajándékokkal (1 akó vaj, 24 bárány, 4 hízott sertés, 3 borjú) megváltották. Megkapták emellé még a korcsma és mészárszék jövedelmét is. A szántóterületeket és a rétet évenkénti újraosztásos rendszerben használták.

1771-ben az úrbérrendezés során a falut második osztályúnak minősítették, minden egész telekhez 28 kishold szánót és 12 kaszás rétet adtak. 1836-ban a káptalan bérbe adta községnek a korcsmát, a mészárszéket, a szárazmalmot, a kovácsműhelyt, a piacjövedelmet és a sóárulás hasznát, robotváltság fejében pedig évi 600 Ft váltságösszeget kért.

1856-ban a birtokelkülönözés során a maradványföld (338 kishold) váltság ellenében a jobbágyok birtokában maradt, legelőből pedig a telkenkénti maximális 22 holdat kapták meg. A 20. század első harmadában a búza és kukorica termesztése vált meghatározóvá, de jelentős volt a borsó termelése is, árpát, zöldtakarmányt, rozst, zabot elsősorban házi szükségletre termeltek.

A település határának művelési ágak szerinti megoszlása 1866 és 1935 között a következőképpen változott:

A földbirtokok területe művelési ágak szerint (katasztrális holdban)
Év Összes terület Szántóföld Kert Rét Szőlő Legelő Erdő Nádas Nem termő terület
1866 9516 2632   940   4523      
1897 6080 2612 26 720 – 2426 1 39 256
1935 6051 3728 57 68 – 1905 – – 293

A gazdaságok száma 1897-ben 200, 1935-ben 412 volt. Az 1935-ben készített statisztika szerint birtoknagyság szerinti megoszlása a következő volt: 500–1000 kh területű birtok egy volt, 200–500 kh közötti birtoknagyságú tulajdonosból hármat számláltak. 100–200 kh területű birtokból szintén 3 volt, 50–100 kh birtoknagyságú földdel 11-en rendelkeztek, 20–50 kh nagyságú birtokos 49 volt, 10–20 kh területű birtoka 69 főnek volt, 5–10 kh területet bírók száma 47 volt, 1–5 kh között területe 157 személynek volt. 1 kh alatti területű birtokosok száma 72, közülük 60 nem rendelkezett szántófölddel.

Az állattartás kedvező feltételeit a jelentős rét és legelőterületek biztosították. A szikes, vízáradásos területen fekvő legelőn a 19. században jelentős számban tartottak juhokat és szarvasmarhát. Az összes földterületnek csaknem felét kitevő legelőn a káptalan is kiterjedt szarvasmarha és juhtenyésztést folytatott. Az uradalom és a település együttes állatállománya a következőképpen változott:

Állatállomány változása (darabszámban)
  1897 1925 1935
Szarvasmarha 1003 794 708
Ló 365 354 339
Sertés 587 302 685
Juh 3906 1761 1005
Baromfi 2172    
Méhcsaládok 23    

A 20. század közepéig a falvakban ipari jellegű tevékenység az ott letelepedett, egy-egy nagyobb, vagy speciális szaktudást igénylő mesterség képviselőjéhez kapcsolható. 1836-ban kovácsműhely, mészárszék és szárazmalom működött a faluban. 1906-ban 2 kovács, 1 lakatos, 1 csizmadia, 1 molnár és 1 olajsajtoló élt a településen. 1925-ben 3 kovács, 1 kőműves-ács, 1 csizmadia, 1 cipész, 1 asztalos, 1 borbély és 2 géplakatos alkotta a helyi iparos társadalmat. Nagyobb vállalkozás a malom volt, melyet ekkor már gőzerővel hajtottak meg, ezen kívül két olajütő is dolgozott a faluban.

A falusi kiskereskedelem első képviselői a kocsmárosok voltak, akik a földesurak borát, sörét vagy pálinkáját mérték ki. 1751-ben kocsma és mészárszék működött a faluban. 1906-ban 3 kereskedő került összeírásra. 1925-ben 3 kocsma és 3 vegyeskereskedés, más néven szatócsbolt volt a faluban. 1906. március 4-én alakult meg a Tarnaszentmiklósi Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, mely a helyi kereskedelmi forgalmat segítette. Vásár és piactartási joggal nem rendelkezett a község, a lakosság a 12 km-re lévő Heves vásárait és piacát vette igénybe.

Helybeli hitelintézete a Tarnaszentmiklósi Hitelszövetkezet volt.