Árpád-kor
Az államszervezés és a kereszténység felvételének időszakában Kál és Kompolt, a régió többi falujához hasonlóan feltehetően kimaradt azokból a megrázkódtatásokból, amelyeket a lázadó törzsfők leverése jelentett (Kápolna, mint település még nem létezett). Aba Sámuel bölcs előrelátással István mellé állt ezekben a harcokban, amelynek köszönhetően az uralma alatt álló területek békében élhették mindennapjaikat. Ismereteink szerint az első trónviszályok sem érintették a területet közvetlenül, annak ellenére, hogy maga Aba Sámuel, a környék ura is az Orseolo Péterrel a királyságért folytatott harc áldozata lett 1046-ban (feltehetően éppen Debrő környékén).
A Pest irányából a Vereckei-szoros felé vezető hadiút (nagyút, via magna) áthaladt Kompolton, ami békében kifejezetten előnyös volt, mert a települést bekapcsolta az ország gazdasági vérkeringésébe, háborús időkben viszont jelentősen megnövelte a falvak pusztulásának kockázatát.
A tárgyalt időszak nemzedékeken keresztül vissza-visszatérő momentuma volt a lakosság számára a halicsi hadjáratokra a királyi/hadi úton vonuló magyar seregek látványa, illetve a győzelemmel, vagy vesztesen, megfogyatkozva hazatérők képe (11-13. századi királyaink, rendszerint orosz kérésre, gyakran beavatkoztak az orosz részfejedelemségek, főként a szomszédos Halics /Galícia/ és Lodoméria /Vlagyimir/ hatalmi harcaiba).
1091-ben egy portyázó kun sereg tört az országba Kapolcs vezetésével. Nem zárható ki, hogy a pusztítás Kált és Kompoltot is elérte, noha ennek tényéről egyértelmű bizonyítékkal nem rendelkezünk.
A következő eseménysor, amely bizonyosan érintette a településeket, az 1241-1242. évi tatárjárás volt. A mongol sereg rövid időn belül kétszer is végigpusztította a Vereckei-hágótól Pest felé vezető királyi/hadi út mentén fekvő területeket. Első alkalommal azt követően, hogy Tomaj nembeli Dénes nádor hadait megfutamították a Vereckei-hágónál, 1241. március 12-én. Ekkor még minden bizonnyal elhanyagolható volt a pusztítás mértéke, mivel Sejbánnak, a mongol előőrs vezetőjének a menekülők üldözése és IV. Béla Pest alatt táborozó seregének kikémlelése volt az elsődleges feladata.
A második átvonulás már jóval jelentősebb károkat okozott, mivel a muhi csatát (1241. április 11.) követően a mongol haderő módszeres, rendkívül kegyetlen és alapos munkát végzett a védtelenül maradt magyar falvak elpusztításával. Mivel közvetlenül a hadi útban és szomszédságában feküdt, Kálnak, Kompoltnak sem volt esélye a megmenekülésre.
1280-ban a helyzetükkel elégedetlen, bajaik fő okát az egyházban látó kunok fellázadtak, s végigpusztították a Tisza–Körös–Maros vidéket, valamint, valószínűleg az abádi réven átkelve megtámadták, kifosztották, megrongálták a kompolti bencés monostort is. Az itt lévő falvak is szenvedhetett kisebb-nagyobb károkat, de ezek mértékéről nincs hitelt érdemlő információnk.
1285. január végén, vagy február elején Telebuga és Nögej kán vezetésével mongol had tört az országba (ez volt az ún. második tatárjárás). Helyzetük több okból is nehezebb volt, mint az 1241/42-es hadjárat mongol seregeinek, ezek közül csak egyet emelünk ki: a tél végi nedves időjárás miatt a folyó menti területek nem tudtak kiszáradni. A hadi úttól délre a Tiszáig nyúló vidék az enyhülés, a felváltva hulló hó és eső, valamint a kisebb-nagyobb vízfolyások kiöntései miatt lényegében járhatatlanná vált. A pusztítás mértéke ennek megfelelőn csekélyebb volt Újvár/Hevesújvár vármegye délkeleti harmadában, mint a királyi út északi oldalán. Forrásaink az ország teljes érintett területére adnak meg összesen 7000 fős emberveszteséget, amelynek túlnyomó részét Sáros, Abaúj, Borsod, Hevesújvár adta. Mivel Kál, Kápolna és Kompolt közvetlenül a hadi út mentén, vagy annak közelében helyezkedett el, nem a Tisza kiöntései és egyéb vízfolyások által védett mélyebb régióban, ezért nem alaptalan az a feltételezés, hogy a falvakat ekkor is súlyos károk érték.
A három település Árpád-kori hadtörténetét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a 11-12. század feltételezhetően békésebb időszakát a 13. század jelentős anyagi és emberáldozatokat követelő ellenséges támadásainak korszaka követte.
Török hódoltság alatt
1549-ben, amikor a törökök elfoglalták Hatvant, Kál is lakatlanná vált. 1552-ben (Eger ostromakor) újabb török dúlás következett be, a falu csak két év múlva kezdett benépesülni. Az 1596-os események kapcsán (Eger eleste) a lakosság erősen megfogyatkozott. 1682 tájékán – Fülek ostroma kapcsán, mely ekkor Heves megye székhelye volt – a falu néptelenné vált és 1689-ben is puszta. Lakosságáról újra 1701-től lehet tudni az összeírásokból.
Rákóczi-szabadságharc
A szabadságharc idején a falu kétszer is elnéptelenedett, 1706 végén népes volt, ezt megelőzően néptelen. 1710-ben pestis miatt vált lakatlanná Kál, két évtizedre.
1848-49-es szabadságharc
1848. április 11-12-én a falu jobbágyai az úrbéri viszonyok megszűntetése feletti örömükben a nemzeti zászló körül – közköltségen – nagy áldomást ittak.
A nemzeti őrseregbe Kálból 215 személy soroztak be.
1849. február 25-én a magyar honvédsereg Répásy-hadtestének Kisfaludy-dandára, Sekulits István alezredes vezetésével Kál előtt foglalt állást.
Február 26-án délután a Jászárokszállás felől érkező császári Schwarzenberg-hadosztály indított támadást Kálnál. A magyar ütegek pontos lövésekkel a császári hadosztályt képesek voltak órákig feltartóztatni. Sekulits magyar hadosztálya hosszabb ideig sorra meghiúsította az ellenség előrenyomulási kísérleteit. Délben azonban sikerült az osztrákoknak tért nyerniük Kálnál is, kiszorítva a Sekulits-hadosztályt.
Február 27-én délelőtt romlott a hadi helyzet Kápolnától északra és délre is. Kálnál is sikerült az osztrákoknak tért nyerniük, kiszorították az idáig eredményesen védekező Sekulits-hadosztályt a községből. Ezt követően Dembinski fővezér délután 1 óra tájban általános visszavonulást rendelt el keleti irányba (Kerecsend felé).
|
Az I. világháború káli hősi katonái
|
||
| Alács József | Goldstein Imre | Radics Mátyás |
| Antal András | Goldstein Vilmos | Sike István |
| Antal Antal | Griczman János | Simon Béla |
| Antal István | Halla István | Simon János |
| Antal János | Halla István | Somogyi István |
| Antal János | Halla János | Sturm József |
| Antal János | Holló János | Sturm Péter |
| Aux András | Horváth András | Szabari István |
| Báder András | Ignácz János | Szűcs Sándor |
| Balog Bertalan | István János | Tamás István |
| Balog Sándor | Juhász András | Tompa András |
| Balsai János | Kassa Mihály | Tompa István |
| Barkóczi József | Kelemen Ambrus | Tompa József |
| Barna Mátyás | Kerékgyártó Márton | Tóth Gábor |
| Bártvai Sándor | Kiss Flórián | Tóth Gusztáv |
| Bíró József | Kiss János | Tóth György |
| Boda István | Kiss József | Trencsényi András |
| Buczkó András | Kiss József | Váradi Bertalan |
| Budai György | Kiss Mátyás | Váradi Gyula |
| Budai István | Kocsis Mátyás | Váradi József |
| Cseh János | Kocsis Mátyás | Váradi Sándor |
| Deák Ferenc | Kozma Károly | Varga Bálint |
| Dresser Pál | Kozma Mátyás | Varga István |
| Dutkay Gyula | Krisztián József | Várkonyi András |
| Engel Miklós | Lőcsei János | Várkonyi János |
| Fabók József | Maczky Géza | Várkonyi József |
| Farkas András | Makula István | Várkonyi Mátyás |
| Farkas András | Mezei Béla | Veres András |
| Farkas Géza | Molnár József | Veres Dezső |
| Farkas Mátyás | Nagy Miksa | Veres Gyula |
| Fejes József | Pelle Kálmán | Veres István |
| Fejes Sándor | Pocsai Ferenc | Veres János |
| Ficsór János | Pocsai János | Veres László |
| Ficsór Mihály | Póser István | Veres Mihály |
| Goldstein Ede | Radics József | Veres Sándor |
| Goldstein Ferenc | ||
|
A II. világháború káli katonai áldozatai
|
||
| Adamkó János | Királyi György | Tompa Géza |
| Antal János | Kiss Mihály | Tompa József |
| Antal József | Kocsis József | Tompa Miklós |
| Antal Mihály | Kozma Dezső | Tóth Béla |
| Bárdos Zsigmond | Kozma István | Tóth Emil |
| Bíró Gyula | Magda Benedek | Tóth Mátyás |
| Bodó Antal | Mayer Gyula | Trencsényi András |
| Bodó György | Morvai József | Túróczi Ferenc |
| Czekmány Béla | Nagy Albin | Tusai Miklós |
| Czirják Ignác | Nagy András | Váradi Gyula |
| Erberling Ferenc | Nagy Béla | Váradi Mátyás |
| Farkas József | Nagy János | Váradi Miklós |
| Farkas József | Nagy Kálmán | Váradi Simon |
| Fazekas János | Oláh Rudolf | Várkonyi József |
| Fegecs János | Paulusz János | Veres András |
| Fehér Antal | Pető Ferenc | Vincze Flórián |
| Fejes Sándor | Pető István | Vitéz Sándor |
| Fülöp Sándor | Plaveczki József | Polgári áldozatok: |
| Gramantik gyula | Pocsai Ferenc | Burony János |
| Gubics Nándor | Prezenszky Béla | Farkas László |
| Gyetvai Imre | Pusztavári Lajos | Ficsór István |
| Gyetvai Mátyás | Radics Mihály | Ficsór József |
| Holló Ambrus | Salga Béla | Girind Mátyás |
| Jámbor István | Simon Benedek | Józsa Gyula |
| Jászai Nagy Imre | Simon János | Káli István |
| Józsa Imre | Sipkovics Lajos | Káli Istvánné |
| Káli Kelemen | Somogyi József | Károlyi Béla id. |
| Káli Kelemen | Szabari Béla | Klubuk István |
| Kalo Mátyás | Szabó János | Klubuk Istvánné |
| Kassa Mihály | Szarvas István | Klubuk Julianna |
| Kecskés József | Szatlóczki István | Magda András |
| Kerékgyártó János | Szatlóczki József | Moss Ferenc |
| Kerékgyártó Nándor | Szigetközi Mátyás | Tóth Márta |