A falu középkori és kora újkori gazdaságtörténetére vonatkozóan kevés történeti forrás áll rendelkezésre. A nemzetségi közös birtoklást követően kialakultak a nagycsaládi majd egyéni birtoktestek. A birtokjoggal rendelkező földesuraknak a 13. századtól jobbágyok a föld használatáért különböző, pénzben, természetben és munkában fizetendő – korszakonként változó – járadékot voltak kötelesek fizetni.

A sík vidéken fekvő terület szántóföldi és állattartó gazdálkodásra egyaránt alkalmas volt. 16. század közepétől fennmaradt források szerint a település lakói őszi és tavaszi gabonát termeltek, és jelentős juhállományt gondoztak. A lakosság 1550-ben török részre adót fizetett a fenti terményeken, állatokon túl még szénából, sertésből és a méhrajok után is. Az 1556. évi dézsmajegyzék szerint 40 fő fizetett őszi gabonából, 8 fő pedig bárányból egyházi tizedet.

A falu belső telkei és határa osztatlan állapotban a földesurak birtokközösségében volt 1752-ig. A jobbágyok a házhelyeket szabadon foglalhatták, a határt pedig időszakos újraosztás szerint használták. Ősszel a szántóföldet és rétet a házak sorrendjében nyílhúzás útján osztották fel egy évi használatra, a területek nagyságát az egyes gazdák vagyoni állapota határozta meg.

1788-ban a település határában majorságokat alakítottak ki, Berényi Tamás 114 kh, Bernáth László 288 kh majorsági szántóföldet műveltetett. Szárazbő puszta is teljes egészében majorsági birtok volt, ahol 14 közbirtokos 1218 kh szántót használt. Az úrbérrendezést 1864–1868 között sikerült lezárni és a határt mérnöki rendezéssel alakították ki. A határ délnyugati részén egy sávban a földesúri birtokok voltak, a belterülettől nyugatra az illetményföldek helyezkedtek el, délkeletre a nyomásos gazdálkodásból kilépett gazdák földjeit mérték ki, keletre pedig a „zsellérlegelő” terült el, melynek felét a zsellérek szántóföldi művelés alá vonták. A közlegelő a nyomásos szántóföldek, rétek és kertek közötti szabad területeken volt. A 20. század első harmadában fő termesztett növénye a búza, árpa és kukorica volt, mellette kisebb mértékben zöldtakarmányt, dinnyét, repcét, dohányt és sok hüvelyes növényt, így lencsét is termeltek.

A település határának művelési ágak szerinti megoszlása 1866 és 1935 között a következőképpen változott:

A földbirtokok területe művelési ágak szerint (katasztrális holdban)

Év

Összes terület

Szántóföld

Kert

Rét

Szőlő

Legelő

Erdő

Nádas

Nem termő terület

1866

8065

4005

1368

2228

1897

9072

5903

214

981

3

1560

3

19

389

1935

9172

6716

140

693

8

1231

5

8

371

A szántóföldi művelésbe vont területek jelentősen növekedtek, az összterülethez viszonyított aránya az 1866-os évben még 49,7 % volt, 1935-ben már 73,2 %-ot tett ki. Ennek forrása a rét és legelőterületek voltak, melyek majdnem felére csökkentek.

A gazdaságok száma 1897-ben 521, 1935-ben 715 volt. Az 1935-ben készített statisztika szerint birtoknagyság szerinti megoszlása a következő volt: 500–1000 kh területű birtokokból 2 volt, 200–500 kh közötti nagyságú területe 7 főnek volt, 100–200 kh birtokból hetet számláltak és ugyancsak 7 volt 50–100 kh birtoknagyságú földből is. 20–50 kh nagyságú birtokos 48 volt, 10–20 kh területű birtoka 97 főnek volt, 5–10 kh területet bírók száma 112 volt, 1–5 kh között területe 344 személynek volt. 1 kh alatti területű birtokosok száma 91, közülük 35 nem rendelkezett szántófölddel.

Az állattartás kedvező feltételeit a jelentős rét és legelőterületek biztosították. A 16. században jelentős számban tartottak juhokat. A 19. században a juhtenyésztés mellett, a szarvasmarha és a lótenyésztés vált jelentőssé, a sertések és baromfi tartása a lakosok húsigényét biztosította. Az állatok egy részét igásállatként is használták. 1897-ben legjelentősebb állatállománya volt a legnagyobb területet bérlő Majzler Ignácnak: 844 juh, 116 szarvasmarha, 37 ló 54 sertés, a birtokosok közül Máder Miksa 582 juh, özv. Meister Sámuelné 600 juh tartásával emelkedett ki. Az állatállomány változásai 1897 és 1935 között a következőképpen alakult:

Állatállomány változása (darabszámban)

1897

1925

1935
Szarvasmarha

1219

831

597
Ló

674

481

6
Sertés

1623

522

955
Juh

3218

944

1215
Baromfi

6299
Méhcsaládok

82

A 20. század közepéig a falvakban ipari jellegű tevékenység az ott letelepedett, egy-egy nagyobb, vagy speciális szaktudást igénylő mesterség képviselőjéhez kapcsolható. 1828-ban 4 kovács, 2 molnár 2 mészáros élt a településen. Az 1906-ról készített alispáni jelentés szerint 3 kovács, 2 asztalos, 2 kerékgyártó, 1 cipész, 4 csizmadia, 2 hentes, 1 mészáros 8 ács és 2 egyéb, meg nem határozott foglalkozású iparos tevékenykedett a faluban. 1925-ben 9 iparűzőt számláltak, foglalkozásuk szerint 1 szabó, 2 cipész, 4 kovács, 1 asztalos és 1 kerékgyártó került összeírásra.

1906-ban 5 kereskedőt számláltak a faluban. 1925-ben 2 kocsma és 3 vegyeskereskedés, 1932-ben 3 kocsma és 5 vegyeskereskedés működött a településen. 1894-ben alakult meg az Átányi Önsegélyező és Fogyasztási Szövetkezet, mely a kereskedelmi forgalmat segítette. 1935-ben tejgyűjtő telepet létesítettek. 1903-tól hetente egyszer, csütörtökön helyben piacot tartottak, de eljártak a 6 km távolságra lévő Heves piacára és vásáraira is.