Az 1301-től már biztosan lakott települést 1549-ben a törökök elpusztították. A 16. század végén átmenetileg újranépesült, majd a 17. század elején ismét puszta. 1621 és 1682 között 7–9 jobbágy lakta. 1682-től újra elnéptelenedett, Kál község pusztája, a debrői uradalom része volt. 1740 és 1841 között a Grassalkovich, majd a Károlyi család majorterülete volt. 1771-ben az úrbérrendezéskor Nagyút pusztát Kál község használta árendában. A majorsági szántóföld nagysága 529 kh volt.
1868-ban három majorja volt a kompolti kerülethez tartozó Nagyútnak, a Göbölyjárási-major, a Közép-major és az Újmajor. A szántóföldi növényeket (búza, rozs, kukorica, takarmánynövények) vetésforgóban termesztették. Jelentős volt a juhtenyésztés, az uradalom nagyúti gazdaságában 1300 darab merinó juhot tartottak.1897-ben Storl August német főgépész irányításával uradalmi központi gépműhely, és ugyanebben az időszakban négyszintes gabonaraktár is épült.
A 20. század fordulója után már négy major található a gazdaságban (Göbölyjárási-major, a Közép-major, Csárda-major és Csikó-major). A szántóföldi művelésben a búza, kukorica, takarmánynövények mellett a cukorrépa is megjelent. Az állattenyésztésben a juhtenyésztés mellett szarvasmarha és sertéstartás is nagyobb arányúvá vált. Az 1930-as évek végén az időközben állami tulajdonná vált nagyúti birtokot kiosztották. Ezeken a területeken irányított gazdálkodást folytattak, melyet a telepfelügyelő irányított. 1940-ben Csonka János és Deáki Zsigmond tervei alapján mintafalut építettek.
A földosztással az addig több mint 30 gépész-lakatost foglalkoztató központi gépműhely megszűnt, az itt alkalmazottak önálló iparosokként vagy a településen, vagy a környező falvak cséplőgép tulajdonosainál dolgoztak tovább.