A falu középkori gazdaságtörténetére vonatkozóan kevés történeti forrás áll rendelkezésre. A sík vidéken fekvő település állattartásra és földművelésre egyaránt alkalmas volt. A birtokjoggal rendelkező földesuraknak a 13. századtól jobbágyok a föld használatáért különböző, pénzben, természetben és munkában fizetendő – korszakonként változó – járadékot voltak kötelesek fizetni.

A 16. századból megmaradt dézsmajegyzékek szerint 1549-ben és 1556-ban őszi és tavaszi gabonából, valamint bárányból fizettek tizedet a település lakói. 1550-ben már török részre is adóztak az erdő, rét, széna, búza, kétszeres, bárány és méhkas után. A töröktől való visszafoglaló háború során a település elpusztult, 1687 és 1710 között lakatlan volt. 1710-től a település földesurai kisebb majorságokat hoztak létre, ezekbe telepítettek jobbágyokat, béreseket, majorsági cselédeket. A határ egésze majorsági használatban volt. Az 1740-es években a majorsági cselédek telkeket kaptak, így a település jobbágyfaluvá vált. 1770-ben a szőlőművelésről is említést tesznek a források.

Az 1771. évi úrbérrendezés során a határt második osztályúnak minősítették, minden egész telekhez 28 kishold szántót és 10 kaszás rétet rendeltek. Az úrbéri legelő elkülönözése ügyében tagosítási per 1838-ban kezdődött, melynek eredményeként 1847-ben 9 hold legelőt ítéltek minden telekhez. A 19. században a szántóföldi művelésben főként búzát termesztettek. Ez a 20. században is megmaradt fő terményének, a kukorica, árpa és zöldtakarmány kisebb jelentőséggel bírt. A település határának művelési ágak szerinti megoszlása 1866 és 1935 között a következő képet mutatja:

A földbirtokok területe művelési ágak szerint (katasztrális holdban)

Év

Összes terület

Szántóföld

Kert

Rét

Szőlő

Legelő

Erdő

Nádas

Nem termő terület
1866 3756 1379 628 48 1405 65
1897 3772 2100 63 734 4 660 49 – 162
1935 3673 2840 59 209 10 452 – – 103

A táblázat adatsorai szerint a szántóföldi művelés alá vont terület nagysága lényegesen megnövekedett, az összterülethez viszonyított aránya az 1866-os 36,71 %-ról 1935-re 77,32 %-ra növekedett. Mindez a rét és legelőterületek nagyarányú csökkenésével járt, ugyanis ezek feltörésével növelték a szántóterület mennyiségét.

A gazdaságok száma 1897-ben 243, 1935-ben 636. Az 1935-ben készített statisztika szerint birtoknagyság szerinti megoszlása a következő volt: 500–1000 kh területű birtokokból 1 volt, 50–100 kh birtoknagyságú földdel 4-en rendelkeztek, 20–50 kh nagyságú birtokos 28 volt, 10–20 kh területű birtoka 47 főnek volt, 5–10 kh területet bírók száma 94 volt, 1–5 kh között területe 292 személynek volt. 1 kh alatti területű birtokosok száma 170, közülük 40 nem rendelkezett szántófölddel.

 

A rendelkezésre álló rét és legelők kedvező feltételeket biztosítottak az állattartáshoz. A 16. században jelentős volt a juhtenyésztés, a későbbiekben egyre nagyobb mértékűvé vált a szarvasmarha és ló tartása. A hagyományos rideg módon tartott marhákat növendékként vagy hízva értékesítették, a tejtermelés a 20 században nyert teret. A sertés és baromfi leginkább a lakosság húsigényét elégítette ki. Az állatállomány változásai 1897 és 1935 között a következőképpen alakult:

Állatállomány változása (darabszámban)

1897

1925

1935
Szarvasmarha

308

405

550
Ló

150

233

212
Sertés

630

123

877
Juh

617

496

342
Baromfi

2147
Méhcsaládok

56

A 20. század közepéig a falvakban ipari jellegű tevékenység az ott letelepedett, egy-egy nagyobb, vagy speciális szaktudást igénylő mesterség képviselőjéhez kapcsolható. 1906-ban 12 iparos, 1 kovács, 1 asztalos, 2 cipész, 2 takács és 6 kőműves élt a településen. 1925-ben a falu iparostársadalmát 10-en alkották, foglalkozásuk szerint 1 mészáros, 1 borbély, 1 szabó, 2 kovács, 2 cipész, 2 kőműves és 1 asztalos. 1932-ben a cipészek száma néggyel, a mészárosok száma eggyel több volt, s 4 ács és 1 pék gyarapította az iparral foglalkozókat. A háziipar jellemző tevékenységei a szövés, női kézimunka (hímzés), kosárfonás és művirág készítés volt.

1906-ban 6 kereskedőt számláltak a faluban. 1925-ben két kocsma, 1932-ben már 3 korcsma és két szálloda (vendégfogadó) működött a településen. 1904-től a Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet segítette a helyi kereskedelmet. A Hangya boltja mellett 1932-ben még egy szatócskereskedés volt a faluban, és a községi tájékoztató lapok szerint 1 marhakereskedő, 1 tollkereskedő és 3 élelmiszer- és gyümölcskereskedő is tevékenykedett ekkor. 1932-ben létrejött az Erk-Tarnaőrsi Tejszövetkezet, s ezzel az eddig működött kis tejgyűjtő megszűnt. A gazdák a helyben működő hetipiac mellett Tarnaőrs, Jászszentandrás és Jászárokszállás vásárait látogatták.

1929-től az Erki Községi Hitelszövetkezet segítette a helybeli hitelezést.