Árpád-kor
Füzesabony a jelenlegi feltételezések szerint már a 9-10. század óta a lakott települések közé tartozik. Nevéből következtetve besenyő eredetű népek voltak az első lakói, akiknek kb. 100 sírra tehető temetőjét ismerjük a mai város területéről. Egy 1067-ben kelt oklevél alapján feltételezhető, hogy Abony lakosai besenyők voltak, a későbbi személynév-vizsgálatokból pedig kiderül, hogy még a 13. században is ez az etnikum dominál a településen.
Az Árpád-korból a település mai területéhez köthető konkrét hadtörténeti eseményt nem ismerünk (beleértve az elpusztult Szikszó, illetve, részben, a szintén már nem létező Keresztesfölde, Izsépfája, Endréd, Buda területét), ugyanakkor egyes, a forrásokban fellelhető regionális, illetve országos jelentőségű történésekkel kapcsolatban joggal feltételezhetjük, hogy közvetlen hatással voltak a falu életére, vagy akár a puszta létére. Abony már a kezdetektől katonai jellegű falu lehetett, mivel a besenyők a 10-11. század során katonai segédnépként szerepelnek a magyar királyság területén. A régészet bizonyítékai közül besenyő harcosokra utal az a Füzesabonyban előkerült csillag alakú buzogány, amely a besenyő (és kun) könnyűlovasság kedvelt közelharci fegyvere volt a 11-13. században. Uralkodóink – a székelyekhez hasonlóan – elsősorban felderítésre, portyázásra használták a besenyő könnyűlovasokat, pl. I. András (1046-1060) sikerrel alkalmazta őket a Magyarországra törő III. Henrik császár csapatai ellen.
Pálóczi Horváth András a Nomád népek a kelet-európai steppén és a középkori Magyarországon (in: Zúduló sasok. Új honfoglalók – besenyők, kunok, jászok – a középkori Alföldön és a Mezőföldön) című tanulmányában feltételezi, hogy a hevesi és kelet-borsodi, köztük a füzesabonyi népesség, még az első, Taksony fejedelem idején, a krónikákban Thonuzoba, besenyő előkelő nevével fémjelzett 10. századi beköltözéssel került hazánkba. Később Géza fejedelem (973-997) és I. (Szent) István (997-1000/1001-1038) alatt folytatódik a beáramlás. Uralkodóink ezeket a besenyő csoportokat a többi segédnéphez hasonlóan királyi udvarhelyek és ispáni várak környékére telepítik.
Az államban betöltött helyzetük jobb megértéséhez figyeljük meg, hogyan ábrázolja a besenyők magyarországi jogállását Pálóczi Horváth András:
„A besenyők jogairól és kötelezettségeiről a betelepedéshez közeli időkből nincsenek adataink, XIII-XIV. századi oklevelekből próbálunk visszakövetkeztetni. Nyilvánvaló, hogy a magyar fejedelem vagy a király környezetében élő előkelő besenyők, a hadifogolyként Magyarországra hurcolt szolganépek és a vendégként befogadott besenyő csoportok más-más jogállással rendelkeztek. A királyi birtokokon letelepített, kollektív szabadságot (libertas Bissenorum) élvező besenyők katonai szolgálattal tartoztak a királynak, és közvetlenül a nádor fennhatósága alá tartoztak. Szabadságjogaik adó- és vámkedvezménnyel jártak. Saját főembereik (comes) irányították a magyar harcos jobbágyokhoz (miles) hasonló katonáskodó réteget és a közrendű besenyőket. A XIII. századtól kezdve a katonáskodó réteg tagjai igyekeztek nemesi jogokra és magánbirtokokra szert tenni, egyesek bekerültek az országos nemesek sorába, a közrendűek közül pedig sokan szolgasorba süllyedtek.” (Zúduló sasok, 16.)
Abonyhoz a földrajzilag legközelebb eső vár a szihalmi volt, ezért joggal feltételezhetjük, hogy az abonyi besenyők ennek a várközpontnak a fennhatósága alá tartoztak, annak védelmét látták el. A várban ellátott feladatokon kívül rájuk hárult a Poroszló felől Eger irányába vezető út egy szakaszának biztosítása, valamint, hadjáratok idején a részvétel a királyi seregben.
1091-ben egy portyázó kun sereg tört az országba Kapolcs vezetésével. A bihari és nyíri részek feldúlása után a kunok átkeltek a tokaji réven, majd nyugatnak fordulva, két nagyobb csapatban Újvár vármegyének a királyi út mentén fekvő településeit prédálták. Nem zárható ki, hogy a pusztítás a mai Füzesabony területén fekvő Árpád-kori településeket is elérte, noha ennek tényéről egyértelmű bizonyítékkal nem rendelkezünk. A katonai szolgálatra kötelezett férfiak ekkor minden bizonnyal vagy a szihalmi földvárban, vagy I. (Szent) László (1077-1095) horvát földön hódító, a kun betörés hírére hazainduló seregében voltak. A portyázó kunok súlyos vereséget szenvedtek a magyar királytól, aki a fogságba esetteket is kiszabadította, a rablott zsákmánnyal együtt, a veszteségeket elhanyagolhatónak tekinthetjük.
A következő eseménysor az előzőnél sokkal mélyebb nyomot hagyott Füzesabony területén. Az 1241-1242. évi tatárjárás során a mongol sereg rövid időn belül kétszer is végigpusztította a Vereckei-hágótól Pest felé vezető, királyi út mentén fekvő területeket. Első alkalommal azt követően, hogy Tomaj nembeli Dénes nádor hadait megfutamították az országhatárnál (gyepűnél) 1241. március 12-én. Ekkor még minden bizonnyal kisebb kárt okoztak, mivel Sejbánnak, a mongol előörs vezetőjének a menekülők üldözése és a Pest alatti magyar tábor felderítése volt az elsődleges feladata. (A mongol üldözők a korabeli viszonyok közt szinte hihetetlenül gyorsan, napi 90-100 km-t haladva értek Pest alá, de a menekülő Tomaj nembeli Dénes nádor még ennél is sebesebben nyargalt, átlagosan 125 km-t tett meg naponta)
A muhi csatát (1241. április 11.) követően a mongol haderő módszeres, rendkívül kegyetlen és alapos munkát végzett a védtelenül maradt magyar falvak elpusztításával. Így jártak a mai Füzesabony területén fekvő települések is. A mongol pusztítás sikerét nagyban elősegítette a kifejezetten kedvező időjárás, ugyanis rendkívül meleg és száraz tavasz köszöntött az országra, melynek következtében könnyen járhatóvá váltak azok az utak, amelyeken keresztül még a mocsarak, patakok és folyók által védett dél-hevesi falvak is megközelíthetőek voltak.
1278-1281 között IV. (Kun) László (1278-1290) és András egri püspök viszálya, valamint az őket sújtó rendelkezések miatt fellázadó kunok támadása pusztította a környéket. A frekventált közlekedés-földrajzi fekvés miatt Abony és az Abony környéki települések egy része részese lehetett a viszálynak.
1285. január végén, vagy február elején Telebuga és Nögej kán vezetésével mongol had tört az országba (ezt nevezzük a „második tatárjárás”-nak). Helyzetük több okból is nehezebb volt, mint az 1241/42-es hadjárat mongol seregeinek, ezek közül csak egyet emelünk ki: a tél végi nedves időjárás miatt a folyó menti területek nem tudtak kiszáradni. A hadi úttól délre a Tiszáig nyúló vidék az enyhülés, a felváltva hulló hó és eső, valamint a kisebb-nagyobb vízfolyások kiöntései miatt lényegében járhatatlanná vált. A pusztítás mértéke ennek megfelelőn csekélyebb volt Újvár/Hevesújvár vármegye délkeleti harmadában, mint a királyi út északi oldalán. Forrásaink az ország teljes érintett területére adnak meg összesen 7000 fős emberveszteséget, amelynek túlnyomó részét Sáros, Abaúj, Borsod és Hevesújvár adta. Mivel Abony is a portya útvonalában volt, nem minden alap nélküli a feltételezés, hogy a mongolok felprédálhatták.
Török hódoltság
1550-től már a töröknek is adózik a falu, a hatvani szandzsákon belül. 1552-ben a törökök elpusztították, de hamarosan újranépesült. 1551-57 között a népesség növekedett. Az Eger-patakon lévő malmot 7 évre Szelim aga bírta a 17. században. 1686-ban a település teljesen néptelen. A pusztulás közvetlen oka az volt, hogy a császári Rummel generális Eger környékét az ostrom előtt teljesen kiüríttette. Az 1693. évi összeírásban az egri püspök pusztájaként szerepelt. Az 1697. évi összeírás nem említi. Az elnéptelenedés oka nemcsak a török pusztítás volt, hanem járvány is. 1701-re népesíttette be a települést újra az egri püspökség.
Rákóczi szabadságharc
A szabadságharc idején az idetelepedett jobbágyok kezdtek szétszéledni, ill. 1710-ben sokan pestisben meghaltak és elszegényedtek.
1848-49-es szabadságharc
1848-ban a nemzeti őrseregbe 138 főt soroztak be a településről. Az Abonyban történtek a ’48-49-es események kapcsán nem bírtak sorsfordító jelentőséggel. A szabadságharc alatt egy-két átvonuló csapat táborozott itt. A kápolnai csata után (1849. február 27.) Abonyon keresztül vonult vissza a magyar sereg (a sebesültek közül egy a Berek erdőben vesztette életét, sírjánál 1896-ban emlékművet emeltek). A csatában részt vett zalai Balogh Gábor a „Honvéd emlékeim” c. művében azt írta, hogy „Kálból jövet Füzesabonyban állapodtunk meg, itt kaptunk némi ennivalót, s még aznap Mezőkövesdre mentünk.”
Az 1849. március 1-én az egerfarmosi ágyúcsatában széjjelugrasztott osztrákok a Maklárnál és Füzesabonynál álló osztrák gyalogság felé gyülekeztek. Ugyanakkor március 1-én Ladislaus Wrbna altábornagy az osztrákok II. hadtestének parancsnoka Egerfarmosról utasította Shwarzenberget, hogy március 2-án Füzesabonyról Tárkányon át Poroszlóra vonuljon.
1849. március 18-án itt táborozott a magyar VII. ’György hadtest’ Gáspár hadosztálya. Március 30-án az I. hadtest néhány szakasza pihent meg Abonyban.
|
Az I. világháború füzesabonyi hősi katonái
|
||
| Ádám István | Csuhai Imre | Laskovics Kálmán |
| Antal András Koha | Csuhai István | Lázár Lajos |
| Antal András Kurcel | Csuhai József | Mlinkó Fauszt |
| Antal András Máté | Farkas János | Mondok Béni |
| Antal D. László | Fazekas István | Nagy András Donát |
| Antal Ferenc Lencsés | Fekete Antal | Nagy István |
| Antal György Szitka | Fekete Ferenc | Nagy János Nene |
| Antal István Mázsás | Fekete János | Nagy János Nepec |
| Antal István Szitka | Gál András Hosszú | Nagy József |
| Antal István Vak | Gál András Szélső | Nahócki János |
| Antal János Maró | Gál Béni Kis | Német Bertalan |
| Antal János Paki | Gál Imre Guhin | Német Sándor Barócsi |
| Antal József Göndör | Gál Imre Nyeste | Pásztor Béni |
| Antal József Koha | Gál Kálmán Vertel | Pásztor István |
| Antal József Lencsés | Geda János | Pásztor József |
| Antal József Szitka | Goldschild Lipót | Pásztor Péter |
| Antal József Szitka | Goldschild Mór | Pataki János |
| Antal Péter | Gulyás András | Perge Ádám |
| Antal Sándor Lencsés | Gulyás András Bozsik | Perge Géza |
| Bágyi Béni | Gulyás Imre | Perge István |
| Bágyi István | Gulyás József Bander | Péter János |
| Baranyai Demeter Péter egyéves önkéntes őrmester | Gulyás Sándor | Pruzsinszki Pál |
| Baráz Imre | Győr György | Ratkovács Albert |
| Belón József | Győri Béni | Reisz Herman |
| Bernát Ádám | Hegedűs Imre | Rendler Gyula |
| Bernát Béni | Hegedűs József Manó | Sári János |
| Bíró András | Hegedűs Vendel | Szabó András |
| Bíró Sándor | Hidvégi János | Szabó Ferenc |
| Bocsi János | Hidvégi Sándor | Szabó Imre |
| Bocsi János Fekete | Hollós János vitéz | Szabó József |
| Bocsi József | Horváth János | Szajlai József Muci |
| Bocsi József Kosztos | Jaskó András | Szajlai Sándor |
| Bocsi József Piszke | Jónás János | Székely Imre Butyok |
| Czeglédi György | Jónás Sándor | Székely István |
| Csajbók József | Juhász Gáspár | Szerencs János |
| Csanálosi Dezső | Kaló József Pohola | Szögedi István |
| Csanálosi József | Kis Károly | Tasi József |
| Csanálosi Lajos | Kovács András | Varga József |
| Csanálosi Péter | Kovács József Bence | Zagyvai Gáspár |
| Csányi András | Kovács József Kisgazda | Zagyvai János |
| Császár Gáspár | Kovács Kálmán | Zagyvai Péter |
| Császár Gusztáv | Kovács László K | Zele Béni |
| Cseh János | Kriston János | Zele István |
| Cserven Lajos | Lajtner József | Zele József Bolya |
| Csirkés Károly | Laskovics István | |
|
A II. világháború füzesabonyi áldozatai
|
||
| Ács Ferenc | Gál József | Molnár Mária |
| Antal András | Gál Lajos | Molnár Urbán |
| Antal Gáspár | Gál Lajoska | Nagy Albert |
| Antal György | Gál Lajosné | Nagy D. János |
| Antal János | Gál Mátyás | Nagy Ferenc |
| Antal József | Gál Sándor | Nagy Ferenc |
| Antal László | Gál Sándor | Nagy Imre |
| Antal László | Gregus József | Nagy István |
| Antal László | Guba József | Nagy János |
| Antal Sándor | Gulyás András | Nagy József |
| Bágyi Irénke | Gulyás Tibor | Nagy József |
| Baross István | Győr Ferenc | Nagy Sándor |
| Baross Károly | Hanyi András | Nagy Sándor |
| Barta Lajos | Hegedűs Imre | Nagy Sándor |
| Barta Lajos | Hegedűs Imréné | Nahóczki Pál |
| Barta Miklós | Hegedűs János | Németh Sándor |
| Benke Mátyás | Hegedűs József | Orosz István |
| Bernáth László | Hidvégi Ferenc | Pásztori Ferenc reg. zászlós |
| Bernáth László | Hollós János | Rakovács Ferenc |
| Bíró Imre | Horváth József | Remenyik Eduárd |
| Bocsi István | Kalina Szilárd | Rónaszéki Rustcsók Miklós |
| Bocsi János | Kálmán János | Sándor István |
| Bocsi János | Kalmár János | Sári Adorján |
| Bocsi József | Kaló József | Sári András |
| Bocsi József | Karkus János | Sári András |
| Bocsi Sándor | Karlik Ferenc | Sári János |
| Bocsi Sándor | Kasza József | Sári Sándor |
| Bocsi Vendel | Kiss Jenő | Seiber Antal |
| Buda József, id. | Korcsmáros András | Szabó Ferenc |
| Budai József ifj. | Kóródi János | Szabó Sándor |
| Czeglédi Lajos | Kóródi Sándor | Szolnoki Gusztáv |
| Czeglédi Péter | Kovács Ádám | Szoó Magdolna |
| Csanálosi Imre | Kovács Imre | Tasi Imre |
| Császár Antal | Kovács Imre | Tasi Péter |
| Császár Imre | Krecz József | Tóth Istvánné |
| Császár János | Kremzer Imre | Tóth Istvánné |
| Cseh Ferenc | Lengyel László | Tóth Istvánné |
| Cseh Imre | Magyar István | Tóth Sándor |
| Csirke Sándor | Magyar János | Török János |
| Erőss István | Mészáros János | Török József |
| Erőss Istvánné | Mészáros János | Török Sándor |
| Farkas Béla | Metényi János | Új Sándor |
| Gál Béla | Mezei János | Zele József |
| Gál István | Mlinkó Lajos | Zele József |
| Gál István | Mlinkó Zsigmond | Zele Sándor |
| Gál János | Molnár János | |