A falu középkori és kora újkori gazdaságtörténetére vonatkozóan kevés történeti forrás áll rendelkezésre. A nemzetségi közös birtoklást követően kialakultak a nagycsaládi majd egyéni birtoktestek. A birtokjoggal rendelkező földesuraknak a 13. századtól jobbágyok a föld használatáért különböző, pénzben, természetben és munkában fizetendő – korszakonként változó – járadékot voltak kötelesek fizetni.
Az 1548. évi dézsmajegyzék szerint 11 fő fizetett őszi gabonájából egyházi tizedet, egy évvel később 12 dézsmafizetőt írtak össze, akik őszi, tavaszi gabonából és méhrajok után adóztak, két személy pedig báránydézsmát is szolgáltatott. Ugyanekkor már török részre is adóztak, 7 házban lakó 13 nős férfit számláltak a török összeírók. A 17. században birtokosai változtak, 1682-ben a település elpusztult. 1710-ben földesúri majorságot hoztak létre, a zselléreket és majorsági alkalmazottakat ekkor telepítették ide. A majorsági cselédek mellett telkesgazdák is megtelepedtek, s 1734 körül a település jobbágyfaluvá vált. A határt újraosztásos rendszerben használták. 1771-ben az úrbérrendezés során a települést második osztályúnak minősítették, minden egész telekhez 28 kishold szántót és 8 kaszás rétet adtak. Az Orczy család majorüzeme a 18. századtól Miske pusztán volt. Az 1907-ben történt Tarna szabályozás növelte a művelhető területek nagyságát. A 20. század első harmadában fő termesztett növénye a búza és kukorica volt.
A település határának művelési ágak szerinti megoszlása 1866 és 1935 között a következőképpen változott:
|
A földbirtokok területe művelési ágak szerint (katasztrális holdban) |
|||||||||
|
Év |
Összes terület |
Szántóföld |
Kert |
Rét |
Szőlő |
Legelő |
Erdő |
Nádas |
Nem termő terület |
| 1866 | 5319 | 2589 | 1163 | 26 | 1133 | 22 | |||
| 1897 | 5183 | 3711 | 72 | 609 | 23 | 365 | 174 | – | 229 |
| 1935 | 5181 | 3918 | 66 | 388 | 28 | 370 | 68 | – | 343 |
A szántóföldi művelésbe vont területek az eltelt időszak alatt jelentős mértékben növekedtek, mely a rét és legelők feltörésével, szántóterületté alakításával történt. Az összterülethez viszonyítva a szántóföldek aránya az 1866. évi 48,67 %-ról 75,62 %-ra változott. A rét és legelő területe ezen időszak alatt harmadára zsugorodott.
A gazdaságok száma 1897-ben 289, 1935-ben 697 volt. Az 1935-ben készített statisztika szerint birtoknagyság szerinti megoszlása a következő volt: 1000 kh feletti birtokból egy volt, 100–200 kh területe 5 birtokosnak volt. 50–100 kh birtoknagyságú földdel 8-an rendelkeztek, 20–50 kh nagyságú birtokos 30 volt, 10–20 kh területű birtoka 55 főnek volt, 5–10 kh területet bírók száma 72 volt, 1–5 kh között területe 215 személynek volt. 1 kh alatti területű birtokosok száma 311, közülük 100 nem rendelkezett szántófölddel.
Az állattartás kedvező feltételeit a jelentős rét és legelőterületek biztosították. A 16. században a dézsmajegyzékek szerint tartottak juhokat, 1549-ben és 1556-ban 2 jobbágy fizetett bárányszaporulata után tizedet. A 19. században a juhtenyésztés mellett, a szarvasmarha és a lótenyésztés vált jelentőssé, a sertések és baromfi tartása a lakosok húsigényét biztosította. A 20. század első harmadában fontossá vált a tenyészállatok tartása, nevelése, s a tejtermelés is jelentős lett. 1922-ben Nagy János a Tarna régi medrében halastavat alakíttatott ki. Az állatállomány változásai 1897 és 1935 között a következőképpen alakult:
|
Állatállomány változása (darabszámban) |
|||
|
|
1897 |
1925 |
1935 |
| Szarvasmarha |
678 |
618 |
489 |
| Ló |
329 |
234 |
4 |
| Sertés |
1697 |
522 |
536 |
| Juh |
516 |
801 |
1007 |
| Baromfi |
4410 |
|
|
| Méhcsaládok |
78 |
|
|
A 20. század közepéig a falvakban ipari jellegű tevékenység az ott letelepedett, egy-egy nagyobb, vagy speciális szaktudást igénylő mesterség képviselőjéhez kapcsolható. A korai ipari vállalkozások az uradalomhoz kötődtek. Az Orczy család 18–19. századi építkezéseihez kapcsolódóan a településen téglaégető működött, mely a kastélytól délkeletre volt. Az uradalmi serház 1730-tól létezett, 1863-ban még működéséről található adat. 1903-ban hengermalom épült, mely 1925-ben 110 lóerős szívógázmotorral felszerelve 5 munkást foglalkoztatva Nagy János tulajdonában volt. 1906-ban 3 kovács, 1 lakatos, 1 asztalos, 2 kerékgyártó, 2 szabó, 1 csizmadia, 2 takács, 2 molnár, 1 mészáros és 7 ács élt a faluban. A helyi iparostársadalmat 1925-ben 2 kovács, 2 asztalos, 2 szabó, 4 cipész, 1 bádogos, 1 borbély, 1 molnár és 1 gépész alkotta.
1906-ban 4 kereskedőt írtak össze a településen. 1925-ben 2 kocsma működött a településen, mellette 2 vegyeskereskedés szolgálta a lakosság ellátását. Az 1921-ben alapított Tarnaörsi Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezeten kívül 1933-ban tejszövetkezetet hoztak létre. A község hetivásárok megtartására is jogosult volt.
A hitelélet lebonyolítója az 1921-ben helyi fiókot megnyitó Országos Központi Hitelszövetkezet volt.