Árpád-kor

A Csörsz-árok déli partja mentén, honfoglalás kori lelettel rendelkező Erdőtelek egyszerre volt szerencsés és kevésbé szerencsés helyzetben amiatt, hogy viszonylag messze feküdt a megye főútvonalaitól. Gazdasági szempontból hátrányára vált a kereskedelmi vonalaktól való relatív elzártsága.

Az Árpád-korból a településhez köthető konkrét hadtörténeti eseményt nem ismerünk, de egyes, a forrásokban fellelhető regionális, illetve országos jelentőségű történések bizonyos mozzanatai a falu környékén zajlottak, vagy közvetlenül is befolyással lehettek az itteni lakosság életére. A következőkben ezeket az eseményeket vesszük sorra.

1071-ben a fiatal magyar állam sokadik trónviszálya kezdődik. A főszereplők ezúttal: Géza herceg, Salamon király (1063-1074) fia és I. Béla (1060-1063). 1074. február 26-án Kemej vármegyében (a mai Jász-Nagykun-Szolnok megyének kb. a Zagyva-torkolattól a Hortobágyi pusztáig elterülő része), feltehetően a mai Nagyiván környékén Géza herceg csatát veszített Salamon király túlerőben lévő seregeivel szemben. Serege maradékával a befagyott Tiszán átkelve az abádi rév felől a Heves–Hatvan útvonalon haladt Vác irányában, ahol egyesült testvére, László (a későbbi Szent László király) herceg csapataival. Üldözője, Salamon, valószínűleg szintén erre vonult hadával. 1074. március 14-én Géza és László Mogyoródnál legyőzte Salamont, aki ezzel elvesztette a trónt, utóda pedig a győztes Géza lett (1074-1077).

1091-ben egy portyázó kun sereg tört az országba Kapolcs vezetésével. A bihari és nyíri részek feldúlása után a kunok átkeltek a tokaji réven, majd nyugatnak fordulva, két nagyobb csapatban Újvár vármegyének a királyi/hadi út mentén fekvő településeit prédálták. A főúttól távolabbi Erdőteleket azonban mégis elérhette ez az esemény. A váratlan megrázkódtatást gyorsan kiheverte az ország, mivel I. (Szent) László a Temes mentén rajtaütött a hazafelé tartó kunokon, megsemmisítő győzelmet aratott, a rabságba esetteket kiszabadította, és a zsákmányt is visszaszerezte. Így a keleti országrész jelentős emberveszteség nélkül élte túl a kun betörést.

A következő eseménysor, amely bizonyosan érintette a települést, az az 1241-1242. évi tatárjárás volt. A mongol sereg rövid időn belül kétszer is végigpusztította a Vereckei-hágótól Pest felé vezető, királyi/hadi út mentén fekvő területeket. Első alkalommal azt követően, hogy Tomaj nembeli Dénes nádor hadait megfutamították az országhatárnál (gyepűnél) 1241. március 12-én. Ekkor még minden bizonnyal kisebb kárt okoztak, mivel Sejbánnak, a mongol előőrs vezetőjének a menekülők  üldözése volt az elsődleges feladata. A második átvonulás már jóval jelentősebb károkat okozott, mivel a muhi csatát (1241. április 11.) követően a mongol haderő módszeres, rendkívül kegyetlen és alapos munkát végzett a védtelenül maradt magyar falvak elpusztításával. Ebben segítséget nyújtott a kifejezetten kedvező időjárás is, ugyanis rendkívül meleg és száraz tavasz köszöntött az országra, melynek következtében könnyen járhatóvá váltak azok az utak, amelyeken keresztül még a mocsarak, patakok és folyók által védett dél-hevesi falvak is megközelíthetőek voltak, köztük Erdőtelek is.

1264-ben belháború robbant ki a tatárjárás után az országot újjáépítő IV. Béla (1235-1270) és fia, István között, aki az ország keleti felét birtokolta, mint „Magyarország ifjabb királya és a kunok ura”. IV. Béla kezdeti sikerei után István átvette a kezdeményezést, 1265 elején Poroszlónál átkelt a Tiszán és Heves irányában nyomult előre, március első napjaiban pedig Isaszegnél nagy győzelmet arat apja hadai felett. Így biztosította a maga számára a keleti országrész uralmát, ezzel együtt pedig elérte, hogy apja szabadon engedje a (Sáros)Pataknál még az előző esztendőben fogságba esett családtagjait.

1280-ban az őket sújtó törvények miatt fellázadtak a kunok, s végigpusztították a Tisza–Körös–Maros vidéket, valamint, valószínűleg a legrövidebb útvonalon, az abádi réven átkelve megtámadták és elpusztították a kompolti bencés monostort. Feltehető, hogy a kun pusztítás Erdőteleken sem múlt el nyomtalanul. Az is elképzelhető, hogy a település határában eltemetett kun harcos ennek az 1280. évi portyának volt az egyik résztvevője, aki Erdőteleknél lelte halálát.

Öt évvel később újabb megpróbáltatás érte a dél-hevesi részeket. 1285. január végén, vagy február elején Telebuga és Nögej kán vezetésével mongol had tört az országba (ezt nevezzük a „második tatárjárás”-nak). Helyzetük, az útjukba eső települések szerencséjére, több okból is nehezebb volt, mint az 1241/42-es hadjárat mongol seregeinek. Ezek közül csak egyet emelünk ki: a tél végi nedves időjárás miatt a folyó menti területek nem tudtak kiszáradni. A hadi úttól délre a Tiszáig nyúló vidék az enyhülés, a felváltva hulló hó és eső, valamint a kisebb-nagyobb vízfolyások kiöntései miatt lényegében járhatatlanná vált. A pusztítás mértéke ennek megfelelőn csekélyebb volt Újvár/Hevesújvár vármegye délkeleti harmadában, mint a királyi út északi oldalán. Forrásaink az ország teljes érintett területére adnak meg összesen 7000 fős emberveszteséget, amelynek túlnyomó részét Sáros, Abaúj, Borsod és Hevesújvár adta. Bár Erdőtelek nem volt hadiút mellett, a portya érinthette a települést.

1294-ben III. András (1290-1301) hadjáratot indított a hatalma ellen lázadó tiszántúli Borsák ellen. Joggal feltételezhető, hogy seregével a nagy hadiúton vonult kelet felé, elhaladva Erdőtelek mellett, majd délkeletnek fordulva, Poroszlónál kelt át a Tiszán, a Borsák tiszántúli területeire.

Török hódoltság

1549-ban a falu desertaként szerepel a dézsmajegyzékben. 1549-1554 között is puszta. 1564-ben kezdett újra benépesülni. 1576-ban dézsmafizető Erdőtelek. 1586-ban Erdőtelektől északra Felső-Erdőtelek (elpusztult település a mai Erdőtelek határában) Omár Bin Ali tulajdona. A 17. században, 1672-ig ismét néptelen volt a település, 1675 körül újra népes. 1686-ban lakosai elszéledtek. A század végére állandósult a falu lakossága.

Rákóczi-szabadságharc

A szabadságharc alatt a település lakott volt, lakossága a 17. század végére állandósult. A falu szabadságharcban való részvétele csak feltételezhető. Minden bizonnyal érintették a települést az 1705-6-ban a Dél-Magyarországról (Szeged és környéke) felvonult labanc-rác portyázó bandák pusztításai és a vidéket tizedelő pestis.

1848-49-es szabadságharc

A szabadságharc idején a faluból 202 nemzetőr került ki.

A szabadságharc alatt kevés hadi esemény zajlott a faluban, csak a rövid hadijelentések utalnak eseményekre: Fazekas Lajos 1849. február 28-ával kapcsolatban március 1-én jelentette Repetzky Ferenc kormánybiztosnak, hogy a császáriak Besenyőre út nélkül akartak menni (nem a meglévő úton), de a posványos réten ágyúik süllyedni kezdtek, ezért visszavonultak előbbi helyükre, Erdőtelekre, és a legkíméletlenebbül kirabolták, Tarnaboddal együtt.

1849. március 21-én Braun alezredes jelentette Jablonowski császári vezérőrnagynak, hogy egy magyar dandár elfoglalta Erdőteleket.

     

Az I. világháború erdőtelki hősi katonái

 

Ádám István gyalogos Hajnal József Nagy Lajos
Bader Mátyás Hart János Nagy Lajos őrmester
Bakos György Heiszman Lajos Nagy Sándor
Bakos István Kadenczki Mátyás Novák József
Bakos János Káli Antal Orosz János
Bakos János Kalóczkai István Oszlánczi Gábor
Bakos József Kassa Lajos Oszlánczi Gábor
Bakos József Kecső Lajos Oszlánczi György
Bakos József Kecső Mihály Oszlánczi János
Bakos József Kerekes János Oszlánczi János
Bakos József Klement József tizedes Oszlánczi János
Bakos József  őrvezető Kóczián Antal Oszlánczi József
Bakos Lajos Koncsik János tizedes Oszlánczi József
Bakos László Korsós Ferenc Oszlánczi József
Bakos Rudolf Kovács András Oszlánczi Lajos
Bakos Sándor őrmester Kovács Bertalan Oszlánczi Lajos
Balog János Kovács G. József Oszlánczi Lajos
Barna Miklós Kovács István Oszlánczi Sándor
Barócsi István Kovács József Papp József
Batki István Kovács Lajos Papp Lajos
Batki Lajos Kovács Mátyás Papp Sándor
Benkovics Béla zászlós Kovács Mihály Perge János
Besenyei G. József tizedes Kovács Pál Perge Lajos
Besenyei János Kovács Pál Perge Sándor
Besenyei János Kovács Sándor Póka Bertalan
Besenyei Lajos Kozma Lajos Pusoma Joachim
Besenyei Lajos Maczky Géza tartalékos hadnagy Pusoma Pál
Besenyei Lajos Macskás Lajos Simon Balázs
Besenyei Sándor Magyar István Sipos István
Birinyi József Majerszki Ignác Sőtér Antal tizedes
Bóta András Majerszki János Szántó Lajos
Bóta János Martók István Szecskó András
Branfeld Hilárd Mester József Szungyi József tizedes
Burai József Mezei Ferenc Tisza József
Csirincsik Mihály Molnár István Tóth Imre
Csuhay János Molnár János Tóth Imre tizedes
Daru József Molnár János Tóth János
Daru Lajos Molnár Lajos Tóth Sándor
Daru Lajos Molnár Sándor Tóth Sándor
Debrei Lajos Molnár Sándor Török Pál
Erdélyi József Molnár Sándor Török Sándor
Erdélyi László Molnár Sándor Vas Gábor
Fabók János Nagy András Vas Lajos
Fabók Mihály Nagy Antal Vereb János
Farkas Vince Nagy Gábor Vereb Lajos
Ferencz András Nagy István Verebélyi Gyula
Ferencz Flórián Nagy István Víg János
Ferencz János Nagy János Víg Miklós
Ferencz Lajos Nagy János Víg Sándor
Ferencz Mihály Nagy József Vízi Lajos
Ferge Sámuel Nagy József Vízkeleti György szakaszvezető
Ficzere István Nagy Kálmán Vizkeleti István
Forgács Gábor Nagy Kálmán Vizkeleti János
Forgács József Nagy Kálmán Zám János tizedes
Forgács Sándor Nagy Kálmán szakaszvezető Zólyomi András
Forgács Zsigmond Nagy Lajos Zörög József
Gyarmati József Nagy Lajos  

 

A II. világháború erdőtelki áldozatai

 

Balázs István Nagy Gábor Veres János
Batki István Nagy János Veres Sándor
Batki József Nagy Kálmán Elhurcoltak:
Batki Kálmán Oláh István Altmann Andorné
Batki Sándor Oszlánczi Ferenc Biron Jenő
Béres József Oszlánczi Ferenc Biron Jenőné
Besenyei István Oszlánczi Flórián Biron Menyhért
Besenyei József Oszlánczi József Biron Menyhért ifj.
Besenyei Sándor Oszlánczi József Biron Menyhértné
Besenyei Sándor Oszlánczi Károly Biron Menyhértné ifj.
Bóta János Oszlánczi Lajos Elekes Dezső
Bóta József Oszlánczi Sándor Elekes Dezsőné
Burai József Pampuk József Elekes László
Burai Zoltán Papp József Grósz Éva
Czakó Ignác Papp Sándor Grósz Sándor
Cseh Alfonz Pintér József Grósz Sándorné
Csillik Lajos Potornai Ferenc Hartmann Tibor
Dudás József Pusoma István Hartmann Tibor ifj.
Ferencz János Serfőző János Hartmann Tiborné
Ferencz József Sipos Sándor Hirsch Andor
Ferencz József Sipos Sándor Hirsch József
Ferencz Sándor Suha Károly Hirsch Józsefné
Forgács József Szabó Sándor Katz Ági
Gyarmati János Szatló Pál Katz Béla
Homonnai Antal Szecskó Ferenc Katz Béláné
Kerekes Pál Szigili János Katz Ibolya
Kiss Sándor Szőllősi Sándor László Jenőné
Kocsis János Tari Flórián Róth Sándorné
Komlósi János Tari Sándor Schwarz Áron
Komlósi Kálmánné Tóth Lajos Schwarz Dezső
Kovács János Tóth Lajos Schwarz Irén
Kovács László Tóth Sándor Schwarz István
Lénárt Lajos Török István Schwarz Jakab
Magyar János Török Sándor Schwarz Jakabné
Molnár Ferenc Vancsik Flórián Weis Klára
Molnár László Várkonyi Ferenc