Árpád-kor
Az Árpád-korból a mai Tiszanána területén lévő településekhez (Pók, Felpoklosi, Alpoklosi, Dédtelek, Vécseszeg) köthető konkrét hadtörténeti eseményt nem ismerünk, de egyes, a forrásokban fellelhető regionális, illetve országos jelentőségű történésekkel kapcsolatban feltételezhetjük, hogy közvetlen hatással voltak a falvak létére, más esetekben pedig ezen történések valamely mozzanata zajlott a tágabb környezetében. A következőkben ezeket az eseményeket vesszük sorra.
Az I. (Szent) István halálát (1038) követő időszakot szokás a trónviszályok korának is nevezni. Alig több mint három évtizeddel első királyunk halála után, 1071-ben már az ötödik trónharc teszi próbára a fiatal magyar állam erejét. A főszereplők ezúttal: Salamon király (1063-1074) és unokatestvére, Géza herceg, I. Béla (1060-1063) fia. 1074. február 26-án Kemej vármegyében (a mai Jász-Nagykun-Szolnok megyének kb. a Zagyva-torkolattól a Hortobágyi pusztáig elterülő része), feltehetően a mai Nagyiván környékén Géza herceg csatát veszített Salamon király túlerőben lévő seregeivel szemben. Serege maradékával a befagyott Tiszán átkelve az abádi rév felől, Nánát érintve, a Heves–Hatvan útvonalon haladt Vác irányában, ahol egyesült testvére, László herceg (a későbbi Szent László király) csapataival. Üldözője, Salamon, valószínűleg szintén erre vonult hadával, hogy utolérje, és döntő csatára kényszerítse unokatestvéreit. 1074. március 14-én azonban Géza és László Mogyoródnál döntő győzelmet aratott Salamon felett, aki ezzel elvesztette a trónt, utóda pedig Géza lett (1074-1077).
1091-ben egy portyázó kun sereg tört az országba Kapolcs vezetésével. A bihari és nyíri részek feldúlása után a kunok átkeltek a tokaji réven, majd nyugatnak fordulva, két nagyobb csapatban Újvár vármegyének a királyi/hadi út mentén fekvő településeit prédálták. Nem zárható ki, hogy a pusztítás Nánát és a területén fekvő Árpád-kori településeket is elérte, noha ennek tényéről egyértelmű bizonyítékkal nem rendelkezünk.
1241-ben az Árpád-kori magyar állam legsúlyosabb katasztrófáját szenvedi el a köztudatban tatárjárásként élő támadás során. A mongol sereg rövid időn belül kétszer is végigpusztította a Vereckei-hágótól Pest felé vezető királyi út mentén fekvő területeket. Első alkalommal azt követően, hogy Tomaj nembeli Dénes nádor hadait megfutamították az országhatárnál (gyepűnél) 1241. március 12-én. Ekkor még minden bizonnyal kisebb kárt okoztak, mivel Sejbánnak, a mongol előőrs vezetőjének a menekülők üldözése és a Pest alatt gyülekező magyar had erejének kikémlelése volt az elsődleges feladata. (A mongol üldözők a korabeli viszonyok közt szinte hihetetlenül gyorsan, napi 90-100 km-t haladva értek Pest alá, a menekülő Dénes nádor még ennél is gyorsabban, napi kb. 125 km-t megtéve ért a magyar táborba)
A második átvonulás már jóval jelentősebb veszteségeket okozott emberéletben és anyagiakban egyaránt, mivel a muhi csatát (1241. április 11.) követően a mongol haderő módszeres, rendkívül kegyetlen és alapos munkát végzett a védtelenül maradt magyar települések elpusztításával. Ebben segítséget nyújtott számára a kifejezetten kedvező időjárás, ugyanis rendkívül meleg és száraz tavasz köszöntött az országra (Rogerius magister, a tatárjárás szemtanúja és elszenvedője, „szerfölött nagy hőség”-ről ír), melynek következtében könnyen járhatóvá váltak azok az utak, amelyeken keresztül még a mocsarak, patakok és folyók által védett dél-hevesi falvak is megközelíthetőek voltak, így a mai Tiszanána és a területén fekvők is. IV. Béla 1261-ben kelt oklevele „helyreállítani és támogatni” kívánja a tatárjárás alatt elpusztult egri püspökséget, e célból megerősíti birtokaiban, többek közt a mai Tiszanána területén fekvő Nána, Lovásztelek, Pók, Alpoklosi, Ménesító és Olfa (az utóbbi kettő ma már a Tisza mederváltozása miatt területileg nem tartozik Heves megyéhez) településeket is említve, melyeket egyébként még I. (Szent) László adományozott az egyháznak. Az ebben az oklevélben említett kitétel, miszerint az „…egri egyházat teljes egészében lerombolták és felégették…” egyaránt vonatkozhat az Egerben lévő püspöki központ feldúlására és a püspökséghez tartozó birtokok elpusztítására is. Ebből az oklevélből tudjuk azt is, hogy az abádi révhez vezető „nagyút” (via magna) Nánán és Ménesitón haladt keresztül.
1264-ben belháború robbant ki a tatárjárás után az országot újjáépítő IV. Béla (1235-1270) és fia, István között, aki az ország keleti felét birtokolta, mint „Magyarország ifjabb királya és a kunok ura”. IV. Béla kezdeti sikerei után István átvette a kezdeményezést, 1265 elején Poroszlónál átkelt a Tiszán és Heves irányában nyomult előre, amelyen nyugat felé fordulva, március első napjaiban érkezett Isaszeghez, ahol nagy győzelmet aratott apja hadai felett. Ezzel biztosította a maga számára a keleti országrész uralmát, és elérte, hogy IV. Béla szabadon engedje a (Sáros)Pataknál még az előző esztendőben fogságba esett családtagjait.
1280-ban, a helyzetükkel elégedetlen, bajaik fő okát az egyházban látó kunok fellázadtak, s végigpusztították a Tisza–Körös–Maros vidéket, valamint, valószínűleg a legrövidebb útvonalon, az abádi réven átkelve, megtámadták, kifosztották és megrongálták a kompolti bencés monostort. Bár Nána területe a feltételezett felvonulási útvonalon volt, a környékbeli falvakhoz (Pély, Tarnaszentmiklós/Ény, Köre) hasonlóan nem tudjuk, hogy a kun csapat feldúlta-e a területet.
Öt évvel később újabb megpróbáltatás érte a dél-hevesi részeket. 1285. január végén, vagy február elején Telebuga és Nögej kán vezetésével mongol had tört az országba (ezt nevezzük a „második tatárjárás”-nak). Helyzetük több okból is nehezebb volt, mint az 1241/42-es hadjárat mongol seregeinek, ezek közül csak egyet emelünk ki: a tél végi enyhe és nedves időjárás miatt a folyó menti területek nem tudtak kiszáradni. A hadi úttól délre a Tiszáig nyúló vidék az enyhülés, a felváltva hulló hó és eső, valamint a kisebb-nagyobb vízfolyások kiöntései miatt lényegében járhatatlanná vált. A pusztítás mértéke ennek megfelelőn csekélyebb volt Újvár/Hevesújvár vármegye délkeleti harmadában, mint a királyi út északi oldalán. Forrásaink az ország teljes érintett területére adnak meg összesen 7000 fős emberveszteséget, amelynek túlnyomó részét Sáros, Abaúj, Borsod és Hevesújvár adta. A korábban említett kun portyához hasonlóan, régészeti és írott források hiányában itt sem ismerjük a település sorsát.
Török hódoltság
1550-ben már a töröknek hódolt a falu. 1552-ben a falu elpusztult, 1555-ben török adókönyvben már szerepel. 1558-ra a falu újjáépült. 1566-ban a tatárok az egész települést felégetik. 1577-79. évi összeírás részletes képet ad a faluról, mit és, hogy adóznak kétfelé (török és a magyar földesúrnak). Ugyanitt a nánaiak elpanaszolták, hogy a szomszéd települések lakosai kaszálóikat, erdeiket, szántóföldjeiket elfoglalták, nem tudják azokat zavartalanul használni. 1635-ben csak két porta volt a faluban. 1683-ban vagy 76 lakos, vagy 76 porta alkotta a falut (mindent figyelembe véve valószínűbb, hogy az adat lakosságszámot jelöl). A falu 1686-87-ben részben pusztává vált az Eger felszabadításáért folytatott harcok során. 1696-ban újonnan benépesült falu Nána.
Rákóczi-szabadságharc
Az 1706. évi labanc/rác portyázások hatására erősen megritkult a falu népessége. 1707-ben a kuruc Csáky ezredben szolgált három nánai személy; Csala Sebők, Kónya Pál, Ónodi Nagy György.
1848-49-es szabadságharc
A szabadságharc kezdete a faluban problémát, ingerültséget okozott, elsősorban az 1848. évi áprilisi törvények értelmezése okán. Az első feladatok a községben a választások kapcsán adódtak, ennek eredményeként Nána választási kerületi központ lett. A nemzetőrök összeírása és mozgósítása július folyamán zajlott le megyeszerte, de az összeírás Nánán nem volt zavartalan. A május-júniusi adatok a faluban 228 nyilvántartásba vett nemzetőrről adtak számot, a július-augusztusi revízió idejére a létszám 162-re csökkent (az 1848-as nemzetőrök Heves és Külső-Szolnok vármegyében c. kiadvány a nánaiak létszámát 316 főben jelöli meg). Mindenesetre a nemzetőrök a megye I. nemzetőrzászlóaljának 18. századába lettek besorozva, ők a többi megyei nemzetőrrel együtt Bácskában kezdték meg szolgálatukat (augusztus első felében). Itt a nemzetőrök nem tudtak maradéktalanul helytállni, ill. szolgálati idejük lejárta előtt eltávoztak. Újabb nemeztőr-mozgósításra Nánán is október végén, november elején került sor. Azonban összpontosításuk elkésett és nem tudtak érdemben bekapcsolódni a Trencsén megyében rájuk váró feladatba, ezért hazatérhettek lakóhelyükre a nánaiak is.
Decemberben újabb nemeztőr-mozgósításra került sor, elsősorban lovasokat állítottak fel, így a faluból is. Bevetésükre Kassánál került sor. Maga Szemere Bertalan kormánybiztos mélyen elítélő szavakkal illette a hevesi lovas nemeztőröket, nem megfelelő helytállásukért.
Az I. világháború hősi halottai Tiszanánán
| Apostol Sámuel | Gőz Imre | Prokai Gáspár |
| Árnyék Sándor | Gőz Lajos | Prokai István |
| Ballok Benjámin | Gőz Pál | Prokai István |
| Ballok István | Gőz Sándor | Répási Ferenc |
| Bari Alajos | Grónás András | Répási Kálmán |
| Bari József | Grónás István | Sallos István |
| Bartók Ferencz | Kovács András | Sándor Imre |
| Bartók József | Kovács Antal | Seres Bertalan |
| Belleg József | Kovács Bálint | Sinka Jeremiás |
| Berta Ferenc | Kovács Béla | Somodi István |
| Biró Géza | Kovács Gábor | Suba Ferenc |
| Bollók Pál | Kovács Gáspár | Suba István |
| Bozó András | Kovács Kálmán | Szabad József |
| Burai Antal | Lányi Elek | Szabó György |
| Buru Ferencz | Lázár Dániel | Szabó Gyula |
| Buru Gábor | Lázár Imre | Szabó Ignác |
| Buru János | Lázár Lajos | Szabó Imre |
| Buru Menyhért | Lévai László | Szabó Kálmán |
| Buru Pál | Majorszki Gábor | Szabó Károly |
| Czajner János | Majorszki Ignácz | Székely Jenő |
| Cseh Elek | Majorszki Pál | Szlávik Károly |
| Cseh Ferencz | Mári Bertalan | Szlávik Pál |
| Cseh János | Mester István | Szútor Benjámin |
| Csontos Mihály | Mészáros Gábor | Szútor László |
| Csörgő Gábor | Molnár Ferencz | Szűcs János |
| Danyi Mihály | Nagy Bálint | Szűcs Pál |
| Domján István | Nagy Ferenc | Tari Ferenc |
| Donát Gergely | Nagy Ferenc | Tari László |
| Erdélyi Mihály | Nagy István | Tasi János |
| Falyc István | Nagy János | Tóth György |
| Fábián Ferencz | Nagy János | Tóth Lajos |
| Farkas András | Nagy János | Tóth Zsigmond |
| Ficsor János | Nagy József | Turai János |
| Fülepi Zsigmond | Nagy Károly | Turó József |
| Galambos János | Nagy Mihály | Uj János |
| Galambos Zsigmond | Nagy Sándor | Ujhelyi György |
| Gerendai Bálint | Nagy Sándor | Vadász István |
| Gerendai Lajos | Nagy Sándor | Vajda János |
| Gerendai Pál | Német István | Vankó János |
| Godó András | Novák István | Vankó József |
| Godó János | Oláh István | Vankó Zsigmond |
| Godó Lajos | Oláh Mihály | Varga Mihály |
| Godó Zsigmond | Orbán Imre | Vas Gábor |
| Gonda Béla | Orbán Lajos | Vas János |
| Gonda Pál | Pap Lajos | Vas József |
| Gőz Benjámin | Prokai András | Vékony Zsigmond |
| Gőz Ferencz | Prokai Ferenc | Zatko János |
| Gőz Imre | ||
|
A II. világháború áldozatai |
|
|
| Anga Béla | Gőz Imre | Morzsa Miklós |
| Anga Lajos | Gőz Lajos | Nagy Gábor |
| Árva János | Grónás János | Nagy János |
| Bakos János | Grónás József | Nagy József |
| Ballók Pál | Guba Mihály | Nagy József |
| Barcsik Lajos | Gulyás Bertalan | Nagy József |
| Barcsik Ferenc | Gulyás Imre | Nagy László |
| Bari Barna | Gulyás János | Nagy Mihály |
| Bari István | Gulyás Lajos | Nagy Miklós |
| Bartók Ferenc | Hegyi Gábor | Nagy Sándor |
| Bartók János | Hímer János | Nemes János |
| Bedécs István | Ipacs Ferenc | Oláh Bálint |
| Beke Gyula | Ipacs József | Oláh Dániel |
| Benkocs István | Ipacs Károly | Oláh Zsigmond |
| Benkocs Jánosné | Juhász Ferenc | Oláh Zsigmond |
| Berencsi Lajos | Kalmár József | Orbán Bálint |
| Berencsi Pál | Kácsor János | Orbán Dániel |
| Beta Imre | Kácsor Károly | Orosz Géza |
| Bíró Imre | Kálosi János | Pala Sándor |
| Bogdányi Ferenc | Kecső Gábor | Pető Györgyné |
| Borbély Béla | Kiss György | Petróczki Károly |
| Boru Gábor | B. Kiss János | Prókai János |
| Boru János | Kiss József | Ronyecz József |
| D. Boru János | Kovács Ferenc | T. Sallós Zsigmond |
| Ceglédi sándor | Koács Ferenc | Somogyi Károly |
| Cseh Ambrus | Kovács István | Somogyi Sándor |
| Cseh Flórián | Kovács János | Suba Kálmán |
| Csontos Gábor | Kovács Lajos | Sós János |
| Csontos György | Kovács Miklós | Szabó József |
| Csörgő Sándor | Kovács Miklós | Szlama János |
| Deme Mihály | Kovács Pál | Szlama Lajos |
| Domján Lajos | Kovács Péter | Szutor Imre |
| Domján Lajos | Krancziczki Gáborné | Tóth László |
| Dósa Balázs | Lányi Béla | Turai József |
| Fehér Lajos | Lányi Menyhért | Vadász István |
| Fejes Béla | Lányi Pál | Vajda Imre |
| Fejes Vilmos | Lévai Ferenc | Vajda István |
| Fülepi Lajos | Lévai József | Vajda János |
| Gacsal Imre | K. Molnár Ferenc | Vajnóczki Árpád |
| Galambos Gyula | T. Molnár István | Vankó Gábor |
| Gerendai Ferenc | T. Molnár István | Vankó János |
| Godó János | T. Molnár Simon | Varga Gyula |
| Godó Kálmán | D. Molnár János | Vass István |
| Gonda Flórián | Molnár Pál | Vass Mátyás |
| Zobolyák Ferenc | Zele Imre |