Az egri püspökség, majd 1804 után érsekség birtokába tartozó település középkori és kora újkori gazdaságtörténetére néhány szórványadat áll rendelkezésre. A nemzetségi közös birtoklást követően kialakultak a nagycsaládi majd egyéni birtoktestek. A birtokjoggal rendelkező földesuraknak a 13. századtól jobbágyok a föld használatáért különböző, pénzben, természetben és munkában fizetendő – korszakonként változó – járadékot voltak kötelesek fizetni.
A sík vidéken fekvő település lakói gabonatermesztéssel és állattartással foglalkoztak. A 15. században Pusztaszikszón volt a környékbeli püspöki birtokok központja, ahol a püspök földesúr majorüzemet működtetett. 1493-ban majorház állt itt, 8 béres és udvarbíró lakta. 1548-ban Füzesabony, valamint Pusztaszikszó és Kisbuda dézsmáját az egri vár officiálisai szedték. 1552-ben a települések elpusztultak, lakói 1557 táján költöztek vissza. Az ekkor készült urbárium szerint a település lakói mind a török, mind a magyar részre is adóztak. Az egri várnak gabonából és sertésből fizettek tizedet, a hatvani szandzsák adószedőinek pedig 50 Ft készpénz mellett nyáron egy fejős tehenet, ősszel vágómarhát is adtak. Emellett tavasszal és ősszel Hatvanban 10 napon át szántottak, s a gabona betakarításakor és szénakaszálásnál is munkákat végeztek. 1596-ban Eger eleste után a település jövedelmeit világiak foglalták le, 1631-ben került vissza ismét a püspökség birtokába. 1686-ban a visszafoglaló háború során az Eger köré vont blokád miatt a települést kiürítették, újratelepítésére az 1700. március 20-án kiadott megállapodás alapján került sor. Katonák, hajdúk, szabadosok és jobbágyok költöztek be, akik egy éven belül kötelesek voltak házat építeni.
1701-ben 32 felnőtt férfit számláltak a településen. Az 1710. évi pestisjárvány miatt a település lélekszáma megfogyatkozott, így Erdődy Gábor püspök földesúr 1716-ban könnyebb szerződést adott a lakóknak. A település határa ebben az időben osztatlan, azt szabad foglalásos rendszerben használták. Mivel a Pusztaszikszó betelepítésére tett kísérlet (1717) sikertelen maradt, a füzesabonyi jobbágyok saját földjeik mellett ennek határát is használták, s művelték Kisbuda és Maklár földjeit is. 1723-ban a földesúri terménykilencedet és a füstpénzt a lakosok 150 Ft összeggel megválthatták, de a más határban is földet művelőket az ottani termésük után a kilenced megfizetésére kötelezték. Ezen túl tartoztak széna kaszáláskor, begyűjtéskor háromnapi robottal a majorságnak, részt kellett venniük a Gyöngyösön termett dézsmaborok Egerbe történő szállításban, s a majorság juhainak nyírásába is be kellett szükség esetén segíteniük. Húsvétkor ajándékkal szolgáltak.
1767-ben megszűnt az újraosztásos földközösség, szabályos telekrendszer bevezetésére került sor. A szerződés szerint egy egész telekhez 45 köblös szántó, 8 köblös rét, 2,5 köblös kukorica- és kenderföld tartozott. 1771-ben az úrbérrendezéskor a határt harmadik osztályúnak minősítették. Rét hiányában a rétjárandóság felét szántóföldben adták ki, így egész telkenként 36 kishold szántót és 6 kaszás rétet mértek ki.
1828-ban a szántóföldek az összterület 85,71 %-át tette ki. A háromnyomásos rendszerben művelt szántók fő terménye a zab, rozs és árpa volt. Az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően 1855-ben történt meg a birtokelkülönözés. A jobbágyszántók nagysága 2865 katasztrális holdat tett ki, a majorsági szántó a faluban 934, Kisbudán és Pusztaszikszón 981 katasztrális hold volt. 20. század első harmadában jellemzően termesztett növények a búza, kukorica és zöldtakarmány volt. Mellette termeltek még árpát, zabot, cukor- és takarmányrépát, hüvelyes növényeket, kevés dohányt, lent és kendert.
A település határának művelési ágak szerinti megoszlása 1866 és 1935 között a következőképpen változott:
| A földbirtokok területe művelési ágak szerint (katasztrális holdban) | |||||||||
| Év | Összes terület | Szántóföld | Kert | Rét | Szőlő | Legelő | Erdő | Nádas | Nem termő terület |
| 1866 | 7340 | 4722 | 707 | 1340 | 264 | ||||
| 1897 | 7436 | 5244 | 126 | 419 | – | 1041 | 300 | – | 306 |
| 1935 | 7419 | 5707 | 242 | 258 | – | 598 | 140 | – | 474 |
A gazdaságok száma 1897-ben 646, 1935-ben 1654 volt. A birtoknagyság szerinti megoszlásuk az 1935-ben készített statisztika szerint: 1000 kh holdon felüli birtokból egy volt a településen, csakúgy, mint az 500–1000 kh és 200–500 kh közötti területű birtokokból is. 50–100 kh közötti birtokkal négyen rendelkeztek, 20–50 kh területű birtokosok száma 26, 10–20 kh területű birtoka 98 személynek volt, 5–10 kh birtoknagysága 144 főnek volt, 1–5 kh területtel rendelkezők száma 526. Az 1 kh alatti területet bírók száma 853 volt, közülük 456 fő nem rendelkezett szántófölddel.
Az állattartáshoz a 19. század végéig megfelelő legelőterület és rét állt rendelkezésre. Az állattartással biztosították a föld műveléséhez szükséges igaerőt és a lakosság húsellátását is szolgálta. A 18. században az uradalom bírt nagy állatállománnyal, 1799-ben a faluban 1038 darabból álló juhászata volt. Pusztaszikszón ugyanekkor 19 bivalyt és 167 szarvasmarhát tüntettek fel az uradalmi leltárban. 1828-ban a település lakóinak állatállománya 58 ökör, 66 fejőstehén, 18 növendékmarha, 368 ló, 43 sertés és 231 juh volt. Az uradalmak és a település együttes állatállománya a következőképpen változott:
| Állatállomány változása (darabszámban) | |||
| 1897 | 1925 | 1935 | |
| Szarvasmarha | 997 | 1029 | 649 |
| Ló | 662 | 643 | 91 |
| Sertés | 1539 | 820 | 2611 |
| Juh | 3027 | 702 | 1102 |
| Baromfi | 8065 | ||
| Méhcsaládok | 152 | ||
A 20. század közepéig a falvakban ipari jellegű tevékenység az ott letelepedett, egy-egy nagyobb, vagy speciális szaktudást igénylő mesterség képviselőjéhez kapcsolható.
Pusztaszikszón, a püspöki uradalom majorságában 1761-től már téglaégető működött, mely a plébánia építéséhez és egyéb majorsági épületek készítéséhez szolgáltatta a szükséges téglákat. 1783-ban az első katonai térképen helyét feltüntették. Az 1799. évi uradalmi leltár szerint a faluban mészárszék és malom működött. 1906-ban 47 iparos, 5 kovács, 4 lakatos, 5 asztalos, 5 kerékgyártó, 2 szabó, 4 cipész, 5 csizmadia, 1 molnár, 6 hentes, 2 mészáros, 3 ács, 1 kőműves, 2 borbély, 1 pék és 1 kötélgyártó élt a településen. 1925-ben az iparosok száma 83 volt, akik 23 féle mesterséget űztek. Foglalkozásuk szerint 9 asztalos, 3 bádogos, 1 tímár, 9 cséplőgépes, 2 cementkészítő, 10 cipész, 2 üvegező, 2 kerékgyártó, 8 mészáros és hentes, 6 kovács, 1 lakatos, 3 ács, 1 pék, 1 szíjgyártó, 5 szabó, 3 borbély, 8 kőműves, 2 órás, 1 szikvízkészítő, 1 villanyszerelő, 2 varrónő, 1 gyógyszerész és 2 temetkezési vállalkozó szerepel az összeírásban. 1935-ben 104 iparűzőt számláltak, és 2 malom– egy vízi és egy gőzzel meghajtott – működött a településen.
A falusi kiskereskedelem első képviselői a kocsmárosok voltak. 1799-es uradalmi leltár szerint a Pest felé vezető országút mellett 6 szobás vendégfogadó állt, s a faluban is működött korcsma. 1906-ban a kereskedők száma 17 volt. 1925-ben 11 korcsma és 2 szálloda volt a településen. A kereskedelmi fogalom lebonyolítói voltak a helybeli szatócsok, számuk 1925-ben 12. Mellettük 1 ásványolaj kereskedő, 1 termény-, 4 borjú, 2 bőr-, 4 tűzifa és szénkereskedő, továbbá 2 dohányárus tevékenykedett. Egy sörraktárt is feltüntettek a községbeli kereskedések összeírásában. Vállalati formában működött a Fakereskedelmi és Ipari Rt., a Motor- és Gőzgéptulajdonosok Anyagbeszerző Rt. és volt itt lerakata a Kerecsendi Gőztéglagyárnak is. A helybeli Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet 1901-ben alakult meg, a Hangya Szövetkezet 1903-ban jött létre. 1935-ben a Hangya Szövetkezetnek 1200 tagja volt, egy főüzlete mellett 3 fiókot és egy korcsmát működtetett.
1925-ben 4 országos vásár és 1 hetipiac megtartására volt joga a községnek.
A helyi hitelélet segítőjeként 1912-ben már működött a Füzesabony és Vidéke Takarékpénztár, melynek megszűnte után helyébe 1925-től a Hevesmegyei Takarékpénztár egri fiókja lépett. 1921-ben megalakult a Füzesabonyi Hitelszövetkezet.