Árpád-kor
Az Árpád-korból a településhez köthető konkrét hadtörténeti eseményt nem ismerünk, de egyes, a forrásokban fellelhető regionális, illetve országos jelentőségű történésekkel kapcsolatban feltételezhetjük, hogy közvetlen hatással voltak a falu létére, más esetekben pedig ezen történések valamely mozzanata zajlott a tágabb környezetében. A következőkben ezeket az eseményeket vesszük sorra.
A mai Tarnaörs területén lévő települések (Varsány, Miske, Demjén, Nyestefölde) az Árpád-kor első szakaszában a hevesi királyi udvarházhoz tartoztak, szolgáltatásaikat oda teljesítették.
1071-ben a fiatal magyar állam sokadik trónviszálya kezdődik. A főszereplők ezúttal: Salamon király (1063-1074) és Géza herceg, I. Béla (1060-1063) fia. 1074. február 26-án Kemej vármegyében (a mai Jász-Nagykun-Szolnok megyének kb. a Zagyva-torkolattól a Hortobágyi pusztáig elterülő része), feltehetően a mai Nagyiván környékén Géza herceg csatát veszített Salamon király túlerőben lévő seregeivel szemben. Serege maradékával a befagyott Tiszán átkelve az abádi rév felől a Heves–Hatvan útvonalon haladt Vác irányában, ahol egyesült testvére, László (a későbbi Szent László király) herceg csapataival. Üldözője, Salamon, valószínűleg szintén erre vonult el hadával. 1074. március 14-én azonban Géza és László Mogyoródnál legyőzte Salamont, aki ezzel elvesztette a trónt, utóda pedig Géza lett (1074-1077).
1091-ben egy portyázó kun sereg tört az országba Kapolcs vezetésével. A bihari és nyíri részek feldúlása után a kunok átkeltek a tokaji réven, majd nyugatnak fordulva, két nagyobb csapatban Újvár vármegyének a királyi út mentén fekvő településeit prédálták. Nem zárható ki, hogy a pusztítás a Tarnaörs területén fekvő Árpád-kori településeket is elérte, noha ennek tényéről egyértelmű bizonyítékkal nem rendelkezünk (Örs nem feküdt közvetlenül hadiút közelében). A váratlan megrázkódtatást gyorsan kiheverte az ország, mivel I. (Szent) László a Temes mentén rajtaütött a hazafelé tartó kunokon, megsemmisítő győzelmet aratott, a rabságba esetteket kiszabadította, és a zsákmányt is visszaszerezte. Így a keleti országrész, jelentős emberveszteség nélkül élte túl a kun betörést.
A következő eseménysor, amely bizonyosan érintette a mai Tarnaörs területén lévő településeket, az 1241-1242. évi tatárjárás volt. A mongol sereg rövid időn belül kétszer is végigpusztította a Vereckei-hágótól Pest felé vezető, királyi út mentén fekvő területeket. Első alkalommal azt követően, hogy Tomaj nembeli Dénes nádor hadait megfutamították az országhatárnál (gyepűnél) 1241. március 12-én. Ekkor még minden bizonnyal kisebb kárt okoztak, mivel Sejbánnak, a mongol előőrs vezetőjének a menekülők üldözése volt az elsődleges feladata. (A mongol üldözők a korabeli viszonyok közt szinte hihetetlenül gyorsan, napi 90-100 km-t haladva értek Pest alá.)
A második átvonulás már jóval jelentősebb veszteségeket okozott emberéletben és anyagiakban egyaránt, mivel a muhi csatát (1241. április 11.) követően a mongol haderő módszeres, rendkívül kegyetlen és alapos munkát végzett a védtelenül maradt magyar települések elpusztításával. Ebben segítséget nyújtott számára a kifejezetten kedvező időjárás, ugyanis rendkívül meleg és száraz tavasz köszöntött az országra, melynek következtében könnyen járhatóvá váltak azok az utak, amelyeken keresztül még a mocsarak, patakok és folyók által védett dél-hevesi falvak is megközelíthetőek voltak, így a mai Tarnaörs területén fekvők is.
1264-ben belháború robbant ki a tatárjárás után az országot újjáépítő IV. Béla (1235-1270) és fia, István között, aki az ország keleti felét birtokolta, mint „Magyarország ifjabb királya és a kunok ura”. IV. Béla kezdeti sikerei után István átvette a kezdeményezést, 1265 elején Poroszlónál átkelt a Tiszán és Heves irányában nyomult előre, Tarnaörstől kelet-északkeleti irányban elhaladva érte el a nagy hadiutat, amelyen nyugat felé fordulva, március első napjaiban érte el Isaszeget, ahol nagy győzelmet aratott apja hadai felett. Ezzel biztosította a maga számára a keleti országrész uralmát, és elérte, hogy apja szabadon engedje a (Sáros)Pataknál még az előző esztendőben fogságba esett családtagjait.
1280-ban az őket sújtó törvények miatt fellázadtak a kunok, s végigpusztították a Tisza–Körös–Maros vidéket, valamint, valószínűleg a legrövidebb útvonalon, az abádi réven átkelve, megtámadták, kifosztották és megrongálták a kompolti bencés monostort. Mivel Tarnaörs területe kívül esik a feltételezett felvonulási útvonalon, elképzelhető, hogy a kunok sértetlenül hagyták a falut. Itt jegyezzük meg, hogy ebben az időben a település nyugati, déli és délkeleti szomszédságában már a kunokkal együtt betelepült jászok szálláshelyei feküdtek.
Öt évvel később újabb megpróbáltatás érte a dél-hevesi részeket. 1285. január végén, vagy február elején Telebuga és Nögej kán vezetésével mongol had tört az országba (ezt nevezzük a „második tatárjárás”-nak). Helyzetük több okból is nehezebb volt, mint az 1241/42-es hadjárat mongol seregeinek, ezek közül csak egyet emelünk ki: a tél végi enyhe és nedves időjárás miatt a folyó menti területek nem tudtak kiszáradni. A hadi úttól délre a Tiszáig nyúló vidék az enyhülés, a felváltva hulló hó és eső, valamint a kisebb-nagyobb vízfolyások kiöntései miatt lényegében járhatatlanná vált. A pusztítás mértéke ennek megfelelőn csekélyebb volt Újvár/Hevesújvár vármegye délkeleti harmadában, mint a királyi út északi oldalán. Forrásaink az ország teljes érintett területére adnak meg összesen 7000 fős emberveszteséget, amelynek túlnyomó részét Sáros, Abaúj, Borsod és Hevesújvár adta. Mivel Tarnaörs viszonylag távol esett a kedvezőtlen időjárási viszonyok közt is járható fontosabb útvonalaktól, elképzelhető, hogy sértetlenül vészelte át a második mongol inváziót.
Az Árpád-kor utolsó éveiben nem tudunk olyan hadi eseményről, amely a települést közvetve-közvetlenül érintette volna.
Török hódoltság
A falu 1549-50-től a hatvani szandzsák katonai-adózási területéhez tartozott, a jászberényi alkerületben. Az 1549. évi adóösszeírás szerint a portánként kifizetendő adóösszeg felét Dobó István vette át az egri várőrség fenntartási költségeinek fedezésére.
Örs 1682. szeptember-1686 között elpusztult és lakatlan volt a kuruc háborúk utánig (1711).
Rákóczi szabadságharc
A Rákóczi-szabadságharc idején a falu lakatlan volt. 1709-ben a Tarnaörs pusztán lévő kuruc táborban halt meg – feltételezhetően pestisben – Vak Bottyán János kuruc generális. (A gyöngyösi Szent Bertalan templomban temették el, bizonytalan azonban, hogy teteme ma is ott van-e?)
1848-49-es szabadságharc
Az 1848. évi jobbágyfelszabadítás gyökeres változást hozott a faluban. Az úrbéres alapon addig használt jobbágytelkek a parasztság tulajdonába kerültek.
A szabadságharcba 53 nemzetőrt soroztak be a faluból:
| Bodonyi Vince | Krizsa Jakab |
| Csomor Flórián | Magyar Mihály |
| Csomor György | Mászáros Mihály |
| Csomor Imre | Nyúl Gergely |
| Csomor János | Nyúl József |
| Eszlajger Ignác | Orczy László |
| Gacsal Ferenc | Ózsváry György |
| Gérmány József | Ózsváry János |
| Gonda András | Ózsváry Mihály |
| Gonda Gergely | Pálinkás Ádám |
| Gonda György | Pálinkás György |
| Gonda Illés | Peredi Pál |
| Gonda Pál | Sánta Antal |
| Göblyös Flórián | Sánta György |
| Göblyös János | Sánta Márton |
| Gulyás János | Sánta Mihály |
| Gulyás Márton | Sánta Tamás |
| Gurics Ágoston | Sári Ambrus |
| Gurics János | Sári János |
| Gurics Lukács | Sári Miklós |
| Hallay József | Somody Vince |
| Hevér Bertalan | Surányi József |
| Hevér József | Szőke Máté |
| Jakus József | Tóbiás Ágoston |
| Jónás Miklós | Torma Bálint |
| Juhász Ambrus | Torma Sebestyén |
| Krizsa Bálint |
Az I. világháború hősi halottai
| Bakó László | Hevér Alajos | Nyúl József |
| Csomor János | Hevér Ferdinánd | Pál István |
| Csomor Mihály | Hevér Márton | Pál Kálmán |
| Csomor Miklós | Hornyák János | Salga István |
| Csík László | Jónás Kálmán | Sánta János |
| Danyi István | Jónás Mihály | Sánta Mihály |
| Fehér József | Jónás Miklós | Sánta Sándor |
| Germán Mihály | Jónás Vince | Sári Ferenc |
| Gonda András | Kántor Miklós | Surányi József |
| Gonda György | Király János | Szanyi Miklós |
| Gonda Imre | Lővei János | Szlama József |
| Gonda József | Magyar András | Szőke János |
| Gonda Miklós | Major János | Szűcsi Ferdinánd |
| Göblyös Sándor | Nagy András | Torma György |
| Gunics Imre | Nagy András | Torma István |
| Gunics Miklós | Novák Ferenc | Zsákai Béla |
| Gyurics Miklós | Novák István | Zsákai Dezső |
| Hallai Mihály | Nyúl János | |
|
A II. világháború áldozatai |
|
|
| Almádi Lajos | Gyékény József | Pacziga János |
| Almádi László | Hallai Béla | Pataki Lajosné |
| Ambrus Mihály | Hallai János | Pál Lajos |
| Antal Sándor | Hevér István | Pege János |
| Báder Vilmos | Hevér János | Peredi Lénárt |
| Bolyós Sándor | Hevér József | Pető Emánuel |
| Botka Mihály | Jakus Mihály | Sánta István |
| Csikós Ignác | Jónás András | Sánta Sándor |
| Csomor Dezső | Király József | Sipos János |
| Csomor János | Kirzsa Andor | Szanyi Mihály |
| Csomor József | Kovács József | Szanyi István |
| Csomor László | Kozma Lajos | Szappan Ferenc |
| Csomor Vince | Kóczián Sándor | Száva Dezső |
| Deme János | Kökény Lajos | Szlama Mihály |
| Faragó Alajos | Mihályi István | Tolmács István |
| Faragó János | Molnár János | Tóbiás Alajos |
| Fehér József | Molnár Józsefné | Tóth Béla |
| Fehér Lajos | Nagy Sándor | Varga István |
| Gonda Albert | Nagy Zoltán | Zsakai Mihály |
| Gunics János | Németh András | Czudor József |
| Gunics János | Nyul Miklós | Surányi József |
| Ifj. Gunics István | Ózsvári István | Barócsi Sándor |