Az 1740–1743 között betelepített falu a debrői uradalom része volt.
A szűk határterület nem tette lehetővé, hogy a telepesek külső szántóföldeket is kapjanak, jobbágytelkek kialakítására nem került sor. 1770-ben az úrbérrendezést megelőző adatfelvétel szerint a falu lakói külső telki szántóföldekkel nem rendelkeztek, 2-3 mérős kertjeik és udvaraik voltak, állataik számára 1-1 szekér szénát termő rét biztosított takarmányt. Mindezek mellett 665 kapás szőlőterület bortermése után fizettek heteddézsmát földesuruknak. Az 1771. évi urbárium szerint a házas zsellérek 18 napi robot szolgálattal tartoztak, melyet 1776 után pénzért (1 napi robot = 10 krajcár) megválthattak. Fizetni kellett még a földesúrnak házhelyenként 1 forint füstpénzt, szüretkor pedig a majorsági szőlőben 3 nap munkát kellett végezni. Gabonatermő szántóföldeket a szomszédos Balpüspöki és Vécs-Felfalu pusztákon béreltek a lakosok.
A művelési ágak közül legjelentősebb a szőlőművelés és a dohánytermesztés volt, mellette a len- és a kendertermesztés az említésre méltó. Szőlőművelés folyt a földesúri majorságban, a falu lakói pedig az Öreghegyben, az Alsó-, Közép-, Felső- és Újhegyben, továbbá a Magyalosban lévő szőlőföldeket művelték. 1789-ben a falu határában 190 kh 1543 négyszögöl szőlőterület volt, 1841-ben már 324 kh 1227 négyszögölre növekedett nagysága. Az 1880-as évek második felében a filoxéra elpusztította az itteni szőlőültetvényeket is, az újratelepítés az 1920-as évekre történt meg.
A dohány termesztése a falu betelepítését követően kezdődött. A dohányföldek nagy része a Feldebrőre vezető út mellett voltak, de a falutól nyugati irányban is volt jelentős dohánytermő terület. 1841-ben a település határában a dohánnyal beültetett földek nagysága meghaladta 84 katasztrális holdat. 1846-ban az úrbéri szerződés szerint az aldebrőiek úrbéri tartozásaikat dohánnyal váltották meg: 80 mázsa dohányt tartoztak adni 62 hold majorsági és 12 hold irtásföld béreként.
A jobbágyfelszabadítást követően 1860-ban született bírósági ítélet a birtokelkülönözés és tagosítás ügyében, mely szerint minden 8 zsellérházból álló telek részére 10 kishold legelőt adtak, a volt zselléreknek juttattak 90 katasztrális hold szántót, 180 katasztrális hold rétet és 9 katasztrális hold irtásföldet. Az uradalom birtokában maradt 51 katasztrális hold majorsági szántó, 110 katasztrális hold rét, 330 katasztrális hold szőlő, a Csal nevű uradalmi fácános, a Csali várnak hívott majorsági parlag és annak környékén lévő szántó.
A 20. század első harmadára a dohánytermő terület nagysága jelentősen csökkent, 1938-ban már csak 26 katasztrális holdat tett ki. Ekkor viszont megnövekedett a szántóföldi kultúrában a gabonafélék és a kukorica aránya, jelentős volt a takarmánynövények, valamint a burgonya és hüvelyes növények (borsó, lencse) területe.
A település határának művelési ágak szerinti megoszlása 1866 és 1935 között a következőképpen változott:
A földbirtokok területe művelési ágak szerint (katasztrális holdban) |
|||||||||
Év |
Összes terület |
Szántóföld |
Kert |
Rét |
Szőlő |
Legelő |
Erdő |
Nádas |
Nem termő terület |
1866 |
1857 |
564 |
166 |
320 |
289 |
317 |
|||
1897 |
3586 |
2366 |
93 |
210 |
54 |
516 |
235 |
– |
112 |
1935 |
3648 |
2451 |
159 |
161 |
152 |
328 |
239 |
– |
158 |
A gazdaságok száma 1897-ben 296, 1935-ben 862 volt. Birtoknagyság szerinti megoszlásuk az 1935-ben készített statisztika szerint: 1000 kh fölötti birtokból egy volt, 200–500 kh és 100–200 kh közötti területtel egy-egy fő rendelkezett. 50 és 100 kh birtoknagysága 2 főnek volt, 10–20 kh közötti területet 9 személy birtokolt. Az 5–10 kh területűek száma 67 volt, 1–5 kh nagyságú területe 490 birtokosnak volt. 1 kh alatti birtoknagysága 291 főnek volt, közülük 57 szántófölddel nem rendelkezett.
Az állattartás a településen kezdetben leginkább a saját ellátásra és igaerő biztosítására szolgált: 1751–1752-ben 17 fejős tehenet, 4 tinót és 3 hámos lovat írtak össze. 1845–1846-ban pedig 710 szarvasmarha, 241 ló és 218 sertés tartását tüntették fel az összeírásban. A 19. század végéig a juhtenyésztés dominált, ami az 1940-es évekre szinte teljesen megszűnt. Az állatállomány változásai 1897 és 1935 között a következőképpen alakult:
Állatállomány (darabszámban) |
|||
1897 |
1925 |
1935 |
|
Szarvasmarha |
651 |
365 |
487 |
Ló |
446 |
334 |
318 |
Sertés |
570 |
442 |
655 |
Juh |
2392 |
– |
|
Baromfi |
4099 |
||
Méhcsaládok |
83 |
A 20. század közepéig a falvakban ipari jellegű tevékenység az ott letelepedett, egy-egy nagyobb, vagy speciális szaktudást igénylő mesterség képviselőjéhez kapcsolható. A falu betelepítését követően téglakemence, más elnevezéssel „téglaház” működött a faluban, mint korai ipari vállalkozás, mely a német lakosság telepítési szerződése szerinti téglából való házépítéséhez biztosította az alapanyagot. Ugyancsak ebben a téglaégető kemencében égették a templom építéséhez szükséges téglákat is. 1783-ban az első katonai felmérés térképén a téglakemencét még feltüntették, bár működésére több adat jelenleg nem ismert.
1906-ban 20 iparost számláltak a településen, 2 kovács, 2 asztalos, 2 kerékgyártó, 2 szabó 2 mészáros, 4 kádár, 1 csizmadia, 3 takács 1 ács és 1 kőműves került összeírásra. 1923-ban iparosként 6 kovács, közülük egy kerékgyártó is, 1 kerékgyártó, 2 kádár, 2 asztalos, 2 ács, 1 kőműves, 1 cementáru készítő, 1 beton- és cserépgyártó, 1 csizmadia, 4 cipész, 1 szabó, 2 mészáros (egyikük hentes és marhakereskedő is) segítette a helyben élők ellátását. A mezőgazdasági munkákban 4 cséplőgép tulajdonos működött vállalkozóként.
1906-ban 2 kereskedő élt a faluban. 1923-ban egyetlen kocsmáros és boltos képviselte a faluban a kereskedelemmel foglalkozókat. 1925-ben már 2 vegyeskereskedés működött a faluban. 1935-ben 2 korcsmát, 2 hangya kereskedést és 2 szatócs kereskedést írtak össze. 1900-től működött a településen az Aldebrői Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. Lakói saját piac híján Kál piacát vették igénybe.
1920-ban alakult meg az Aldebrői Hitelszövetkezet a helyi hitelélet segítésére.