A falu középkori gazdaságtörténetére vonatkozóan kevés történeti forrás áll rendelkezésre. A korai Árpád-korban a település lakói annyi területet használhattak, amennyi elegendő volt állataik legeltetésére és szántóföldi növénytermelésre. A nemzetségi közös birtoklást követően kialakultak a nagycsaládi majd egyéni birtoktestek. A birtokjoggal rendelkező földesuraknak a 13. századtól jobbágyok a föld használatáért különböző, pénzben, természetben és munkában fizetendő – korszakonként változó – járadékot voltak kötelesek fizetni.

Eger ostromakor, 1552-ben a település elpusztult, 1594-ig összeírásokban neve nem szerepelt. A töröktől való visszafoglaló háború időszakában lakói ismét elmenekültek. A 18. században benépesült falu többször birtokost cserélt. Az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően az úrbéri birtok és legelő elkülönözése ügyében 1858-ban történt megállapodás, mely szerint minden egész telekhez 10 kishold legelőt adtak. 1858-ban a jobbágyszántó 695 katasztrális hold volt, s csaknem ugyanennyit tett ki a majorsági szántóterület, mely 636 katasztrális hold volt.

A település határának, melynek nagysága számottevően nem változott meg, művelési ágak szerinti megoszlása 1866 és 1935 között a következő képet mutatja:

A földbirtokok területe művelési ágak szerint (katasztrális holdban)

Év

Összes terület

Szántóföld

Kert

Rét

Szőlő

Legelő

Erdő

Nádas

Nem termő terület
1866 2500 1260   523   606      
1897 2466 1720 66 127 – 442 4 – 107
1935 2520 1898 111 88 – 297 1 – 125

A gazdaságok száma 1897-ben 257, 1935-ben 528 volt. Az 1935-ben készített statisztika szerint birtoknagyság szerinti megoszlása a következő volt: 500–1000 kh területű birtokból egy volt, s ugyancsak egy-egy birtokot számláltak 100–200 kh, 50–100 kh és 20–50 kh nagyságú birtokokból. 10–20 kh területű birtoka 14 főnek volt, 5–10 kh területet bírók száma 72 volt, 1–5 kh között területe 281 személynek volt. 1 kh alatti területű birtokosok száma 157, közülük 73 nem rendelkezett szántófölddel.

Az állattartáshoz a 19. század végéig megfelelő legelőterület és rét állt rendelkezésre. Az állattartással biztosították a föld műveléséhez szükséges igaerőt, és a lakosság húsellátását is szolgálta. Az állatállomány nagysága 1897 és 1939 között a következő:

Állatállomány változása (darabszámban)

1897

1935

1939
Szarvasmarha

507

309

498
Ló

314

?

218
Sertés

981

400

229
Juh

1

–

Baromfi

2613

Méhcsaládok

49

A korai ipari vállalkozások közül téglaégető működésére van adat. Az 1760 körül keletkezett és 1886-ig fennálló téglaház a Rima mellett a község északnyugati részén helyezkedett el. Az itt készített téglákat a templom és a kastély építéséhez használták. Fáy László létesítette, majd az Orczy, később a Mocsáry család működtette.

A 20. század közepéig a falvakban ipari jellegű tevékenység az ott letelepedett, egy-egy nagyobb, vagy speciális szaktudást igénylő mesterség képviselőjéhez kapcsolható. 1939-ben 7 iparral foglalkozó él a településen, mesterségek szerint 1 kovács, 2 cipész, 3 kőműves és 1 gépész. 1927-től működött a Brüll Lajos alapította szikvízüzem, és két darálómalom is volt a faluban.

A helyi kereskedelmi forgalom képviselőije volt 2 italmérő és 2 kereskedő. Az 1900-ban megalakult Borsodszemerei Hangya Szövetkezet is működtetett helyi üzletet. A község lakói piacra Szihalomra és Mezőtárkányba jártak.