Árpád-kor
Az Árpád-korból a településhez köthető konkrét hadtörténeti eseményt nem ismerünk, de egyes, a forrásokban fellelhető regionális, illetve országos jelentőségű történésekkel kapcsolatban feltételezhetjük, hogy közvetlen hatással voltak a falu létére, más esetekben pedig ezen történések valamely mozzanata zajlott a tágabb környezetében. A következőkben ezeket az eseményeket vesszük sorra.
A mai Erk területén lévő, vagy területük egy részével átnyúló egykori települések (Nyestefölde, Győ) az Árpád-kor első szakaszában a hevesi fejedelmi, majd királyi udvarházhoz tartoztak, szolgáltatásaikat oda teljesítették.
1071-ben a fiatal magyar állam sokadik trónviszálya kezdődik. A főszereplők ezúttal: Salamon király (1063-1074) és Géza herceg, I. Béla (1060-1063) fia. 1074. február 26-án Kemej vármegyében (a mai Jász-Nagykun-Szolnok megyének kb. a Zagyva-torkolattól a Hortobágyi pusztáig elterülő része), feltehetően a mai Nagyiván környékén Géza herceg csatát veszített Salamon király túlerőben lévő seregeivel szemben. Serege maradékával a befagyott Tiszán átkelve az abádi rév felől a Heves–Hatvan útvonalon haladt Vác irányában, ahol egyesült testvére, László (a későbbi Szent László király) herceg csapataival. Üldözője, Salamon, valószínűleg szintén erre vonult hadával. Nem zárható ki, hogy Erket is érintették az események.
1091-ben egy portyázó kun sereg tört az országba Kapolcs vezetésével. A bihari és nyíri részek feldúlása után a kunok átkeltek a tokaji réven, majd nyugatnak fordulva, két nagyobb csapatban Újvár vármegyének a királyi/hadi út mentén fekvő településeit prédálták. Nem zárható ki, hogy a pusztítás Erk területét is elérte, noha ennek tényéről egyértelmű bizonyítékkal nem rendelkezünk.
A következő eseménysor, amely bizonyosan érintette a mai Erk területén lévő településeket, az 1241-1242. évi tatárjárás volt. A mongol sereg rövid időn belül kétszer is végigpusztította a Vereckei-hágótól Pest felé vezető, királyi út mentén fekvő területeket. Első alkalommal azt követően, hogy Tomaj nembeli Dénes nádor hadait megfutamították az országhatárnál (gyepűnél) 1241. március 12-én. Ekkor még minden bizonnyal kisebb kárt okoztak, mivel Sejbánnak, a mongol előőrs vezetőjének a menekülők üldözése volt az elsődleges feladata.
A második átvonulás már jóval jelentősebb károkat okozott, mivel a muhi csatát (1241. április 11.) követően a mongol haderő módszeres, rendkívül kegyetlen és alapos munkát végzett a védtelenül maradt magyar települések elpusztításával. Ebben segítséget nyújtott a kifejezetten kedvező időjárás is, ugyanis rendkívül meleg és száraz tavasz köszöntött az országra, melynek következtében könnyen járhatóvá váltak azok az utak, amelyeken keresztül még a mocsarak, patakok és folyók által védett dél-hevesi falvak is megközelíthetőek voltak, így a mai Erk területén fekvők is (Nyestefölde, Győ).
1264-ben belháború robbant ki a tatárjárás után az országot újjáépítő IV. Béla (1235-1270) és fia, István között, aki az ország keleti felét birtokolta, mint „Magyarország ifjabb királya és a kunok ura”. IV. Béla kezdeti sikerei után István átvette a kezdeményezést, 1265 elején Poroszlónál átkelt a Tiszán és Heves irányában nyomult előre, Erktől kelet-északkeleti irányban elhaladva érte el a nagy hadiutat, amelyen nyugat felé fordulva, március első napjaiban érte el Isaszeget, ahol nagy győzelmet aratott apja hadai felett.
1280-ban az őket sújtó törvények miatt fellázadtak a kunok, s végigpusztították a Tisza–Körös–Maros vidéket, valamint, valószínűleg a legrövidebb útvonalon, az abádi réven átkelve megtámadták és elpusztították a kompolti bencés monostort. Mivel Erk területe kívül esik a feltételezett felvonulási útvonalon, feltételezhető, hogy a kun pusztítás itt nem hagyott nyomot. Itt jegyezzük meg, hogy ebben az időben a település déli, délkeleti szomszédságában már a kunokkal együtt betelepült jászok szálláshelyei feküdtek.
Öt évvel később újabb megpróbáltatás érte a dél-hevesi részeket. 1285. január végén, vagy február elején Telebuga és Nögej kán vezetésével mongol had tört az országba (ezt nevezzük a „második tatárjárás”-nak). Helyzetük több okból is nehezebb volt, mint az 1241/42-es hadjárat mongol seregeinek, ezek közül csak egyet emelünk ki: a tél végi nedves időjárás miatt a folyó menti területek nem tudtak kiszáradni. A hadi úttól délre a Tiszáig nyúló vidék az enyhülés, a felváltva hulló hó és eső, valamint a kisebb-nagyobb vízfolyások kiöntései miatt lényegében járhatatlanná vált. A pusztítás mértéke ennek megfelelőn csekélyebb volt Újvár/Hevesújvár vármegye délkeleti harmadában, mint a királyi/hadi út északi oldalán. Elképzelhető, hogy Erk sértetlenül vészelte át a második mongol inváziót.
Az Árpád-kor utolsó éveiben nem tudunk olyan hadi eseményről, amely a települést közvetve-közvetlenül érintette volna.
Török hódoltság
A mohácsi vész (1526) után a község jelentősen kivette részét a török elleni harcokból és lassan elnéptelenedett. 1550-ben hódolt falu. A 16. században jelentősebb pusztítás nem érte. A török uralom végétől – 1687–1710-ig – a falu néptelen.
Rákóczi-szabadságharc
A Rákóczi-szabadságharc idején a község a kurucok oldalán harcolt. 1709 szeptemberében a falu határában zajlott le a szabadságharc egyik nevezetes csatája, amelyben Bottyán János, Rákóczi generálisa súlyos sebet kapott (de nem ez okozta halálát, hanem pestis). Emlékét egy határrész neve – „Bottyán-szög” – őrzi.
1848-49-es szabadságharc
A település 34 nemzetőrt adott a szabadságharcnak:
| Almádi Mihály | Kis Bálint |
| Árva Mátyás | Kis Boldizsár |
| Dudás Balázs | Néző Mátyás |
| Dudás László | Péter Bálint |
| Faragó György | Péter Domonkos |
| Faragó János | Péter Lajos |
| Faragó József | Péter László |
| Faragó Mátyás | Somodi András id. |
| Göntző Jakab | Somodi András ifj. |
| Göntző Jeremiás | Somodi György |
| Göntző Károly | Somodi János |
| Göntző Máté | Sötyi Lőrinc |
| Gulyás József | Sötyi Márton |
| Gulyás Mátyás | Szekeres Gergely |
| Gulyás Vince id. | Szekeres János |
| Gulyás Vince ifj. | Szekeres János |
| Jónás János | Tari Jakab |
|
Az I. világháború erki hősi katonái
|
||
| Almádi Ferenc | Göncző János ifj. | Péter Károly |
| André Ferenc | Gressai Ferenc | Péter Miklós |
| Antal Sándor | Gulyás Antal | Pető Ignác |
| Árva Ferenc | Gulyás Béla | Pető Ignác |
| Árva Miklós | Gulyás József tizedes | Pózsa István |
| Bagi Lénárt szakaszvezető | Guth István | Rumi János |
| Bagi Szilveszter szakaszvezető | Honvédek: | Somodi János |
| Bendő János | Jónás József | Sőti József |
| Bodonyi Pál | Kácsor Mihály | Sőti Menyhért |
| Bóta Béla | Király István | Szabó János |
| Bozsik Imre | Király László | Szanyi István |
| Császár György | Kis Barnabás | Szekeres László szakaszvezető |
| Deme József | Kis János | Szekeres Miklós |
| Dudás András | Kis P. János | Szekeres Sándor |
| Dudás András tizedes | Kókai Antal | Tasi János |
| Dudás Ferenc | Kókai Sándor | Tasi János |
| Dudás István | Marsi István | Tasi László |
| Dudás István szakaszvezető | Nagy István | Tomcsányi János |
| Dudás József | Nagy István | Tóth Ferenc |
| Faragó János | Nagy Sándor | Tóth István |
| Farkas Mihály | Nyeső István | Tóth Miklós |
| Fazekas Alajos | Péter Ferenc | Urbán Lajos |
| Fehér Lajos | Péter János szakaszvezető | |
|
A II. világháború erki áldozatai
|
||
| Agócs József 1914 – 1944 | Palla Alajos 1925 – 1944 | Farkas János 1904 – 1943 |
| André József 1906 – 1947 | Palla Ferenc 1922 – 1944 | Farkas Sándor 1912 – 1943 |
| Árva Ferenc 1890 – 1944 | Palla József 1920 – 1944 | Guba Balázs 1907 – 1943 |
| Balogh István 1913 – 1944 | Peredi Lénárd 1915 – 1944 | Gulyás József 1904 – 1943 |
| Göncő István ifj. 1923 – 1945 | Polgár Béla 1921 – 1945 | Jónás Sándor 1904 – 1943 |
| Göncző István 1900 – 1945 | Somodi László 1911 – 1945 | Kiss József 1919 – 1943 |
| Gressai Sarolta 1930 – ? (Auschwitz) | Sóti Ferenc 1922 – 1944 | Kóczián Alajos 1907 – 1943 |
| Gulyás Béla 1906 – 1944 | Tasi Ferenc 1877 – 1944 | Kókai Lajos 1904 – 1943 |
| Hercz Hermanné ? – ? (Auschwitz) | Urbán István 1912 – 1943 | Laczkó István 1907 – 1943 |
| Hercz Julianna 1899 – ? (Auschwitz) | Elesettek a Donnál: | Laczkó István 1907 – 1943 |
| Juhász József 1901 – 1946 | Almádi József 1896 – 1943 | Nagy M. László 1907 – 1943 |
| Kántor Károly 1923 – 1943 | Árva József 1922 – 1943 | Nagy Miklós 1905 – 1943 |
| Kiss Béla 1913 – 1944 | Árva László 1913 – 1943 | Nyeső István 1907 – 1943 |
| Kiss Olga 1930 – 1944 | Balogh János 1911 – 1943 | Pető Emánuel 1914 – 1943 |
| Kollár István 1904 – 1944 | Balogh János 1911 – 1943 | Szántó János 1909 – 1943 |
| Mészely Sándor 1926 – 1944 | Czuder József 1922 – 1943 | Szűcs János 1913 – 1943 |
| Mihályi István 1916 – 1944 | Faragó Sándor 1906 – 1943 | Ürmös József 1916 – 1943 |