A középkorban még vámszedő és vásáros helyként jelentős település 1549 és 1737 között elnéptelenedett puszta volt. 1737-ben 10 jobbágytelkes nemes és 6 majorsági alkalmazott élt itt. 1754-ben a falut az immár teljes mértékben birtokló Grassalkovich Antal német telepesekkel népesítette be. A település a Debrő–parádi uradalom része volt, a kompolti kerület központja volt. A lakók úrbéri terheiket az 1768. évi szerződés szerint pénzben megváltották. A határhasználat módja végleges kiosztású szabályos telekrendszer volt. A dohány termesztése már a 18. század második felében megkezdődött, s még 1928-ban is fontos kereseti forrása volt az itt élőknek. A birtokelkülönözés iránti pert 1839-ben kezdődött, mely majd 1855–1856-ban fejeződött be, melynek eredményeképpen a maradványföldek kárpótlás ellenében a gazdák kezén maradtak.
A termesztett növények közül a legfontosabb a búza volt, mely a bevetett terület 30–35 %-át foglalta el, mellette kukoricát, rozst, árpát, cukorrépát burgonya és dohányt termeltek.
1918-ban a Magyar Vetőmagnemesítő és Értékesítő Rt. kívánságára kutatótelepet hoztak létre, ahol egyes haszonnövények nemesítését és nagyipari termesztésének kutatását végezték. A telep 1932-ig Károlyi Mihály tulajdonában volt, ezt követően állami kezelésbe került és Állami Növénynemesítő Telep néven működött. A település határának művelési ágak szerinti megoszlása 1866 és 1935 között a következőképpen változott:
|
A földbirtokok területe művelési ágak szerint (katasztrális holdban) |
|||||||||
|
Év |
Összes terület |
Szántóföld |
Kert |
Rét |
Szőlő |
Legelő |
Erdő |
Nádas |
Nem termő terület |
| 1866 | 4012 | 1849 | 792 | 1002 | 199 | ||||
| 1897 | 3930 | 2506 | 40 | 508 | 64 | 673 | 5 | – | 134 |
| 1935 | 3900 | 3175 | 75 | 34 | 51 | 429 | 4 | – | 132 |
A táblázat adataiból jól látható, hogy ezen időszakban a szántóföldi művelésbe vont területek jelentősen megnövekedtek. 1866-ban a szántóföld összterülethez viszonyított aránya 46 % volt, 1935-ben ez az arány már 81,4 % volt. Mindez a rét és legelőterületek nagyarányú csökkenésével járt, ezek feltörésével gyarapították a szántóföldi területet. A 19. század végétől a szőlőművelés is teret kapott a gazdálkodásban.
A gazdaságok száma 1897-ben 297, 1935-ben 609 volt. A kompolti földek fele 1886-ban gróf Károlyi Gyula birtokában volt (1955,5 kh). 1935-ben a maradék területen 50–200 kh birtokkal rendelkezett 3 fő és maga a község, 20–50 kh földet negyvenen bírtak, 5–10 kh birtoknagysága 39 személynek volt, míg 1–5 kh területe 223 lakosnak volt. 1 kh alatti területe pedig 274 főnek volt, közülük 151 nem rendelkezett szántófölddel.
Az állattartáshoz a 19. század végéig megfelelő legelőterület és rét állt rendelkezésre. Az állattartással biztosították a föld műveléséhez szükséges igaerőt, és a lakosság húsellátását is szolgálta. A legelőterületek csökkenésével az állattartás is visszaszorult a településen. A 19. század végi statisztika szerint nagy számban tartottak állatokat, juhot, szarvasmarhát, lovat és sertést, ezek száma 1935-ben –a sertést leszámítva – óriási mértékben visszaesett. Az állatállomány változásai 1897 és 1935 között a következőképpen alakult:
|
Állatállomány változása (darabszámban) |
|||
|
|
1897 |
1925 |
1935 |
| Szarvasmarha |
706 |
486 |
332 |
| Ló |
339 |
234 |
34 |
| Sertés |
745 |
877 |
619 |
| Juh |
2454 |
738 |
592 |
| Baromfi |
4188 |
|
|
| Méhcsaládok |
137 |
|
|
A 20. század közepéig a falvakban ipari jellegű tevékenység az ott letelepedett, egy-egy nagyobb, vagy speciális szaktudást igénylő mesterség képviselőjéhez kapcsolható. A 19. század elején a dohánytermeléshez kapcsolódó tubákkészítést említették a faluval kapcsolatosan korabeli leírásokban. 1906-ban 2 kovács, 2 asztalos, 1 cipész, 4 csizmadia, 1 takács, 2 mészáros és 2 ács került összeírásra. 1925-ben 13 iparos, 2 cipész, 2 csizmadia, 2 asztalos, 3 kőműves, 3 szabó és 1 kovács volt a településen. 1935-ben 19 iparos számláltak, 1941-ben 3 cipész, 1 csizmadia, 4 asztalos, 3 kőműves, 2 ács, 2 férfiszabó, 3 kovács, 2 borbély, 1 tímár, 2 bérautó fuvarozó, 2 vámdaráló és két kerékgyártó alkotta a falu ekkor már 27 főre nőtt iparos társadalmát.
1906-ban 6 kereskedőt írtak össze. A helyi kereskedelem színtere 1925-ben a 3 kocsma és 3 szatócsüzlet volt. Két szövetkezet működött még ekkor a településen, az 1901-ben alakult Kompolti Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet és a Kompolt és Vidéke Fogyasztási Szövetkezet. A helyi tej- és tejtermékek felvásárlását és értékesítését az 1928-ban megalakult Tejszövetkezet végezte. Piacra a szomszédos, 2,7 km-re lévő Kálba jártak.
A település hitelintézete a Kompolti Hitelszövetkezet volt.