10-11. század – Az ősi település (Halász/Tiszahalász) kialakulásának időszaka. A korszakból egy 63 sírból álló temetőt tártak fel a régészek. A Kis-Tisza medrében ekkor még az Ős-Rima folyik.
1261 – Egy oklevélben halászattal foglalkozó településként említik.
1552 – Lakosai elmenekülnek a török elől, de hamarosan visszaköltöznek.
1570 – Már a török is adóztatja a települést.
17. század – Több forrás említi az itt működő református prédikátorokat.
1675-1694 – Újra elnéptelenedik, de 1695-re visszatelepülnek lakói.
1766 – Eszterházy Károly egri püspök 20 halászt telkes jobbággyá tett, ezzel a település jobbágyfaluvá válik.
1783-85 – Az I. katonai felmérés jó időben járható kocsiutakat említ.
1804 – Tiszahalász a szatmári püspökség birtokába kerül.
1848-49 – 26 nemzetőr vállal hadiszolgálatot.
1849 – Kolerajárvány üti fel a fejét.
1851 – Két iskolában (katolikus, református) összesen 65 diák tanul.
1879-80 – A nagy árvíz után Tiszahalász áttelepítése az eredeti falutól kb. 8 km-re ÉNY-ra. A település neve ekkortól Újlőrincfalva.
1883 – A III. katonai felvétel két hidat és egy révet jelöl a település határában.
1899 – Megalakul az Önkéntes Tűzoltóegylet.
1918 után – A vályogfalazásnál elterjed a kőalapozás alkalmazása.
1923 – Telefon-összeköttetés és postaügynökség létesül.
1924 – Keskenyvágányú helyi vasút épült, ami összekötötte a települést a poroszlói vasútállomással.
1925 – Útjára indul a helyi levente mozgalom.
1930 – Bevezetik a villamos áramot, elkezdődik a közvilágítás kiépítése. Polgári Lövész Egyesület alakul.
1931 – Megkezdi működését a Népkönyvtár.
1944 – Megalakul a KALOT helyi szervezete.