Árpád kor
Munkánkban a vizsgált települések vélhető keletkezési idejét figyelembe vettük. Ezen túlmenően figyelembe vettük, hogy az adott települések jelentős része területileg nem volt kontinuus (folyamatosan egy helyen), ill. nem volt folyamatosan lakott.
Az Árpád-korból a településhez köthető konkrét hadtörténeti eseményt nem ismerünk, de egyes, a forrásokban fellelhető regionális, illetve országos jelentőségű történésekkel kapcsolatban feltételezhetjük, hogy közvetlen hatással voltak a falu létére, más esetekben pedig ezen történések valamely mozzanata zajlott a tágabb környezetében. A következőkben ezeket az eseményeket vesszük sorra.
Az I. (Szent) István halálát (1038) követő időszakot szokás a trónviszályok korának is nevezni. Alig több mint három évtizeddel első királyunk halála után, 1071-ben már az ötödik trónharc teszi próbára a fiatal magyar állam erejét. A főszereplők ezúttal: Salamon király (1063-1074) és Géza herceg, I. Béla (1060-1063) fia. 1074. február 26-án Kemej vármegyében (a mai Jász-Nagykun-Szolnok megyének kb. a Zagyva-torkolattól a Hortobágyi pusztáig elterülő része), feltehetően a mai Nagyiván környékén Géza herceg csatát veszített Salamon király túlerőben lévő seregeivel szemben. Serege maradékával a befagyott Tiszán átkelve az abádi rév felől a Heves–Hatvan útvonalon haladt Vác irányában, ahol egyesült testvére, László (a későbbi Szent László király) herceg csapataival. Üldözője, Salamon, valószínűleg szintén erre vonult hadával, hogy utolérje, és döntő csatára kényszerítse unokatestvéreit. 1074. március 14-én azonban Géza és László Mogyoródnál döntő győzelmet aratott Salamon felett, aki ezzel elvesztette a trónt, utóda pedig Géza lett (1074-1077). Ezekből a hadmozdulatokból Pély nem sokat érzékelhetett, sem nem volt a település fontos út közelében, sem vizenyős környezete nem tette lehetővé könnyű elérhetőségét. Maga a település az események idejében már létezett.
1091-ben egy portyázó kun sereg tört az országba Kapolcs vezetésével. A bihari és nyíri részek feldúlása után a kunok átkeltek a tokaji réven, majd nyugatnak fordulva, két nagyobb csapatban Újvár vármegyének a királyi út mentén fekvő településeit prédálták. Nem zárható ki, hogy a pusztítás a Pély területén fekvő Árpád-kori településeket (Türügy, Saj keletkezési ideje ismeretlen) is elérte, noha ennek tényéről egyértelmű bizonyítékkal nem rendelkezünk. Mivel viszonylag nagy távolságra volt a hadiúttól, a Tisza-menti vízi világ pedig egyébként is nehézzé tette megközelítését, elképzelhető, hogy Kapolcs kunjainak színét sem látták, a hírek azonban minden bizonnyal ide is eljutottak a Pélytől északra fekvő, a portyát megszenvedő települések lakosaitól, a hirtelen támadt veszedelemről. A váratlan megrázkódtatást gyorsan kiheverte az ország, mivel I. (Szent) László a Temes mentén rajtaütött a hazafelé tartó kunokon, megsemmisítő győzelmet aratott, a rabságba esetteket kiszabadította, és a zsákmányt is visszaszerezte. Így a keleti országrész jelentős emberveszteség nélkül élte túl a kun betörést.
A következő eseménysor, amely bizonyosan érintette a mai Pély területén lévő településeket, az 1241-1242. évi tatárjárás volt. A mongol sereg rövid időn belül kétszer is végigpusztította a Vereckei-hágótól Pest felé vezető, királyi út mentén fekvő területeket. Első alkalommal azt követően, hogy Tomaj nembeli Dénes nádor hadait megfutamították az országhatárnál (gyepűnél) 1241. március 12-én. Ekkor még minden bizonnyal kisebb kárt okoztak, mivel Sejbánnak, a mongol előőrs vezetőjének a menekülők üldözése volt az elsődleges feladata. (A mongol üldözők a korabeli viszonyok közt szinte hihetetlenül gyorsan, napi 90-100 km-t haladva értek Pest alá.)
A második átvonulás már jóval jelentősebb veszteségeket okozott emberéletben és anyagiakban egyaránt, mivel a muhi csatát (1241. április 11.) követően a mongol haderő módszeres, rendkívül kegyetlen és alapos munkát végzett a védtelenül maradt magyar települések elpusztításával. Ebben segítséget nyújtott számára a kifejezetten kedvező időjárás, ugyanis rendkívül meleg és száraz tavasz köszöntött az országra, melynek következtében könnyen járhatóvá váltak azok az utak, amelyeken keresztül még a mocsarak, patakok és folyók által védett dél-hevesi falvak is megközelíthetőek voltak, így minden bizonnyal a mai Pély területén fekvők is.
1264-ben belháború robbant ki a tatárjárás után az országot újjáépítő IV. Béla (1235-1270) és fia, István között, aki az ország keleti felét birtokolta, mint „Magyarország ifjabb királya és a kunok ura”. IV. Béla kezdeti sikerei után István átvette a kezdeményezést, 1265 elején Poroszlónál átkelt a Tiszán és Heves irányában nyomult előre, Pélytől észak-északkeleti irányban elhaladva érte el a nagy hadiutat, amelyen nyugat felé fordulva, március első napjaiban érkezett Isaszeghez, ahol nagy győzelmet aratott apja hadai felett. Ezzel biztosította a maga számára a keleti országrész uralmát, és elérte, hogy apja szabadon engedje a (Sáros)Pataknál még az előző esztendőben fogságba esett családtagjait.
1280-ban az őket sújtó törvények miatt fellázadtak a kunok, s végigpusztították a Tisza–Körös–Maros vidéket, valamint, valószínűleg a legrövidebb útvonalon, az abádi réven átkelve, megtámadták, kifosztották és megrongálták a kompolti bencés monostort. Mivel Pély területe kívül esett a feltételezett felvonulási útvonalon, elképzelhető, hogy a kunok sértetlenül hagyták a falut. Itt jegyezzük meg, hogy ebben az időben a település északnyugati, nyugati és délnyugati szomszédságában már a kunokkal együtt betelepült jászok szálláshelyei feküdtek.
Öt évvel később újabb megpróbáltatás érte a dél-hevesi részeket. 1285. január végén, vagy február elején Telebuga és Nögej kán vezetésével mongol had tört az országba (ezt nevezzük a „második tatárjárás”-nak). Helyzetük több okból is nehezebb volt, mint az 1241/42-es hadjárat mongol seregeinek, ezek közül csak egyet emelünk ki: a tél végi enyhe és nedves időjárás miatt a folyó menti területek nem tudtak kiszáradni. A hadi úttól délre a Tiszáig nyúló vidék az enyhülés, a felváltva hulló hó és eső, valamint a kisebb-nagyobb vízfolyások kiöntései miatt lényegében járhatatlanná vált. A pusztítás mértéke ennek megfelelőn csekélyebb volt Újvár/Hevesújvár vármegye délkeleti harmadában, mint a királyi út északi oldalán. Forrásaink az ország teljes érintett területére adnak meg összesen 7000 fős emberveszteséget, amelynek túlnyomó részét Sáros, Abaúj, Borsod és Hevesújvár adta. Mivel Pély viszonylag távol esett a kedvezőtlen időjárási viszonyok közt is járható fontosabb útvonalaktól, elképzelhető, hogy sértetlenül vészelte át a második mongol inváziót.
Az Árpád-kor utolsó éveiben nem tudunk olyan hadi eseményről, amely a települést közvetve-közvetlenül érintette volna.
Török hódoltság
1550-ben már hódoltsági falu Pély. 1567-ben a hatvani bég elpusztította a falut. 1596-ban újabb pusztítás áldozata lett, majd 1621-ben ismét lakott. 1682-ben puszta, 1695-ben újra lakott.
Rákóczi-szabadságharc
II. Rákóczi Ferenc a szabadságharc idején gr. Károlyi Sándornak itt bortokot adományozott. Az új tulajdonos volt az, aki 1711-ben a szatmári síkon letette a fegyvert, mely a szabadságharc végét jelentette.
1848-49-es szabadságharc
1848-ban a faluból 76 személyt soroztak be a nemzetőrségbe:
| Besenyei (Besenyi) Ignác | Nagy Fekete Ferenc |
| Besenyi Ferenc | Nagy Ferenc |
| Bessenyei (Besenyei, Besenyi) András | Nagy Gábor, Nagy János Józsefet helyettesíti |
| Bodor (Búdor) János | Nagy Gábor, Kovács Pál Györgyöt helyettesíti |
| Dragon (Dragony) Ferenc | Nagy Ignác Ferenc |
| Dragon (Dragony) János | Nagy István Ferenc |
| Dragon (Dragony) József | Nagy János József, Nagy Gábor helyettesíti |
| Dragon (Dragony) Pál | Nagy Mátyás, Kalmár Ferencet helyettesíti |
| Fekete Ignác | Nász György |
| Fekete Pál | Nász István |
| Fodor Elek János | Pádár András |
| Fodor Ferenc | Pádár Ferenc |
| Fodor István | Péli Kovács Pál |
| Fodor János 25 éves | Rab István, Rab János helyettesíti |
| Fodor János 24 éves | Rab János, Rab Istvánt helyettesíti |
| Fodor József | Simon János, Vágány Mártont helyettesíti |
| Fodor Pál | Szabó Sándor János |
| Jankovics (Jankovits) József | Sznopek József |
| Jantsó János | Tercsi (Tertsi) Ferenc |
| Kádár József | Tót Gábor |
| Kalmár Ferenc ifj. | Vágán (Vágány) Ferenc ifj. |
| Kalmár Ferenc id. | Vágán Ferenc ifj. |
| Kalmár Ferenc Középső | Vágán István |
| Kalmár István | Vágán (Vágány) Márton, Simon János helyettesíti |
| Kalmár János | Vágán (Vágány) Pál |
| Kalmár Pál id. | Vágány István ifj., Kovács Ferencet helyettesíti |
| Kovács (Kováts) Benedek Pál | Varró Demeter, Varró Ferencet helyettesíti |
| Kovács (Kováts) Ferenc ifj., Vágány István helyettesíti | Varró Ferenc, Varró Demeter helyettesíti |
| Kovács György | Varró József 26 éves |
| Kovács (Kováts) Illés | Varró József 28 éves |
| Kovács János | Vincze Ignác |
| Kovács László József | Vona Ferenc B. |
| Kovács (Kováts) Pál György, Nagy Gábor helyettesíti | Vona Ferenc ifj. |
| Mészáros Gy. Ferenc | Vona Ferenc János |
| Mészáros József, Dragon Jánost helyettesíti | Vona (Vana) Gábor |
| Mészáros Menyhért | Vona István |
| Mészáros Pál | Vona János |
| Molnár János, Fodor Istvánt helyettesíti | Vona (Vana) Pál |
Az I. világháború hősi halottai
| Balogh Ignác | Garancz József | Pádár Kálmán |
| Balogh Lajos | Járvás Miklós | Pető Lajos |
| Bartus József | Kalmár András | Pető Sándor |
| Beres Dezső | Katona István | Rab József |
| Bessenyei Joachim | Kiss András | Rab Ferenc |
| Bessenyei Gábor | Kiss István | Rab Kálmán |
| Bessenyei Márton | Kóródi Péter | Rácz József |
| Bessenyei Lajos | Kovács Ágoston | Soós János |
| Biró Károly | Kovács F. István | Soós István |
| Budai János | Kovács Ferenc | Soltész István |
| Czeglédi Péter | Kovács B. Ferenc | Szabó János |
| Csík Ferenc | Kovács Joachim | Szabó József |
| Csáti László | Kovács Pál | ifj. Szabó József |
| Csáti Lukács | Lovász József | Sznopek Ferenc |
| Dragon Gábor | Magyar István | Sznopek József |
| Dragon Sándor | Mészáros Gábor | Szécsi Mátyás |
| Fekete Ágoston | Mészáros György | Szécsi Sándor |
| Fekete Ferenc | Mészáros Illés | Tóth Kálmán |
| Fekete János | Mészáros József | Vasas András |
| Fekete József | Molnár Ágoston | Varga Ferenc |
| Fekete Joachim | Molnár György | Vágán János |
| Fekete I. István | Nagy János | Vágán Jeremiás |
| Fekete I. László | Nagy I. József | Varnyú Gábor |
| Fekete Márton | Nász László | Varnyú József |
| Fekete Pál | Pádár András | Varnyú Orbán |
| Fekete Sz. István | Pádár Ferenc | Vona Ágoston |
| Fodor Gábor | Pádár József | Zagyva János |
|
A II. világháború áldozatai |
||
| Aszódi István | Kis Géza | Puzsoma Albert |
| Berente István | Kis István | Rab Béla |
| Besenyei Péter | Kis István | Rab István |
| Bíró Gábor | Kis János | Rab István |
| Boros Sándor | Kocsis László | Rab Joachim |
| Bódi István | Kovács Antal | Rab József |
| Bódi Zsigmond | Kovács Ferenc | Sebők János |
| Bódor Joachim | Kovács Géza | Soós Ignác |
| Csáti Ferenc | Kovács József | Soós Jeremiás |
| Csáti László | Kovács Kálmán | Tóth Lajos |
| Csáti János | Kovács Pál | Sóti János |
| Csík Ferenc | Kristály László | Szabó Ferenc |
| Dankó István | Lovász István | Szabó Sándor |
| Dragony Mátyás | Magyar László | Szécsi Emánuel |
| Dragony Pál | Mészáros János | Szlama István |
| Fekete Ágoston | Mészáros Joachim | Tóth István |
| Fekete Béla | Kovács János | Tóth Pál |
| Fekete István | Mészáros Lajos | Varga János |
| Fekete János | Molnár Géza | Varnyú Lukács |
| Fekete Joachim | Molnár László | Vavrik János |
| Fekete József | Molnár Sándor | Vágány Béla |
| Fekete Pál | Mondok Dezső | Vágány Ferenc |
| Fekete Vendel | Nagy László | Vágány Gábor |
| Fodor János | Ócsai József | Vitai József |
| Fodor Kálmán | Pádár Pál | Vona Béla |
| Földes Mátyás | Pál Gáspár | Vona B. Béla |
| Kalmár Gábor | Pázmándi Sándor | Vona Gábor |
| Kalmár János | Pető János | Vona Géza |
| Kalmár Lajos | Pető Márk | Vona István |
| Kerepesi Mihály | Péter János | Vona István |
| Kis Ágoston | Péter József | Vona László |
| Kis Antal | Poczók Adolf | Vona Márton |