A középkorban még vámszedő és vásáros helyként jelentős település 1549 és 1737 között elnéptelenedett puszta volt. 1737-ben 10 jobbágytelkes nemes és 6 majorsági alkalmazott élt itt. 1754-ben a falut az immár teljes mértékben birtokló Grassalkovich Antal német telepesekkel népesítette be. A település a Debrő–parádi uradalom része volt, a kompolti kerület központja volt. A lakók úrbéri terheiket az 1768. évi szerződés szerint pénzben megváltották. A határhasználat módja végleges kiosztású szabályos telekrendszer volt. A dohány termesztése már a 18. század második felében megkezdődött, s még 1928-ban is fontos kereseti forrása volt az itt élőknek. A birtokelkülönözés iránti pert 1839-ben kezdődött, mely majd 1855–1856-ban fejeződött be, melynek eredményeképpen a maradványföldek kárpótlás ellenében a gazdák kezén maradtak.

A termesztett növények közül a legfontosabb a búza volt, mely a bevetett terület 30–35 %-át foglalta el, mellette kukoricát, rozst, árpát, cukorrépát burgonya és dohányt termeltek.

1918-ban a Magyar Vetőmagnemesítő és Értékesítő Rt. kívánságára kutatótelepet hoztak létre, ahol egyes haszonnövények nemesítését és nagyipari termesztésének kutatását végezték. A telep 1932-ig Károlyi Mihály tulajdonában volt, ezt követően állami kezelésbe került és Állami Növénynemesítő Telep néven működött. A település határának művelési ágak szerinti megoszlása 1866 és 1935 között a következőképpen változott:

A földbirtokok területe művelési ágak szerint (katasztrális holdban)

Év

Összes terület

Szántóföld

Kert

Rét

Szőlő

Legelő

Erdő

Nádas

Nem termő terület

1866 4012 1849   792   1002 199    
1897 3930 2506 40 508 64 673 5 134
1935 3900 3175 75 34 51 429 4 132

A táblázat adataiból jól látható, hogy ezen időszakban a szántóföldi művelésbe vont területek jelentősen megnövekedtek. 1866-ban a szántóföld összterülethez viszonyított aránya 46 % volt, 1935-ben ez az arány már 81,4 % volt. Mindez a rét és legelőterületek nagyarányú csökkenésével járt, ezek feltörésével gyarapították a szántóföldi területet. A 19. század végétől a szőlőművelés is teret kapott a gazdálkodásban.

A gazdaságok száma 1897-ben 297, 1935-ben 609 volt. A kompolti földek fele 1886-ban gróf Károlyi Gyula birtokában volt (1955,5 kh). 1935-ben a maradék területen 50–200 kh birtokkal rendelkezett 3 fő és maga a község, 20–50 kh földet negyvenen bírtak, 5–10 kh birtoknagysága 39 személynek volt, míg 1–5 kh területe 223 lakosnak volt. 1 kh alatti területe pedig 274 főnek volt, közülük 151 nem rendelkezett szántófölddel.

 

Az állattartáshoz a 19. század végéig megfelelő legelőterület és rét állt rendelkezésre. Az állattartással biztosították a föld műveléséhez szükséges igaerőt, és a lakosság húsellátását is szolgálta. A legelőterületek csökkenésével az állattartás is visszaszorult a településen. A 19. század végi statisztika szerint nagy számban tartottak állatokat, juhot, szarvasmarhát, lovat és sertést, ezek száma 1935-ben –a sertést leszámítva – óriási mértékben visszaesett. Az állatállomány változásai 1897 és 1935 között a következőképpen alakult:

Állatállomány változása (darabszámban)

1897

1925

1935

Szarvasmarha

706

486

332

339

234

34

Sertés

745

877

619

Juh

2454

738

592

Baromfi

4188

Méhcsaládok

137

A 20. század közepéig a falvakban ipari jellegű tevékenység az ott letelepedett, egy-egy nagyobb, vagy speciális szaktudást igénylő mesterség képviselőjéhez kapcsolható. A 19. század elején a dohánytermeléshez kapcsolódó tubákkészítést említették a faluval kapcsolatosan korabeli leírásokban. 1906-ban 2 kovács, 2 asztalos, 1 cipész, 4 csizmadia, 1 takács, 2 mészáros és 2 ács került összeírásra. 1925-ben 13 iparos, 2 cipész, 2 csizmadia, 2 asztalos, 3 kőműves, 3 szabó és 1 kovács volt a településen. 1935-ben 19 iparos számláltak, 1941-ben 3 cipész, 1 csizmadia, 4 asztalos, 3 kőműves, 2 ács, 2 férfiszabó, 3 kovács, 2 borbély, 1 tímár, 2 bérautó fuvarozó, 2 vámdaráló és két kerékgyártó alkotta a falu ekkor már 27 főre nőtt iparos társadalmát.

 

1906-ban 6 kereskedőt írtak össze. A helyi kereskedelem színtere 1925-ben a 3 kocsma és 3 szatócsüzlet volt. Két szövetkezet működött még ekkor a településen, az 1901-ben alakult Kompolti Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet és a Kompolt és Vidéke Fogyasztási Szövetkezet. A helyi tej- és tejtermékek felvásárlását és értékesítését az 1928-ban megalakult Tejszövetkezet végezte. Piacra a szomszédos, 2,7 km-re lévő Kálba jártak.

A település hitelintézete a Kompolti Hitelszövetkezet volt.