A falu középkori gazdaságtörténetére vonatkozóan kevés történeti forrás áll rendelkezésre. A korai Árpád-korban a település lakói annyi területet használhattak, amennyi elegendő volt állataik legeltetésére és szántóföldi növénytermelésre. A nemzetségi közös birtoklást követően kialakultak a nagycsaládi majd egyéni birtoktestek. A birtokjoggal rendelkező földesuraknak a 13. századtól jobbágyok a föld használatáért különböző, pénzben, természetben és munkában fizetendő – korszakonként változó – járadékot voltak kötelesek fizetni.

A 16. századból megmaradt dézsmajegyzékek szerint Besenyőtelek és az akkor még lakott Tepély jobbágyai őszi gabonából, árpából és bárányszaporulat után fizettek tizedet. Eger török kézre kerülése után, 1596-tól egészen 1676-ig a település nem szerepel az adóösszeírásokban, ezt követően pedig már nem állami adót fizető telkesjobbágyok, hanem kurialisták (megyei taksára kötelezett kisnemesek) és zsellérek lakták falut. 1789-ben a település határában és Tepély-pusztán együttesen 4027 kh szántóföld oszlott meg 178 birtokos között.

Az 1848. évi jobbágyfelszabadítást követően, mivel úrbéri jobbágybirtok nem volt, a nemesi és jobbágybirtok elkülönítésre nem volt szükség, de a nemesi birtokok tagosítása és a közös legelő felosztása elkerülhetetlenné vált. A tagosítás ellenzői az addig közösen használt legelő egyénekre való szétosztása ellen tiltakoztak, mivel legelő nélkül igavonó marhatartásuk veszélybe kerül, s ezáltal földművelésük is ellehetetlenül. 1863-ban a királyi tábla végleg elutasította a többséget kitevő ellenzők kérelmét, s a tagosítás 1873-ban befejeződött.

A gabonafélék termesztése mellett a 19. század második felében jelentős volt a dohánytermelés. 1935-ben a búzatermesztés jelentette a lakosság bevételi forrását, de mellette, főleg házi szükségletre, árpát, zabot, kukoricát, burgonyát és hüvelyes növényeket termeltek.

A település határának, melynek nagysága számottevően nem változott meg, művelési ágak szerinti megoszlása 1866 és 1935 között a következő képet mutatja:

 

A földbirtokok területe művelési ágak szerint (katasztrális holdban)

Év

Összes terület

Szántóföld

Kert

Rét

Szőlő

Legelő

Erdő

Nádas

Nem termő terület

1866

8632

4708

1639

1629

1896

8577

5954

123

1264

–

951

–

20

265

1925

8521

7224

218

582

–

1

358

1935

8516

7090

156

311

–

592

–

–

367

 

A táblázat adatsorai szerint a szántóföldi művelés alá vont terület nagysága lényegesen megnövekedett, az összterülethez viszonyított aránya az 1866-os 54,5 %-ról 1935-ben 83,25 %-ra emelkedett. Mindez a rét és a legelő területének jelentős csökkenésével járt, mivel ezeket törték fel és vonták szántóföldi művelés alá.

A gazdaságok száma 1896-ban 387, 1935-ben 813 volt. A birtoknagyság szerinti megoszlásuk az 1935-ben készített statisztika szerint: 100 kh felüli birtoka volt 9 főnek, 50–100 kh közötti birtokkal rendelkeztek 23-an, 20–50 kh területű birtokosok száma 81, 10–20 kh területű birtoka 89 személynek volt, 5–10 kh birtoknagysága 93 főnek volt, 1–5 kh területtel rendelkezők száma 192. Az 1 kh alatti területet bírók száma 326 volt, közülük 234 fő nem rendelkezett szántófölddel.

Az állattartás kedvező feltételeit a jelentős rét és legelőterületek biztosították. A 16. században jelentős számban tartottak juhokat. 1581-ben 11 jobbágy fizetett 91 darab bárányt tizedbe, melyet az évi 919 darabos szaporulat után vetettek ki. A 19. században a juhtenyésztés mellett, a szarvasmarha és a lótenyésztés vált jelentőssé, a sertések és baromfi tartása a lakosok húsigényét biztosította. A hagyományos rideg módon tartott marhákat növendékként vagy hízva értékesítették, a tejtermelés nem volt jellemző. Az állatok egy részét igásállatként is használták. A lótartás szintén az igaerőt biztosította a földművelésben és áruszállításban, emellett a fajtanemesítésre is gondot fordítottak. 1902-től apaállat méntelepet hoztak létre a településen, és lótenyésztésben kiváló eredményt értek el. A legelő és rét területének 1925-re bekövetkezett drasztikus csökkenése kihatással volt az állatállomány alakulására is, a juhok és lovak tartása visszaesett, a szarvasmarhák száma viszont növekedett, állományuk 1450 körüli számban állandósult. Az állattenyésztés előmozdítására 1932-ben Községi Állattenyésztő Szövetkezet hoztak létre.

Az állatállomány változásai 1896 és 1944 között a következőképpen alakult:

Állatállomány változása (darabszámban)
Év

1896

1925

1935

1940

1944
Szarvasmarha

1065

728

611

1477

1437
Ló

780

548

464

..
Sertés

1019

295

611

589

212
Juh

1287

50

3

367

212
Baromfi

8362
Méhcsaládok

58

A 20. század közepéig a falvakban ipari jellegű tevékenység az ott letelepedett, egy-egy nagyobb, vagy speciális szaktudást igénylő mesterség képviselőjéhez kapcsolható. A 18. század második felében készült összeírások 6 helyi iparost említettek, az 1828. évi országos összeírás szerint a településen 11 iparral foglalkozó élt. 1906-ban az alispán jelentése szerint 10 kovács, 6 asztalos, 3 kerékgyártó, 4 szabó, 9 cipész, 2 molnár, 1 hentes, 2 mészáros, 2 ács, 2 kőműves volt a településen. 1935-ben a helybeli kis iparosok száma 66, melyek mesterségek szerinti megoszlása a következő volt: cipész 15, szíjgyártó 1, szűcs 1, asztalos 3, borbély 2, kovács 8, kerékgyártó 3, szabó 5, kőműves 5, molnár 2, pék 1, gépész 17, mészáros 2, bádogos 1.

A mezőgazdasági termékek feldolgozására 1882-ben Czakó Bertalan gőzmalmot és olajütőt létesített, majd 1898-ban Czakó Kálmán alapította meg a település másik gőzmalmát. Ez utóbbinak külön villanytelepe volt, mely 1914-től a települést is ellátta árammal. E két malmon kívül két olajütő működött még a második világháború előtt Besenyőtelken.

A falusi kiskereskedelem első képviselői a kocsmárosok voltak. A helyi nemesi közbirtokosok 1781-től saját falubeli és Tepély-pusztai kocsmájukat árendában működtették. A 19. század elején kezdtek betelepülni a zsidó kereskedők a faluba. A falubeli kereskedők száma 1906-ban 6, 1912-re pedig már 23-ra növekedett a számuk. 1906-ban a gazdák termékeinek eladására és a helyi kiskereskedelmi forgalom bővítésére megalakult a Besenyőtelki Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. 1914-től hétfői napokon hetivásárt is tartottak a településen. 1936-ban 8 kereskedés volt a faluban.

1921-ben 322 alapító taggal megalakították a Besenyőtelki Hitelszövetkezetet, mely a helybeli hitelezést segítette.