Árpád-kor
Az Árpád-korból a település mai területéhez köthető konkrét hadtörténeti eseményt nem ismerünk, ugyanakkor egyes, a forrásokban fellelhető regionális, illetve országos jelentőségű történésekkel kapcsolatban joggal feltételezhetjük, hogy közvetlen hatással voltak a falu életére, vagy akár a puszta létére.
Tárkány (névetimológiája: kabar törzsnév) Árpád-kori települése a korszak első felében minden bizonnyal a szihalmi földvárhoz tartozhatott. Mivel közel feküdt a Poroszló–Szihalom–Eger között húzódó úthoz, ezért a népesség kötelezettségei közé tartozhatott az út érintett szakaszának felügyelete, rendben tartása, valamint a várnépi szolgálat. Mivel a korszakban rendkívül kevés volt a minden évszakban egyaránt jól járható, nagyobb seregek gyors haladását is biztosító karbantartott út, így a meglévők kiemelt stratégiai jelentőséggel bírtak, nemcsak katonai, de kereskedelmi szempontból is. Uralkodóink a csatlakozott népek csoportját, a többi segédnéphez hasonlóan királyi udvarhelyek és ispáni várak környékére – védelmi célból – telepítik.
1091-ben egy portyázó kun sereg tört az országba Kapolcs vezetésével. A bihari és nyíri részek feldúlása után a kunok átkeltek a tokaji réven, majd nyugatnak fordulva, két nagyobb csapatban Újvár vármegyének a királyi út mentén fekvő településeit prédálták. Nem zárható ki, hogy a pusztítás a Tárkány területén fekvő Árpád-kori települést is elérte, noha ennek tényéről egyértelmű bizonyítékkal nem rendelkezünk. A váratlan megrázkódtatást gyorsan kiheverte az ország, mivel I. (Szent) László a Temes mentén rajtaütött a hazafelé tartó kunokon, megsemmisítő győzelmet aratott, a rabságba esetteket kiszabadította, és a zsákmányt is visszaszerezte. Így a keleti országrész jelentős emberveszteség nélkül élte túl a kun betörést.
A következő eseménysor, amely bizonyosan érintette a települést, az 1241-1242. évi tatárjárás volt. A mongol sereg rövid időn belül kétszer is végigpusztította a Vereckei-hágótól Pest felé vezető, királyi út mentén fekvő területeket. Első alkalommal azt követően, hogy Tomaj nembeli Dénes nádor hadait megfutamították az országhatárnál (gyepűnél) 1241. március 12-én. Ekkor még minden bizonnyal kisebb kárt okoztak, mivel Sejbánnak, a mongol előőrs vezetőjének a menekülők üldözése és a Pest alatti magyar tábor kikémlelése volt az elsődleges feladata. A második átvonulás már jóval jelentősebb károkat okozott, mivel a muhi csatát (1241. április 11.) követően a mongol haderő módszeres, rendkívül kegyetlen és alapos munkát végzett a védtelenül maradt magyar falvak elpusztításával. A településnek minden bizonnyal nem volt esélye a megmenekülésre.
1278-1281 között IV. (Kun) László (1278-1290) és András egri püspök viszálya, valamint az őket sújtó rendelkezések miatt fellázadó kunok támadása pusztította a környéket.
Öt évvel később újabb megpróbáltatás érte a dél-hevesi részeket. 1285. január végén, vagy február elején Telebuga és Nögej kán vezetésével mongol had tört az országba (ezt nevezzük a „második tatárjárás”-nak). Helyzetük több okból is nehezebb volt, mint az 1241/42-es hadjárat mongol seregeinek, ezek közül csak egyet emelünk ki: a tél végi nedves időjárás miatt a folyó menti területek nem tudtak kiszáradni. A hadi úttól délre a Tiszáig nyúló vidék az enyhülés, a felváltva hulló hó és eső, valamint a kisebb-nagyobb vízfolyások kiöntései miatt lényegében járhatatlanná vált. A pusztítás mértéke ennek megfelelőn csekélyebb volt Újvár/Hevesújvár vármegye délkeleti harmadában, mint a királyi/hadi út északi oldalán. Forrásaink az ország teljes érintett területére adnak meg összesen 7000 fős emberveszteséget, amelynek túlnyomó részét Sáros, Abaúj, Borsod és Hevesújvár adta. Mivel Tárkány mellett a megye egyik legjobb minőségű útvonala haladt, elképzelhető, hogy a mongol támadás során, legalább részben, újra elpusztult a település.
1294-ben III. András (1290-1301) hadjáratot indított a hatalma ellen lázadó tiszántúli Borsák ellen. Joggal feltételezhető, hogy seregének egy része, vagy akár egésze a korábban már említett Poroszlónál kelt át a Tiszán, mivel a Borsák bihari fészke erről volt a leggyorsabban elérhető, s innen lehetett legkönnyebben eljutni a váradi püspökségbe és a lázadók által ostromolt Feneshez. Településünket esetleg ezek az események elkerülhették.
Török hódoltság
1550-ben már török hódoltság alá került a falu. 1552-ben a törökök elpusztították a települést, de néhány év után újjáépült, 1563-ban már népes. A 17. század közepén Pograz Musztafa Bulyok basa, – mint itteni földesúr – adott engedélyt a káptalannak a malom megépítésére. 1686-ban ismét néptelen lett és csak 1701-re népesül újra be a település.
Rákóczi-szabadságharc
1707-ben a kuruc Gundelfinger ezredben szolgál a faluból Hegedűs János, Szabados Mátyás, Csomai János, Szabó András, Bede Máté, Kövér Gergely.
1848-49-es szabadságharc
A harci események 1849. februárjában érintették Mezőtárkányt. A II. magyar hadtest Szekulits-hadosztályához tartozó Kisfaludy-dandár Mezőtárkányt és Egerfarmost tartotta megszállva (február 24.).
1849. március 1-én – az egerfarmosi ágyúcsata kapcsán – Máriássy hadosztálya délután Tárkány és Szemere felé előőrsöket állított. Délután Máriássynak jelentés érkezett, hogy Szihalom felől a császári csapatok közelednek. A megkezdődött harc késő délután ágyúcsatában végződött. Az ellenség a Szihalom, Besenyő, Tárkány vonalon állt fel.
Ugyanakkor március 1-én Ladislaus Wrbna altábornagy az osztrákok II. hadtestének parancsnoka Egerfarmosról utasította Shwarzenberget, hogy március 2-án Füzesabonyról Tárkányon át Poroszlóra vonuljon.
Az I. világháború hősi halottai
| Bársony Gáspár | Jacsó Mihály | Németh László |
| Bársony Lajos | Kiss Bertalan | Németh Miklós |
| Bársony Miklós | Kiss Lajos | Nyeste Ignác |
| Boda József | Kocsis István | Nyeste Lajos |
| Borda László | Koós Antal hadapród | Nyeste Tamás |
| Borda Mihály | Kovács Antal | Ondo Ignác |
| Bölkény Ignác | Kovács István | Ondo János |
| Bölkény Ignác | Ködmön Ferenc | Pozderka János tanító |
| Császár Antal | Kökény Sándor | Salamon Imre |
| Császár Gáspár | Köteles László | Szabó Antal B. |
| Császár Pál | Krasznai Antal | Szabó Benedek |
| Cseh József | Lakatos Károly | Szabó Géza |
| Cseh László | Lázár János | Szabó Ignác |
| Cseh Sándor M. | Lázár József | Szabó János |
| Cseh Sándor Sz. | Lévai Pál | Szabó László M. |
| Csepregi Ignác | Macskás Béla | Szabó Mátyás |
| Csepregi László | Macskás Ferenc | Szabó Pál |
| Csík Ferenc | Macskás Gusztáv | Szabó Pál B. |
| Csirke Béla | Macskás László | Szabó Sándor |
| Csirke Frigyes | Mátyus Miklós | Székely Pál |
| Csirke István | Mátyus Sándor | Szuromi István |
| Csirke László M. | Mezei Ferenc | Takács Bertalan |
| Csirke Miklós | Mihók Béla | Takács Károly |
| Csirke Pál Bertalan | Molnár István | Toldi Antal |
| Gál Imre | Nagy István | Toldi László |
| Gál László | Nagy János | Toldi Miklós |
| Godó István | Nagy Miklós | Tóth Antal |
| Gyurkó Gáspár | Nagy Miklós P. | Tóth Lajos |
| Gyurkó Sándor | Németh Antal | Tóth László |
| Jacsó Bertalan | Németh Ferenc | Tóth Mihály |
| Jacsó Gáspár | Németh Gáspár | Tóth Sándor |
| Jacsó István | Németh István | Vass Lajos |
| Jacsó László | Németh János | Vass Sándor |
| Jacsó László | ||
|
A II. világháború áldozatai |
||
| Angyal Sándor | Halász G. László | Németh Miklósné |
| Asztalos Jánosné | Jacsó Albert | Németh Pál |
| Balogh Ferenc | Jacsó Imre | Németh Teréz |
| Balogh Pál | Jacsó Józsefné | Németh Zsigmond |
| Balogh Viktorné | Jacsó Katalin | Nyeste József |
| Bara Imre | Jacsó Zsigmond | Patai Jánosné |
| Bartha Miklós | Jacsó Zsigmondné | Pók Gáspár |
| Burai László | Jauernik Gáspár | Posta Pál |
| Császár Emil | Kallik Balázs | Rapcsók József |
| Császár József | Kálmán Bertalan | Rektori József |
| Cseh Béla | Kassai Béla | Sinkó Pál |
| Cseh Ferenc | Kecsmár János | Siska János |
| Cseh Ignác | Kiss Árpád | Sűrű Nándor |
| Cseh Illés | Kiss Gáspár | Szabó Béla |
| Cseh László | Kiss László | Szabó István |
| Cseh Zsigmond | Kiss Lajosné | Szabó Mátyás |
| Csepregi Emil | Kovács Géza | Szakál István |
| Csepregi Géza | Kovács István | Szecskó Gábor |
| Csepregi Pál | Ködmön Ferenc | Szecskó Vilmos |
| Csík Géza | Krasznai Nándor | Székely István |
| Csirke István | Kürti Miklós | Szombati József |
| Csirke József | Macskás Lajosné | Takács Béla |
| Deák Lajos | Márky Pál | Takács Gáspár |
| Demecs Zoltán | Mátyus Imre | Takács József |
| Dobos Pál | Méhi Lajos | Takács László |
| Fehér László | Molnár Imre | Takács Miklós |
| Ferencz István | Nagy Béla | Telekes Ferenc |
| Forgács Márton | K. Nagy Erzsébet | Tóth M. József |
| Gál Bertalan | Nagy László | Tóth Pál |
| Gál Gusztáv | Nagy Sándor | Vámos Teréz |
| Gulyás Anna | Németh Antal | Vass Barnabás |
| Gyurkó Géza | Németh Ferenc | Vass István |
| Halász Ferenc | Németh Ferenc | Vass Lajos |
| Halász László | Németh Miklósné | Vass Miklós |
| Veres Lajos |