A falu középkori gazdaságtörténetére vonatkozóan kevés történeti forrás áll rendelkezésre. A korai Árpád-korban a település lakói annyi területet használhattak, amennyi elegendő volt állataik legeltetésére és szántóföldi növénytermelésre. A nemzetségi közös birtoklást követően kialakultak a nagycsaládi majd egyéni birtoktestek. A birtokjoggal rendelkező földesuraknak a 13. századtól jobbágyok a föld használatáért különböző, pénzben, természetben és munkában fizetendő – korszakonként változó – járadékot voltak kötelesek fizetni. A település határa a 14. században Alsóbő és Czepes-pusztáig terjedt.

1548-ban a lakók már a töröknek is adóztak búza, kétszeres, méhkasok, szénatermés, sertések és kincstári rét után. 1552-ben Eger ostroma során a települést a törökök felégették, s az ezt követő időszakban még többször, 1554-ben és 1566-ban is feldúlták és pusztává tették a falut. A 17. század második közepén a falu határában lévő Basarét nevű területet Rézmán pasa az egri vár tartozékaként használta. A töröktől való visszafoglaló háborúban a település elnéptelenedett, 1699-ben a gazdátlan földjeit Buttler János egri várkapitány bérelte. 1717-ben 12 taksás jobbágyháztartást írtak össze, akik 121,5 köblös szántóföldön és 54 kapás szőlőterületen gazdálkodtak. A település az egri káptalan tiszttartóságának központja volt. 1770-ben az úrbérrendezés előtt búzatermesztésre megfelelő szántóföldje és elegendő szénát adó rétje volt. A szántóföldet két- vagy háromnyomásos rendszerben művelték. Erdőterület hiányában épület- és tűzifát a Mátrából pénzért szereztek be. Boraikat Szent Mihály naptól újévig szabadon árulhatták, ezt követően árendát fizettek a kocsmáltatásért.

Az 1848-as jobbágyfelszabadítás után 1857-ben megtörtént a birtokelkülönözés és tagosítás ügyében a megegyezés. A mezőgazdasági termények között a 20. század elején legjelentősebb a búza és kukorica volt, emellett rozs, cukorrépa, burgonya, hüvelyesek, majd az első világháború után dinnye és lencse termesztése is jelen volt.

A település határának, melynek nagysága számottevően nem változott meg, művelési ágak szerinti megoszlása 1866 és 1935 között a következő képet mutatja:

A földbirtokok területe művelési ágak szerint (katasztrális holdban)

Év

Összes terület

Szántóföld

Kert

Rét

Szőlő

Legelő

Erdő

Nádas

Nem termő terület

1866 6286 4989   414   713      
1897 6308 5289 66 296 390 1 266
1935 6309 5503 100 214 221 15 256

A táblázat adatsorai szerint a szántóföldi művelés alá vont terület nagysága növekedett, mely a rét és legelőterület rovására következett be.

A gazdaságok száma 1896-ban 574, 1935-ben 1130 volt. A birtoknagyság szerinti megoszlásuk az 1935-ben készített statisztika szerint 1000 kh felüli birtokkal az egri káptalan rendelkezett, 100–200 kh nagyságú területe a római katolikus plébánosé, az ő javadalomföldje volt, 50–100 kh közötti birtokkal rendelkeztek 5-en, 20–50 kh területű birtokosok száma 40, 10–20 kh területű birtoka 63 személynek volt, 5–10 kh birtoknagysága 113 főnek volt, 1–5 kh területtel rendelkezők száma 602. Az 1 kh alatti területet bírók száma 305 volt, közülük 83 fő nem rendelkezett szántófölddel.

 

Az állattartásban jelentős volt a juh-, szarvasmarha-, ló- és sertésállomány, a káptalani uradalom 1910-ben szimentáli tehenészetet alapított. Szintén az 1910-es években 25–30 lakos foglalkozott selyemhernyó tenyésztéssel is. Az 1930-as években pulykatenyésztéssel is próbálkoztak a településen, sokan tartottak házinyulat és a méhészkedés is erősödött. Az állatállomány változásai 1897 és 1939 között a következőképpen alakult:

Állatállomány változása (darabszámban)

1897

1935

1939

Szarvasmarha

608

229

524

536

?

308

Sertés

1353

228

1031

Juh

1858

143

Baromfi

4275

Méhcsaládok

41

A 20. század közepéig a falvakban ipari jellegű tevékenység az ott letelepedett, egy-egy nagyobb, vagy speciális szaktudást igénylő mesterség képviselőjéhez kapcsolható.

1939-ben kilenc kereskedő, hat kocsma, egy szikvízgyártó és huszonkét iparos, 3 asztalos, 4 kovács, 5 cipész, 2 kerékgyártó, 2 kőműves, 1 borbély, 1 szabó, 2 mészáros-hentes dolgozott a településen. Egy szívógázmotoros és egy vízimalom is működött.

 

A településen tavasszal és ősszel tartottak vásárt, a település lakói Eger és Mezőkövesd piacain árusítottak. 1904-ben létrehozták a Hangya szövetkezet helyi csoportját, mely boltot működtetett a településen.

Az első világháború előtt Hitelszövetkezet is működött a településen.