Árpád-kor
Az Árpád-korból a település mai területéhez köthető konkrét hadtörténeti eseményt nem ismerünk, ugyanakkor egyes, a forrásokban fellelhető regionális, illetve országos jelentőségű történésekkel kapcsolatban joggal feltételezhetjük, hogy közvetlen hatással voltak a falu életére, vagy akár a puszta létére. A következőkben ezeket az eseményeket vesszük sorra.
1071-ben a fiatal magyar állam sokadik trónviszálya kezdődik. A főszereplők ezúttal: I. Béla (1060-1063) fia Géza herceg, valamint Salamon király (1063-1074). 1074. február 26-án Kemej vármegyében (a mai Jász-Nagykun-Szolnok megyének kb. a Zagyva-torkolattól a Hortobágyi pusztáig elterülő része), feltehetően a mai Nagyiván környékén Géza herceg csatát veszített Salamon király túlerőben lévő seregeivel szemben. Serege maradékával a befagyott Tiszán átkelve – az abádi rév felől – a Heves-Hatvan (a település már létezhetett) útvonalon haladt Vác irányában, ahol egyesült testvére, László (a későbbi Szent László király) herceg csapataival. Üldözője, Salamon, valószínűleg szintén erre vonult hadával, így a mai Átány területén élők (a település már étezett, miután 10-11. századi lehet) a tél végén az üldözőt és üldözöttet egyaránt láthatták. 1074. március 14-én azonban Géza és László Mogyoródnál legyőzte Salamont, aki ezzel elvesztette a trónt, utóda pedig Géza lett (1074-1077).
1091-ben egy portyázó kun sereg tört az országba Kapolcs vezetésével. A bihari és nyíri részek feldúlása után a kunok átkeltek a tokaji réven, majd nyugatnak fordulva, két nagyobb csapatban Újvár vármegyének a királyi/hadi út mentén fekvő településeit prédálták. Nem zárható ki, hogy a pusztítás az Átány területén fekvő Árpád-kori települést is elérte, noha ennek tényéről egyértelmű bizonyítékkal nem rendelkezünk. A váratlan megrázkódtatást gyorsan kiheverte az ország, mivel I. (Szent) László (1077-1095) a Temes mentén rajtaütött a hazafelé tartó kunokon, megsemmisítő győzelmet aratva a rabságba esetteket kiszabadította, és a zsákmányt is visszaszerezte. Így a keleti országrész jelentős emberveszteség nélkül élte túl a kun betörést.
A következő eseménysor, amely bizonyosan érintette Átányt, az 1241-1242. évi tatárjárás volt. A mongol sereg rövid időn belül kétszer is végigpusztította a Vereckei-hágótól Pest felé vezető, királyi/hadi út mentén fekvő területeket. Első alkalommal azt követően, hogy Tomaj nembeli Dénes nádor hadait megfutamították az országhatárnál (gyepűnél) 1241. március 12-én. Ekkor még minden bizonnyal kisebb kárt okoztak, mivel Sejbánnak, a mongol előőrs vezetőjének a menekülők üldözése volt az elsődleges feladata. A második átvonulás már jóval jelentősebb károkat okozott, mivel a muhi csatát (1241. április 11.) követően a mongol haderő módszeres, rendkívül kegyetlen és alapos munkát végzett a védtelenül maradt magyar falvak elpusztításával. Ebben segítséget nyújtott a kifejezetten kedvező időjárás is, ugyanis rendkívül meleg és száraz tavasz köszöntött az országra, melynek következtében könnyen járhatóvá váltak azok az utak, amelyeken keresztül még a mocsarak, patakok és folyók által védett dél-hevesi falvak is megközelíthetőek voltak.
1264-ben belháború robbant ki a tatárjárás után az országot újjáépítő IV. Béla (1235-1270) és fia, (V.) István (1270-72) között, aki az ország keleti felét birtokolta, mint „Magyarország ifjabb királya és a kunok ura”. IV. Béla kezdeti sikerei után István átvette a kezdeményezést, 1265 elején Poroszlónál átkelt a Tiszán (megjegyezzük, hogy a Tisza akkori szakaszán) és Heves irányában nyomult előre – ezen az úton feküdt Átány is – , március első napjaiban pedig Isaszegnél nagy győzelmet aratott apja hadai felett. Így biztosította a maga számára a keleti országrész uralmát, ezzel együtt pedig elérte, hogy apja szabadon engedje a (Sáros)Pataknál még az előző esztendőben fogságba esett családtagjait.
1280-ban az őket sújtó törvények miatt fellázadtak a kunok, s végigpusztították a Tisza–Körös–Maros vidéket, valamint, valószínűleg a legrövidebb útvonalon, az abádi réven átkelve megtámadták és elpusztították a kompolti bencés monostort. Mivel Átány ezen az útvonalon feküdt, feltételezhető, hogy a kun pusztítás itt sem múlt el nyomtalanul.
Öt évvel később újabb megpróbáltatás érte a dél-hevesi részeket. 1285. január végén, vagy február elején Telebuga és Nögej kán vezetésével mongol had tört az országba (ezt nevezzük a „második tatárjárás”-nak). Helyzetük több okból is nehezebb volt, mint az 1241/42-es hadjárat mongol seregeinek, ezek közül csak egyet emelünk ki: a tél végi nedves időjárás miatt a folyó menti területek nem tudtak kiszáradni. A hadi úttól délre a Tiszáig nyúló vidék az enyhülés, a felváltva hulló hó és eső, valamint a kisebb-nagyobb vízfolyások kiöntései miatt lényegében járhatatlanná vált. A pusztítás mértéke ennek megfelelőn csekélyebb volt Újvár/Hevesújvár vármegye délkeleti harmadában, mint a királyi út északi oldalán. Forrásaink az ország teljes érintett területére adnak meg összesen 7000 fős emberveszteséget, amelynek túlnyomó részét Sáros, Abaúj, Borsod és Hevesújvár adta. Bár Átány is a portya útvonalában volt, mégis elképzelhető, hogy a korábban említett rossz időjárás miatt a mongolok nem tudták felprédálni.
1294-ben III. András (1290-1301) hadjáratot indított a hatalma ellen lázadó tiszántúli Borsák ellen. Joggal feltételezhető, hogy seregének egy része, vagy akár egésze a korábban már említett Poroszlónál kelt át a Tiszán, mivel a Borsák bihari fészke erről volt a leggyorsabban elérhető, s innen lehetett legkönnyebben eljutni a váradi püspökségbe és a Borsák ostromolta Feneshez. Átány részese lehetett a seregek vonulásának.
Török hódoltság
1548-ban a falu deserta-ként szerepel a dézsmajegyzékben. 1549-ben is néptelen, de még ebben az évben újra benépesül. 1576-ban dézsmafizető a település. 1635 körül újabb elnéptelenedés okán új lakosok kerültek a faluba, akik jobbágyok és kisbirtokos nemesek voltak. 1683-ban a Bécs ostromára induló török-tatár sereg pusztít Átányon. 1688-ban az Eger visszafoglalásáért vívott harcok során Átány ismét elnéptelenedett, 1692-ben népesedett be újra.
A falu középkori eredetű temploma a török hódoltság idején pusztult el. A reformáció térhódításával a faluban 1596-ban református imaház épült.
Rákóczi-szabadságharc
1705-1710 között a Csajági-brigádhoz tartozó kuruc hajdúk többször táboroztak a faluban. Élelmezésüket az átányiak biztosították. 1707-ben Kovács János nemes és Barát István parasztember szolgált a Csáky-féle ezredben Átányból.
1848-49-es szabadságharc
Az 1848-49-es szabadságharcban a faluból 104 személy volt nemzetőr.
1849. március 17-én a Ramberg császári altábornagy által Átányba kiküldött hírszerző Görgeiről azt az információt adta, hogy az egész hadtestével Miskolcon van (?!).
Március 19-én Poeltenberg Ernő a magyar VII. hadtest hadosztályparancsnoka jelentette, hogy a beérkezett hírek szerint március 18-án Hevesről ellenséges lovasság és gyalogság érkezett Besenyőre, ill. az ellenség Kömlőn, Átányon és Hevesen is jelen van.
Március 20-án Bruderman százados Átányból jelentette Ramberg császári altábornoknak, hogy Görgei Eger felé vonult.
|
Az I. világháború átányi hősi katonái
|
||
| Balogh Ferenc | Juhász B. József | Nyerges Ferenc |
| Balogh Imre | Juhász Ferenc | Nyerges József |
| Balogh Mihály | Juhász Imre | Nyerges Mihály |
| Bányai István | Juhász János | Oláh Imre |
| Baráth György | Juhász Mihály | Oláh Sándor |
| Baráth Imre | Juhász Sámuel | Rátkai Imre |
| Baráth Imre ifj. | Juhász Sándor | Rátkai János |
| Barna Károly | Juhász T. Mihály | Rátkai Sámuel |
| Bedécs Ádám | Kaja Gábor | Rózsa G. Sámuel |
| Bedécs György | Kaja Sámuel | Rózsa Sándor |
| Bedécs József | Kakas István I. | Sárándi János |
| Bedécs Mihály | Kakas István II. | Sárándi Sámuel |
| Bencsik István | Kakas Mihály | Schwarcz Miksa |
| Besenyei János | Kaló Ferenc | Sebők Gábor |
| Blázi János | Kapitány György | Sebők György |
| Czégel Sámuel | Kasa János | Suha István |
| Demeter Ferenc | Kiss Gábor | Szabó K. László |
| Együd János | Kiss István I | Szabó Sámuel |
| Együd Károly | Kiss István II | Szoboszlai Sámuel |
| Együd Zsigmond | Kövesdi Sámuel | Szórád Gábor |
| Ferge János | Krusper József | Szórád János |
| Ferge Sámuel | Krusper Sámuel | Szőke Gábor |
| Galvács Imre | Madarász István | Tóth II. József |
| Galvács István | Madarász Sámuel | Tóth József I. |
| Gömöri János | Mérten Ferenc | Tóth József II. |
| Gönczi András | Mérten Gábor | Tóth Lajos |
| Gönczi Sámuel | Mérten János | Tóth V. András |
| Gulyás Imre | Mikó Ferenc | Török György |
| Gyenes Gábor | Mikó István | Török István |
| Gyenes István | Mikó Mihály | Török János |
| Ipacs Antal | Nagy Mihály | Varga Bálint |
|
A II. világháború átányi áldozatai
|
||
| Bányai Ferenc | Hajdú György | Nagy Mihály |
| Baráth Sándor | Hajdú Mihály | Nemes Károly |
| Baráth Sándor | Harangozó György | Nyerges Ferenc |
| Barna András | Juhász Ferenc | Oláh Mihály |
| Barna István | Juhász Ferenc | Orbán Ádám |
| Barna Sámuel | Juhász Kálmán | Orbán Ferenc |
| Bedecs Károly | Juhász Lajos | Ötvös Gábor |
| Barna Sámuel | Kaja Kálmán | Ötvös Károly |
| Czegel Sándor | Kálosi János Sámuel | Papp Mihály |
| Dorogi Károly | Kapitány Sándor | Perjési Mihály |
| Együd György | Kósa István Kálmán | Rátkai Ádám |
| Együd József | Kósa István Sándor | Rátkai Károly |
| Együd Károly | Krusper Károly | Rózsa Mihály |
| Filipovics Miksáné | Madarász György | Sárándi György |
| Fóra János | Madarász György | Sebők Ferenc |
| Gulyás István | Madarász Károly | Sebők Gábor |
| Győr János | Maródi Tivadar | Sebők István |
| Márton András | T. Juhász Ferenc | |