A falu középkori gazdaságtörténetére vonatkozóan kevés történeti forrás áll rendelkezésre. A korai Árpád-korban a település lakói annyi területet használhattak, amennyi elegendő volt állataik legeltetésére és szántóföldi növénytermelésre. A nemzetségi közös birtoklást követően kialakultak a nagycsaládi majd egyéni birtoktestek. A birtokjoggal rendelkező földesuraknak a 13. századtól jobbágyok a föld használatáért különböző, pénzben, természetben és munkában fizetendő – korszakonként változó – járadékot voltak kötelesek fizetni. A település határa a 14. században Alsóbő és Czepes-pusztáig terjedt.

1548-ban a lakók már a töröknek is adóztak búza, kétszeres, méhkasok, szénatermés, sertések és kincstári rét után. 1552-ben Eger ostroma során a települést a törökök felégették, s az ezt követő időszakban még többször, 1554-ben és 1566-ban is feldúlták és pusztává tették a falut. A 17. század második közepén a falu határában lévő Basarét nevű területet Rézmán pasa az egri vár tartozékaként használta. A töröktől való visszafoglaló háborúban a település elnéptelenedett, 1699-ben a gazdátlan földjeit Buttler János egri várkapitány bérelte. 1717-ben 12 taksás jobbágyháztartást írtak össze, akik 121,5 köblös szántóföldön és 54 kapás szőlőterületen gazdálkodtak. A település az egri káptalan tiszttartóságának központja volt. 1770-ben az úrbérrendezés előtt búzatermesztésre megfelelő szántóföldje és elegendő szénát adó rétje volt. A szántóföldet két- vagy háromnyomásos rendszerben művelték. Erdőterület hiányában épület- és tűzifát a Mátrából pénzért szereztek be. Boraikat Szent Mihály naptól újévig szabadon árulhatták, ezt követően árendát fizettek a kocsmáltatásért.

Az 1848-as jobbágyfelszabadítás után 1857-ben megtörtént a birtokelkülönözés és tagosítás ügyében a megegyezés. A mezőgazdasági termények között a 20. század elején legjelentősebb a búza és kukorica volt, emellett rozs, cukorrépa, burgonya, hüvelyesek, majd az első világháború után dinnye és lencse termesztése is jelen volt.

A település határának, melynek nagysága számottevően nem változott meg, művelési ágak szerinti megoszlása 1866 és 1935 között a következő képet mutatja:

A földbirtokok területe művelési ágak szerint (katasztrális holdban)

Év

Összes terület

Szántóföld

Kert

Rét

Szőlő

Legelő

Erdő

Nádas

Nem termő terület
1866 6286 4989   414   713      
1897 6308 5289 66 296 – 390 1 – 266
1935 6309 5503 100 214 – 221 15 – 256

A táblázat adatsorai szerint a szántóföldi művelés alá vont terület nagysága növekedett, mely a rét és legelőterület rovására következett be.

A gazdaságok száma 1896-ban 574, 1935-ben 1130 volt. A birtoknagyság szerinti megoszlásuk az 1935-ben készített statisztika szerint 1000 kh felüli birtokkal az egri káptalan rendelkezett, 100–200 kh nagyságú területe a római katolikus plébánosé, az ő javadalomföldje volt, 50–100 kh közötti birtokkal rendelkeztek 5-en, 20–50 kh területű birtokosok száma 40, 10–20 kh területű birtoka 63 személynek volt, 5–10 kh birtoknagysága 113 főnek volt, 1–5 kh területtel rendelkezők száma 602. Az 1 kh alatti területet bírók száma 305 volt, közülük 83 fő nem rendelkezett szántófölddel.

 

Az állattartásban jelentős volt a juh-, szarvasmarha-, ló- és sertésállomány, a káptalani uradalom 1910-ben szimentáli tehenészetet alapított. Szintén az 1910-es években 25–30 lakos foglalkozott selyemhernyó tenyésztéssel is. Az 1930-as években pulykatenyésztéssel is próbálkoztak a településen, sokan tartottak házinyulat és a méhészkedés is erősödött. Az állatállomány változásai 1897 és 1939 között a következőképpen alakult:

Állatállomány változása (darabszámban)

1897

1935

1939
Szarvasmarha

608

229

524
Ló

536

?

308
Sertés

1353

228

1031
Juh

1858

–

143
Baromfi

4275

Méhcsaládok

41

A 20. század közepéig a falvakban ipari jellegű tevékenység az ott letelepedett, egy-egy nagyobb, vagy speciális szaktudást igénylő mesterség képviselőjéhez kapcsolható.

1939-ben kilenc kereskedő, hat kocsma, egy szikvízgyártó és huszonkét iparos, 3 asztalos, 4 kovács, 5 cipész, 2 kerékgyártó, 2 kőműves, 1 borbély, 1 szabó, 2 mészáros-hentes dolgozott a településen. Egy szívógázmotoros és egy vízimalom is működött.

 

A településen tavasszal és ősszel tartottak vásárt, a település lakói Eger és Mezőkövesd piacain árusítottak. 1904-ben létrehozták a Hangya szövetkezet helyi csoportját, mely boltot működtetett a településen.

Az első világháború előtt Hitelszövetkezet is működött a településen.