A falu középkori és kora újkori gazdaságtörténetére vonatkozóan kevés történeti forrás áll rendelkezésre. A 13. század elején királyi várbirtok, a hevesi vár tartozéka volt, majd több birtokos tulajdonába került. A birtokjoggal rendelkező földesuraknak a 13. századtól jobbágyok a föld használatáért különböző, pénzben, természetben és munkában fizetendő – korszakonként változó – járadékot voltak kötelesek fizetni.

A 16. századból megmaradt dézsmajegyzékek szerint 1548-ban őszi gabonából és árpából fizetett 10 fő egyházi adót.1549-ben 25 gabonatermés után adózót írtak össze a településen, és ekkor 6 fő 72 darab bárányt is beszolgáltatott tizedként. 1550-ben már a töröknek is fizettek adót az itt lakók. 1567-ben a török elpusztította a települést, majd benépesedése után 1596-ban újra elhagyottá vált. 1621-ben ismét lakott. 1682-ban újra elnéptelenedett. 1696-ban 11 telkesgazda élt a településen. A 18. század elején a határ művelhető részét szabadfoglalás útján használták, a gabonafélék mellett dinnyét is termesztettek. A sajfoki öntésnél a település lakói vejszével és hálóval halásztak, az ártereken pedig nádat is vágtak. 1771-ben az úrbérrendezés során a falu határát másodosztályúnak minősítették, telkenként 28 kishold szántót és 12 kaszás rétet adtak. Az árvíz által rendszeresen elárasztott rétek és legelők helyett a földesúr majorságához tartozó Hatrongyos–pusztán kértek a település lakói kaszálót és legelőterületet, azonban ezt nem kapták meg. Így Süly-puszta határát bérelték 1795 és 1810 között. A földesúri majorsági területek nagysága nem volt jelentős, így a szántóterületek túlnyomó része a telkesgazdáké volt. A település határának, melynek nagysága számottevően nem változott meg, művelési ágak szerinti megoszlása 1866 és 1935 között a következő képet mutatja:

A földbirtokok területe művelési ágak szerint (katasztrális holdban)

Év

Összes terület

Szántóföld

Kert

Rét

Szőlő

Legelő

Erdő

Nádas

Nem termő terület
1866 11477 1555   3289   4273 268    
1896 11444 6969 36 807 – 2898 1 141 592
1935 11492 7965 83 396 – 2377 2 2 667

A táblázat adatsorai szerint a szántóföldi művelés alá vont terület nagysága lényegesen megnöve­kedett, az összterülethez viszonyított aránya az 1866-os 13,54 %-ról 1935-ben 69,3 %-ra emelkedett. Mindez a rét és a legelő területének jelentős csökkenésével járt, mivel ezeket törték fel és vonták szántóföldi művelés alá. A gabonafélék (búza, árpa, rozs) termesztése mellett kukoricát, burgonyát termeltek.

A gazdaságok száma 1896-ban 246, 1935-ben 618 volt. A birtoknagyság szerinti megoszlásuk az 1935-ben készített statisztika szerint: 1000 kh fölötti birtok egy volt, 500–1000 kh közötti területtel ketten rendelkeztek. 200–500 kh nagyságú birtokosok száma 4, 100–200 kh nagyságrendben 10 fő birtokolt. 50–100 kh közötti birtokkal rendelkeztek 24-en, 20–50 kh területű birtokosok száma 45, 10–20 kh területű birtoka 67 személynek volt, 5–10 kh birtoknagysága 81 főnek volt, 1–5 kh területtel rendelkezők száma 290. Az 1 kh alatti területet bírók száma 94 volt, közülük 68 fő nem rendelkezett szántófölddel.

 

Az állattartás kedvező feltételeit a jelentős rét és legelőterületek biztosították. A 16. század közepén készült dézsmajegyzékek szerint báránytizedet is fizettek az itt lakók: 1549-ben 72, 1556-ban 57 bárányt szolgáltattak be szaporulatuk után. A juhtartás mellett a szarvasmarha és sertés tenyésztése is jelentős volt. A hagyományos rideg módon tartott marhákat növendékként vagy hízva értékesítették, a tejtermelés nem volt jellemző. Az állatok egy részét igásállatként is használták. A lótartás szintén az igaerőt biztosította. Az állatállomány változásai 1897 és 1935 között a következőképpen alakult:

Állatállomány változása (darabszámban)

1897

1925

1935
Szarvasmarha

1875

1120

998
Ló

585

532

14
Sertés

1607

928

1976
Juh

2876

1527

2040
Baromfi

5201

Méhcsaládok

61

A 20. század közepéig a falvakban ipari jellegű tevékenység az ott letelepedett, egy-egy nagyobb, vagy speciális szaktudást igénylő mesterség képviselőjéhez kapcsolható. Az 1906-ban összeírt iparosok száma 30, 4 kovács, 2 asztalos, 2 kerékgyártó, 2 cipész, 1 csizmadia, 2 molnár, 2 mészáros, 14 kőműves és 1 borbély. 1925-ben 34 iparral foglalkozó élt a településen, foglalkozásuk szerint asztalos 2, borbély 2, ács és kőműves 7, szabó 2, kovács 7, kerékgyártó 3, cipész 2, csizmadia 2, gépész 5, molnár 2. Ekkor már működött Balla Ferenc 100 lóerős gőzmalma, és volt két 6–8 lóerős daráló malom is.

 

A falu kiskereskedelmében 1906-ban 8 kereskedő, 1925-ben 4 kocsma és 9 vegyeskereskedés játszott szerepet. A településen állandó hetipiac és országos vásár ekkor nem volt, a gazdák Hevesen és Jászapátiban értékesítették terményeiket. A helyben megtermelt áruk eladására és kiskereskedelmi forgalom bővítésére szolgált az 1907-ben megalapított Pélyi Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet.

A hitelélet elősegítője volt a Jászapáti Gazdasági és Iparbank Rt. helyi fiókja.