A falu középkori és kora újkori gazdaságtörténetére vonatkozóan kevés történeti forrás áll rendelkezésre. A korai Árpád-korban a település lakói annyi területet használhattak, amennyi elegendő volt állataik legeltetésére és szántóföldi növénytermelésre. A nemzetségi közös birtoklást követően kialakultak a nagycsaládi majd egyéni birtoktestek. A birtokjoggal rendelkező földesuraknak a 13. századtól jobbágyok a föld használatáért különböző, pénzben, természetben és munkában fizetendő – korszakonként változó – járadékot voltak kötelesek fizetni.

Az 1548. évi dézsmajegyzék szerint a Báthori részen lakó 3 jobbágy fizetett őszi gabonából és árpából dézsmát, a nemesi rész lakói dézsmáját Varkoch Tamás várnagy szedte be, melyet az egri vár szükségletére fordítottak. 1549-ben 9 dézsmafizetőt vettek jegyzékbe, akik terményeik, szintén őszi gabona és árpa után fizette az egyházi adót. 1550-ben már a török részre is adózott a település, 10 házban 13 nős férfi fizette a búza, kétszeres, méhkas, széna és bárány után kivetett adót. 1556-ban 6 dézsmafizető szerepel az összeírásban, öten őszi és tavaszi gabonából adtak dézsmát, egyikük pedig bárányszaporulata után is adózott.

Az 1647. évi kapuadó összeírásban kuriális faluként szerepelt, nem lakták kapuadót fizető telkesgazdák. 1675-ben lakói egytelkes kisnemesek és zsellérek voltak. 1680-ban a falu elpusztult, 1697–1698-ban népesedett be ismét. 1728-ban már jobbágyfalu. 1770-ben a faluban élő 5 gazda földesúri szolgáltatásait természetben rótta le, és szükség szerinti robotot is végeztek. A 204 kishold szántóföldet szabad foglalással művelték.

1771-ben az úrbérrendezéskor a falu határát második osztályúnak minősítették, 34 kishold szántót és 4 kaszás rétet adtak a 4 jobbágytelek mindegyikéhez. 1788-ban 10 közbirtokos tulajdonában volt 1670 katasztrális hold majorsági szántó. A telkesgazdák száma 1797-ben 5 volt, míg a kisnemesek 21-en voltak. 1843-ban a 3,5 telken gazdálkodó taksás gazdák és a 8 házas zsellér kérte a birtokelkülönözést. 1852-ben megtörtént a tagosítás és az úrbéri elkülönözés: a 3,5 jobbágytelek birtokosai és a 8 zsellér 117 kishold szántót, 22 hold kaszálót és 30 hold legelőt kapott. A földesurak és kisnemesek a 2443 katasztrális hold területű szántóföldből 2300 katasztrális holdat bírtak.

A település határának művelési ágak szerinti megoszlása 1866 és 1935 között a következőképpen változott:

A földbirtokok területe művelési ágak szerint (katasztrális holdban)

Év

Összes terület

Szántóföld

Kert

Rét

Szőlő

Legelő

Erdő

Nádas

Nem termő terület
1866 5094 2443 1882 535
1897 4993 2811 47 1101 – 931 5 5 93
1935 5016 3954 95 397 – 442 4 – 124

A gazdaságok száma 1897-ben 97, 1935-ben 1107 volt. Az 1935-ben készített statisztika szerint birtoknagyság szerinti megoszlása a következő volt: 500–1000 kh közötti nagyságrendű birtok egy volt, 200–500 kh birtokos 2 volt. 100–200 kh területű birtokból 1 volt, 50–100 kh birtoknagyságú földdel 2-en rendelkeztek, 20–50 kh nagyságú birtokos 9 volt, 10–20 kh területű birtoka 35 főnek volt, 5–10 kh területet bírók száma 99 volt, 1–5 kh között területe 595 személynek volt. 1 kh alatti területű birtokosok száma 363, közülük 52 nem rendelkezett szántófölddel.

Az állattartáshoz megfelelő legelőterület és rét állt rendelkezésre. Az állattartással biztosították a föld műveléséhez szükséges igaerőt és a lakosság húsellátását is szolgálta. A 19–20. században jelentős volt a településen a juhtartás, mellette a szarvasmarha tartása is egyre fontosabbá vált. 1898-ban létesített Brezovay László tehenészetet, melyet 1924-től Oláh Gyula fejlesztett tovább. Tenyészállatai országosan elismertek voltak, a ridegen tartott állatai szívósak, ellenállók voltak, ugyanakkor megfelelő tejhozamot is biztosítottak. Az állatállomány változásai 1897 és 1939 között a következőképpen alakult:

Állatállomány változása (darabszámban)

1897

1935

1939
Szarvasmarha

339

548

521
Ló

125

141

171
Sertés

1085

362

408
Juh

1200

538

1100
Baromfi

1300
Méhcsaládok

43

 A korai ipari (manufakturális) vállalkozások közül a településen serfőző működésére vonatkozóan van adat: 1708-ban Grósz Mihály serfőző létesített serházat, mely 1730-tól 1748-ig, Poroszlóra való átköltözéséig működött.

A 20. század közepéig a falvakban ipari jellegű tevékenység az ott letelepedett, egy-egy nagyobb, vagy speciális szaktudást igénylő mesterség képviselőjéhez kapcsolható. 1939-ben 12 iparost számláltak a településen, nevezetesen 2 asztalos, 2 kovács, 2 hentes, 4 cipész, 1 kerékgyártó és 1 malomszerelő került összeírásra. Ez utóbbi a faluban lévő vízierővel hajtott darálómalom működtetését és javítási munkálatait is végezte.

Az 1907-ben alakult Egerfarmosi Hangya Szövetkezet mellett 1939-ben három italmérés és két vegyeskereskedő volt a településen.

Állandó piaca Mezőkövesden volt, mivel helyben nem rendelkeztek piactartási joggal.