A falu középkori gazdaságtörténetére vonatkozóan kevés történeti forrás áll rendelkezésre. A korai Árpád-korban a település lakói annyi területet használhattak, amennyi elegendő volt állataik legeltetésére és szántóföldi növénytermelésre. A nemzetségi közös birtoklást követően kialakultak a nagycsaládi majd egyéni birtoktestek. A birtokjoggal rendelkező földesuraknak a 13. századtól jobbágyok a föld használatáért különböző, pénzben, természetben és munkában fizetendő – korszakonként változó – járadékot voltak kötelesek fizetni.

A 16. századbeli dézsmajegyzékekben elpusztult településként szerepelt. 1564-ben kezdett ismét benépesülni. 1583 körül Alsó- és Felsőtelek nevű részekre különült el a falu. A 17. században is többször elnéptelenedett, 1675-ben vált lakott, kuriális faluvá. 1686-ban lakói ismét elhagyták, 1692-től történtek betelepítések. Az állami adófizetés alóli mentességnek 1718 körül vége lett, a településen élők terhei növekedtek. 1720-ban Butler János Lajos Felsőerdőtelken majorüzemet hozott létre, ahol kétnyomásos gazdálkodást folytattak. Alsóerdőtelek népes faluvá vált, a rendelkezésükre álló területen a 18. század utolsó harmadában háromnyomásos gazdálkodást folytattak. A szőlőművelés területe a Homokhegy volt. Az 1771 évi úrbérrendezéskor határát második osztályúnak minősítették, minden egész telekhez 38 hold szántót és 2 kaszás rétet rendeltek. 1788-ban a földesúri majorszántók nagysága 2128 kh volt. 1838-ban a jobbágyok kérték a birtokelkülönözést, melyben megegyezést követően 1846-ban telkenként 12 hold legelőilletőséget mértek ki. Az 1930-as években a szántóföldi gazdálkodásban jellemzően búzát termesztettek, mellette a kukorica, a rozs és az árpa is fontos szerepet kapott. Az egyéb növények közül dinnye, cukorrépa, borsó és dohány került még ültetésre. Szőlőtermesztésben bor- és csemegeszőlők egyaránt megtalálhatók voltak. A település határának, melynek nagysága számottevően nem változott meg, művelési ágak szerinti megoszlása 1866 és 1935 között a következő képet mutatja:

A földbirtokok területe művelési ágak szerint (katasztrális holdban)

Év

Összes terület

Szántóföld

Kert

Rét

Szőlő

Legelő

Erdő

Nádas

Nem termő terület
1866 11300 6181 2167 146 2229
1897 11394 7449 109 1649 70 1543 200 1 373
1935 11359 8039 153 749 1008 790 174 2 444

A gazdaságok száma 1897-ben 510, 1935-ben 1410 volt. A táblázat adatsorai szerint az eltelt időszak alatt a szántóföldi művelés alá vont területek és a szőlőterületek növekedtek, a rét és legelők nagysága visszaesett.

Az 1935-ben készített statisztika szerint birtoknagyság szerinti megoszlása a következő volt: 500–1000 kh nagyságú területű birtokból 4 volt, 200–500 kh nagyságú területtel 9-en rendelkeztek. 100–200 kh és 50–100 kh területű birtokokból 5-5 volt, 20–50 kh nagyságú birtokból 36-ot számláltak, 10–20 kh területű birtoka 89 főnek volt, 5–10 kh területet bírók száma 122 volt, 1–5 kh között területe 612 személynek volt. 1 kh alatti területű birtokosok száma 528, közülük 300 nem rendelkezett szántófölddel.

Az állattartás kedvező feltételeit a jelentős rét és legelőterületek biztosították. A 19. században a juhtenyésztés mellett, a szarvasmarha és a lótenyésztés vált jelentőssé, a sertések és baromfi tartása a lakosok húsigényét biztosította. Az állatok egy részét igásállatként is használták. A juhtenyésztés a 20. században visszaszorult, a rét és legelőterületek csökkenésével az állatállomány is visszaesett. Az állatállomány változásai 1897 és 1935 között a következőképpen alakult:

Állatállomány változása (darabszámban)

1897

1925

1935
Szarvasmarha

1563

1422

780
Ló

652

731

194
Sertés

1580

1224

1177
Juh

2165

926

150
Baromfi

6430
Méhcsaládok

95

A 20. század közepéig a falvakban ipari jellegű tevékenység az ott letelepedett, egy-egy nagyobb, vagy speciális szaktudást igénylő mesterség képviselőjéhez kapcsolható. 1906-ban 2 kovács, 1 asztalos, 1 cipész 2 hentes, 2 mészáros és 2 kőműves élt a faluban. 1925-ben 18 iparost számláltak a településen. Szakmák szerint 3 szabó, 4 cipész, 2 asztalos,1 bádogos, 1 géplakatos, 3 kovács és 4 kerékgyártó alkotta a helyi iparos társadalmat.

1906-ban 5 kereskedőt számláltak a faluban. 1925-ben 3 kocsma, egy vendéglő és egy szálloda működött a településen. A 7 vegyeskereskedés a helyi igényeket elégítette ki, a 4 terménykereskedő az országos áruforgalomba kapcsolta a települést. A község vásártartási joggal is rendelkezett, április 1-jén és október 15-én országos állat- és kirakodóvásárt tartottak. Emellett állandó hetipiaca is volt. A településen 1903-tól működött az Erdőtelki Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, a helyi hitelezést pedig 1920-től az Erdőtelki Takarék és Hitelszövetkezet segítette.