A falu középkori gazdaságtörténetére vonatkozóan kevés történeti forrás áll rendelkezésre. A korai Árpád-korban a település lakói annyi területet használhattak, amennyi elegendő volt állataik legeltetésére és szántóföldi növénytermelésre. A nemzetségi közös birtoklást követően kialakultak a nagycsaládi majd egyéni birtoktestek. A birtokjoggal rendelkező földesuraknak a 13. századtól jobbágyok a föld használatáért különböző, pénzben, természetben és munkában fizetendő – korszakonként változó – járadékot voltak kötelesek fizetni.

Az 1549–1552 évek elnéptelenedése után a 16. század végéig a dézsmajegyzékek alapján 20–30 gabonatermesztő és 3–4 juhtenyésztő jobbágyháztartás volt a településen. A 17. század elején ismét lakatlanná vált, 1647 és 1675 között az újratelepült Boconádot állami adótól mentes, kuriális falukét említik a források. 1731 körül az adómentességet elveszítve úrbéres jobbágyközséggé vált. A 18. század elején a szántóföldet kétnyomásos gazdálkodással művelték, a lakosság évenkénti újraosztással, földközösségben használta határát. A 18. század közepén a település egyik birtokosa, Szeleczky Márton majorsági gazdaságot létesített, ahol szemtermeléssel foglalkoztak.

Az 1771. évi úrbérrendezés során minden telekhez 30 hold szántót és 10 kaszás rétet rendeltek, mely csökkentette a parasztgazdaságok számát és azok szántóterületét. 1773-ban újabb kimérést rendelt el a megye, majd 1786-ban a földesúri birtokarányosítást követően a határterületet két részre osztották. Az egyik fele földesúri majorság, a másik fele úrbéres jobbágyföld lett. A majorsági szántók területe 1858-ban 1500 kh, a jobbágyszántó 880 kh volt.

Jellemzően termesztett növény a 20. század első harmadában a búza volt, mellette kukorica, zöldtakarmány, rozs, árpa, takarmányrépa került ültetésre. Nagyobb mennyiségben dinnye- és máktermesztést is folytattak.

A település határának művelési ágak szerinti megoszlása 1866 és 1935 között a következőképpen változott:

A földbirtokok területe művelési ágak szerint (katasztrális holdban)

Év

Összes terület

Szántóföld

Kert

Rét

Szőlő

Legelő

Erdő

Nádas

Nem termő terület
1866 5144 2383 1093 905
1896 5140 3286 43 565 25 990 52 – 179
1935 5047 3929 64 138 210 494 64 – 148

Az eltelt időszak alatt a szántóföldi művelés alá vont területek nagysága megnövekedett, az összterü­lethez viszonyított aránya az1866-os 46,3 %-ról 77,8 %-ra emelkedett. Mindez a rét és legelőterületek visszaszorulásával járt.

A gazdaságok száma 1896-ban 182, 1935-ben 622 volt. Birtoknagyság szerinti megoszlásuk 1935. évi statisztika szerint: A gazdaságok száma 1896-ban 387, 1935-ben 813 volt. A birtoknagyság szerinti megoszlásuk az 1935-ben készített statisztika szerint: 500–1000 kh hold birtoka volt 4 főnek, 50–100 kh közötti birtokkal rendelkeztek 4-en, 20–50 kh területű birtokosok száma 9, 10–20 kh területű birtoka 36 személynek volt, 5–10 kh birtoknagysága 72 főnek volt, 1–5 kh területtel rendelkezők száma 233. Az 1 kh alatti területet bírók száma 264 volt, közülük 59 fő nem rendelkezett szántófölddel.

Állattartás területén a lakosság ellátását és igaerő biztosításán túl a 19. és 20. században is juhok tartása maradt jellemző. Az állatállomány változását a következő táblázat mutatja.

Állatállomány változása (darabszámban)

1896

1935
Szarvasmarha

474

432
Ló

235

27
Sertés

610

557
Juh

1099

978
Baromfi

2165
Méhcsaládok

36

A 20. század közepéig a falvakban ipari jellegű tevékenység az ott letelepedett, egy-egy nagyobb, vagy speciális szaktudást igénylő mesterség képviselőjéhez kapcsolható. Az alispán 1906 évi jelentése szerint 2 kovács, 2 kerékgyártó, 1 szabó, 2 cipész, és 1 csizmadia volt a településen. Az iparosok száma 1925-ben 12 fő volt, akik négyféle mesterséget űztek: szabó volt 2 fő, cipészek voltak öten, kőműves három és ács kettő tevékenykedett. 1936-ra számuk 18-ra nőtt, foglalkozás szerint 3 kovács, 2 szabó, 4 cipész, 1 ács, 2 kerékgyártó, 2 asztalos, 2 hentes, 1 szíjgyártó 1 borbély jelentette a helyi iparosságot.

1906-ban két kereskedőt számláltak a településen. A helyi kereskedelem színtere volt 1925-ben a 3 kocsma és 3 szatócsbolt, vásárra és piacra a 10 km-re lévő Hevesre jártak. 1903-ban megalakult 89 taggal a településen a Boconádi Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet.

A település hitelintézetét a Boconád Községi Hitelszövetkezetet 1896-ban alapították.