A falu középkori gazdaságtörténetére vonatkozóan kevés történeti forrás áll rendelkezésre. A korai Árpád-korban a település lakói annyi területet használhattak, amennyi elegendő volt állataik legeltetésére és szántóföldi növénytermelésre. A nemzetségi közös birtoklást követően kialakultak a nagycsaládi majd egyéni birtoktestek. A birtokjoggal rendelkező földesuraknak a 13. századtól jobbágyok a föld használatáért különböző, pénzben, természetben és munkában fizetendő – korszakonként változó – járadékot voltak kötelesek fizetni.
A 16. századbeli dézsmajegyzékekben elpusztult településként szerepelt. 1564-ben kezdett ismét benépesülni. 1583 körül Alsó- és Felsőtelek nevű részekre különült el a falu. A 17. században is többször elnéptelenedett, 1675-ben vált lakott, kuriális faluvá. 1686-ban lakói ismét elhagyták, 1692-től történtek betelepítések. Az állami adófizetés alóli mentességnek 1718 körül vége lett, a településen élők terhei növekedtek. 1720-ban Butler János Lajos Felsőerdőtelken majorüzemet hozott létre, ahol kétnyomásos gazdálkodást folytattak. Alsóerdőtelek népes faluvá vált, a rendelkezésükre álló területen a 18. század utolsó harmadában háromnyomásos gazdálkodást folytattak. A szőlőművelés területe a Homokhegy volt. Az 1771 évi úrbérrendezéskor határát második osztályúnak minősítették, minden egész telekhez 38 hold szántót és 2 kaszás rétet rendeltek. 1788-ban a földesúri majorszántók nagysága 2128 kh volt. 1838-ban a jobbágyok kérték a birtokelkülönözést, melyben megegyezést követően 1846-ban telkenként 12 hold legelőilletőséget mértek ki. Az 1930-as években a szántóföldi gazdálkodásban jellemzően búzát termesztettek, mellette a kukorica, a rozs és az árpa is fontos szerepet kapott. Az egyéb növények közül dinnye, cukorrépa, borsó és dohány került még ültetésre. Szőlőtermesztésben bor- és csemegeszőlők egyaránt megtalálhatók voltak. A település határának, melynek nagysága számottevően nem változott meg, művelési ágak szerinti megoszlása 1866 és 1935 között a következő képet mutatja:
A földbirtokok területe művelési ágak szerint (katasztrális holdban) |
|||||||||
Év |
Összes terület |
Szántóföld |
Kert |
Rét |
Szőlő |
Legelő |
Erdő |
Nádas |
Nem termő terület |
1866 | 11300 | 6181 | 2167 | 146 | 2229 | ||||
1897 | 11394 | 7449 | 109 | 1649 | 70 | 1543 | 200 | 1 | 373 |
1935 | 11359 | 8039 | 153 | 749 | 1008 | 790 | 174 | 2 | 444 |
A gazdaságok száma 1897-ben 510, 1935-ben 1410 volt. A táblázat adatsorai szerint az eltelt időszak alatt a szántóföldi művelés alá vont területek és a szőlőterületek növekedtek, a rét és legelők nagysága visszaesett.
Az 1935-ben készített statisztika szerint birtoknagyság szerinti megoszlása a következő volt: 500–1000 kh nagyságú területű birtokból 4 volt, 200–500 kh nagyságú területtel 9-en rendelkeztek. 100–200 kh és 50–100 kh területű birtokokból 5-5 volt, 20–50 kh nagyságú birtokból 36-ot számláltak, 10–20 kh területű birtoka 89 főnek volt, 5–10 kh területet bírók száma 122 volt, 1–5 kh között területe 612 személynek volt. 1 kh alatti területű birtokosok száma 528, közülük 300 nem rendelkezett szántófölddel.
Az állattartás kedvező feltételeit a jelentős rét és legelőterületek biztosították. A 19. században a juhtenyésztés mellett, a szarvasmarha és a lótenyésztés vált jelentőssé, a sertések és baromfi tartása a lakosok húsigényét biztosította. Az állatok egy részét igásállatként is használták. A juhtenyésztés a 20. században visszaszorult, a rét és legelőterületek csökkenésével az állatállomány is visszaesett. Az állatállomány változásai 1897 és 1935 között a következőképpen alakult:
Állatállomány változása (darabszámban) |
|||
1897 |
1925 |
1935 |
|
Szarvasmarha |
1563 |
1422 |
780 |
Ló |
652 |
731 |
194 |
Sertés |
1580 |
1224 |
1177 |
Juh |
2165 |
926 |
150 |
Baromfi |
6430 |
||
Méhcsaládok |
95 |
A 20. század közepéig a falvakban ipari jellegű tevékenység az ott letelepedett, egy-egy nagyobb, vagy speciális szaktudást igénylő mesterség képviselőjéhez kapcsolható. 1906-ban 2 kovács, 1 asztalos, 1 cipész 2 hentes, 2 mészáros és 2 kőműves élt a faluban. 1925-ben 18 iparost számláltak a településen. Szakmák szerint 3 szabó, 4 cipész, 2 asztalos,1 bádogos, 1 géplakatos, 3 kovács és 4 kerékgyártó alkotta a helyi iparos társadalmat.
1906-ban 5 kereskedőt számláltak a faluban. 1925-ben 3 kocsma, egy vendéglő és egy szálloda működött a településen. A 7 vegyeskereskedés a helyi igényeket elégítette ki, a 4 terménykereskedő az országos áruforgalomba kapcsolta a települést. A község vásártartási joggal is rendelkezett, április 1-jén és október 15-én országos állat- és kirakodóvásárt tartottak. Emellett állandó hetipiaca is volt. A településen 1903-tól működött az Erdőtelki Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, a helyi hitelezést pedig 1920-től az Erdőtelki Takarék és Hitelszövetkezet segítette.